A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

Ugyanakkor a zsellérek száma erősen növekszik. Az irtványok kicsire zsugorodnak össze, majd teljesen kicsúsznak a jobbágyok kezéből, új irtványok létesítésére pedig sokkal kisebb mértékben van módjuk, mint az 1731—1750-es években. A földesurak szívesen kihúznák az utolsó darab földet is jobbágyaik lába alól, ha a feudális termelési mód felszámolása saját káruk nélkül módjukban lenne. A tőkehiány azonban arra kényszeríti a földesurakat, hogy az összezsugorított jobbágytelkeket meghagyják jobbágyaik kezén. A jobbágyok földtől való teljes megfosztása, elzselléresítése nem áll módjukban, mert ez a robot azonnali megszűnését, ill. óriási mértékben való csökkenését vonná maga után. A földesurak pedig, — éppen a tőkehiány következtében, — a robotmunkát semmi mással nem tudnák helyettesíteni ebben az időben. Sármellék és egyúttal a környékének is leggazdagabb földesura „ ... gróf Festetics György is meghagyta utasításában, akinek a kezén a pénztőke felhalmozásának viszonylagos meggyorsulásáról beszélhetünk a konjunktúra éveiben, hogy a gazdatiszt a pénzes munkásokkal kémélve bánjon és csak ott ahol elkerülhetetlen, applicallya (alkalmazza — Sz. I.), nagy judiciummal (körültekintéssel — Sz. I.) kölletik élni, ahol olcsóbban jut az uraság hozzája, avagy szaporábban kölletik végezni valami dolgot, azt fontolja meg... az pénzes munkásokat vagy rövid napokra, avagy gyöngébb munkára, úgy, mint gyomlálásra, gyűjtésre, stb., ahol gyermekeket és asszonyokat olcsó pénzen lehet találni, fordéteni tanácsos."

14 Ha a gróf Festeticsek is óvatosan merik csak alkalmazni a bérmunkát és nagymértékben veszik igénybe a robotot, mennyivel inkább kell a sármelléki tőkeszegény kisnemeseknek ragaszkodniuk robotos jobbágyaikhoz. Abból az ellentmondásból, melyben a majorságok növelése és a tőkehiány miatt kerülnek, nem találják meg a kivezető utat 1848-ig. A jobbágyság felszabadításában öngyilkossági kísérletet látnak. A sármelléki parasztok reformkori helyzetére elsősorban az adóösszeírásokból tudunk következtetni. Ez4k közül is az 1828-as összeírásokba elhelyezett jegyzőkönyvek a legmértékadóbbak.

15 Az 1830-as összeírás elvégzése azért vált szükségessé, mert az 1828-as nem tükrözte a valóságos helyzetet, még csak meg sem igen közelítette, s így az állami adó kivetése sem lehetett az állam által megkívánt szinten. A jobbágytelki állományok megműveléséhez szükséges kiadásokat az 1828-as összeírásban jóval többre veszik, mint az 1830-asban, a bevételeket pedig jóval kevesebbre. Ezzel azí szerették volna elérni az összeírok, hogy a parasztság állami adója kevesebb legyen, és így könynyebben teljesíthesse kötelezettségeit földesurával szemben, aki ebben az időben már Sármelléken is pénzadót követel a terményadó helyett. A nádor azonban az 1828-as összeírások javítását rendeli el 1828 december 21-én. A nádor rendelete értelmében tartják meg 1830 márciusában az újabb összeírást, melyet azután az 1828-as összeírásban helyeznek el. Mielőtt azonban rátérnék az 1830-as összeírás ismertetésére és ezen keresztül a parasztság helyzetének bemutatására, szeretnék rámutatni arra a különbségre, mely az 1828-as és az 1830-as összeírás között élesen megmutatkozik, és okát képezi az 1830-as összeírás elrendelésének. Az egy pozsonyi mérőnyi szőlőre fordított kiadások összegét az 1828-as összeírás 7 frt 50 kr-nak veszi, ezt levonva a bevételből 15 kr hasznot állapít meg. Ezzel szemben az 1830-ai összeírás 1 frt 3 krban állapítja meg a kiadások összegét, és ezt levonva a bevételből 1 frt 57 kr-t mutat ki tiszta haszonként. 1 tehén évente jövedelmez az 1828-as öszszeírás szerint (tej, a borjú és a trágya értékét számítva!) 7 frt 15 kr-t, de ugyanakkor a tehénre fordítandó kiadásokat 7 frt-nak veszi, és így az évi tiszta jövedelem csak 15 kr. Az 1830-as összeírás szerint pedig 1 tehén évi jövedelme 6 frt 18 kr, melyből levonva a ráfordítandó évi kiadások összegét, marad tiszta haszonként 2 frt 42 kr. De egy harmadik példán keresztül is érzékelhetjük az 1828-as és az 1830-as összeírás közötti különbséget. Ez pedig a katonaság évi gyakorlatozásai során keletkező károk felbecsülésében mutatkozik. Míg az 1828-as összeírás az 1827-ben elszenvedett károkat 126 frt 19 kr-ra becsüli, addig az 1830-as összeírás az évi katonai gyakorlatokból eredő károkat: átlagosan 40 frt-ban állapítja meg. A?; 1830-as összeírás véleményem szerint is közelebb áll a valósághoz, mint az 1828-as, a felsőbb hatóságok ezt fogadják el mértékzsinórul a parasztság megadóztatásához, így azal részletesebben foglalkozom, i Az összeírás megállapítja, hogy az úrbéri birtokon, t. i. Sármelléken, a földesuraknak nem terményben adóznak. Két egyenlő kiterjedésű mező van. Az egyiket ősziekkel: búzával és rozzsal szokták bevetni, a másikat tavasziakkal: zabbal (árpát itt nem szoktak termelni), egy harmadik részt pedig parlagon hagynak. Ezeknek a mezőknek külön-