A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

által iratok erejével a kegyelmes Grófinak adattak át. Mezericzky Sámuel úr Kővágó Őrsön lakik. Porcióját részben apai jogon, részbein Tóth Zsuzsanna, felesége után birtokolja. Ennek mennyisége az ügyvédi akták szerint így oszlik meg: Van kúriája, mely hajdan apósáé, Tóth Péteré volt, melyet jelegleg bérbe kiadott. Nemesi földjei kb. 50 holdat tesznek ki. A bérlő e porciókért kb 280 forintot fizet, értéke tehát 4—5 ezer forintnak vehető. Mezericzky István és György porciójáról hivatalos írás eddig még nem készülhetett. Kb. 1 zsellér és 16 hold szántóföld. Nagy Zsigmond Köves Kálón lakik. Felesége jogán van 3 telkes jobbágya és kb. .. . nemesi szántóföldje. Somogyi Mihálynak az Oroszvári családból született felesége után van kb. 28 holdja és 3 telepese. Egri László özvegye sármelléki, apai kúriájában lakik. Van 24 hold szántóföldje és 2 jobbágya is. Vida Gábor a szántóföldek egy részét már átruházta a kegyelmes Gróf úrra, egy jelentéktelen kúriáján és néhány szántóföldecskéjéin kívül egyebe nincs Sármelléken. Nemes Breglovitsnak zálog jogán van Bogyai Mihály tói kb. 12 holdja 400 forint értékben. Mezericzky Sámuel úrnak Sármellék községben Gátra Dullőben van 3 hold szántóföldje amit az Oroszvári család zálogosított el 100 forint értékben."

13 A Bogyaiaknál nagyobb hatalmasságok lépnek fel a XVIII. században birtokszerzési igényükkel Sármelléken: a gróf Festeticsek. A Festeticsek kitűnően gazdálkodnak és adminisztrálnak. Sármellék birtokosainak még a családfáját is elkészítik (Geneologia Possessorum Sarmellékiensium), megjelölve az egyes nemesek kezén levő birtokokat és a már eladottakat az eladási évvel és árral együtt. Ez a családfa, mint egy kérni elentés állhatott a sármelléki kisnemeseket felfalással fenyegető gróf Festeticsek irattárában, hogy mindenkor tájékoztassa a „kegyelmes grófokat" a sármelléki nemesek vagyoni helyzetéről és a további birtokszerzési lehetőségekről. Ezek alapján elmondható, hogy a sármelléki kisnemesek birtokait főleg a Festeticsek vásárolják meg. Domokos Julianna (férje: Simonyi Ádám) unokái: Boncz Katalin és Böröcz Judit fél telküket a grófnak adják át 290 frt összegért, Tóth Gábor, szintén a Domokosok leszármazottja, eladja örökségét a grófinak 1795-ben 3000 frt-ért. Mezericzky Sámuel és Tóth Zsuzsa fia: Sámuel 1805-ben adja el vagyonát a grófnak 900 frt-ért .Vida Gábor a részét 1803-ban adja el a grófnak 260 frt-ért, Vida Péter pedig már 1801-ben eladja a grófnak 3 drb szántóföldjét 180 frt-ért, és ezekről írást is készíttet. Ugyanez 1803ban teljes örökségét eladja a grófnak 1400 frt-ért. A Kováts Zsigmond és Domokos Borbála házasságából született gyermekek: Rózsa, Katalin, József és László Erzsébet kivételével sármelléki örökségüket örökre átruházták a grófra 1780-ban 12 000 frtért. Oroszvári Julianna birtokát 1806-ban adják el a grófnak 13 300 frt-ért. Oroszvári András és Bárány Borbála fia: Gábor örökségét örökre eladja a grófnak 1806-ban 6669 írt-ért. Az említett eladó apja, Oroszvári András a maga sármelléki birtokait már előbb, 1785-ben ölökre átadja a grófnak 7000 frt-ért. Farkas Anna, Farkas József és Bogyai Borbála leánya sármelléki örökségét a grófnak adja el 1803-ban 8600 frt-ért. Az elmondottak világosan bizonyítják, hogy a nagybirtokosok milyen könnyűszerrel kaparintják meg a kisnemesek birtokait. A XIX. század elején levő konjukturalis helyzet nagy jövedelemhez juttatja a Festeticseket. De láthatjuk azt is, hogy a konjukturalis helyzetet is csak a nagybirtokosok tudják kiaknázni a maguk hasznára, további birtokszerzésre. A kisnemesek kezéből konjunkturális időben is gyakran hullik ki a föld, adják el birtokaikat. Igaz, van rá példa, hogy kisnemesek is vásárolnak egymástól birtokot, de ez nem olyan gyakori jelenség, mint a nagybirtokosok vásárlásai. Nem lenne helyes természetesen az elmondat Lakból azt a következtetést levonni, hogy minden egyes birtokeladás egy-egy kisnemes tönkremenését jelenti. Nem erről van minden esetben szó. A birtokeladások egyik oka lehetett az is, hogy a más községekben lakó földesúr nem tudott kellő haszonnal gazdálkodni sármelléki birtokán, és így inkább eladta azt. A nemesi birtokok eladásának leggyakoribb oka azonban mégis a kisnemesek elszegényedése, kidőlése az egyre nagyobb ellenfelet jelentő nagybirtokosokkal szemben. A XIX. század elején kialakuló konjunkturális helyzet sürgeti a majorságok kialakítását, ill. kibővítését. Sármellék történetében is világosan bebizonyítható a iobbágytelkek összezsugorodása. A földek és rétek jobbágytelki állományhoz tartozó része a felére zsugorodik 1754—1846-ig, annak ellenére, hogy a telkes jobbágyok száma nem növekvőben, hanem inkább csökkenőben van. 55