A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

mozdulására, mint Vas megyében, mégis „A parasztok viselkedése oly nagy aggodalmat keltett Zalában, hogy a vármegye július 4-i ülése szükségesnek tartotta felhívni reá a helytartótanács figyelmét. Zala megyé'ben a Helytartótanácshoz intézett felirata szerint a parasztok közt az a hír van elterjedve, hogy a királyné nagy szabadságokat adott a parasztoknak, de a vármegye és a földesurak elrejtik a róla szóló írást előlük. Ezenfelül közismert dolog, hogy a parasztok sok helyen ülést tartanak, kiküldött emberek járnak köztük egyik helyről a másikra, akik felizgatják a még békében levőket, azzal csábítván őket, hogy most közös akarattal segíteni tudnak sorsukon. A mostani megyegyűlésen is sokan jelentek meg közülük, és teljesen alaptalan panaszaik jogosságát nagy számukkal akarták a vármegye által elismertetni. Legszájasabbak köztük a sármellékiek, akik egyszer már elintézett panaszaikkal újra előállottak, és a robotolást megtagadták. Más helységeiebül való földesurak is panaszkodnak azonban arról, hogy a parasztok nemcsak nem robotolnak, hanem még pénzért sem dolgoznak."

7 A fentiekből kitűnik, hogy a sármelléki jobbágyok szívós makacssággal ragaszkodnak az 1731-es szerződésihez, nem tudnak az 1754-es szerződésben megnyugodni, —• különösen az abban rájuk rótt robotteher fáj nekik, — és nagy lendülettel kapcsolódnak be a Mária Terézia által fűtött paraszti zendülésekbe. Megragadják a számukra kedvezőnek mutatkozó történelmi pillanatot, és bízva „jó királynő"-jükben, még a megyegyűlést is szeretnek megfélemlíteni, ill. arra bírni, hogy az 1731-es szerződésben lefektetett jogaikba helyezze vissza őket. Ebben az erősen kiélezett helyzetben közeledés jön létre a királynő és a nemesség között az úrbérrendezés, valamint a parasztlázongások leverése érdekéiben. Mária Terézia katonaságot k

iüd Vas és Zala megyékbe a paraszttlázongások lecsillapítására, a nemesség pedig beletörődik az úrbérrendezésbe. Az úrbérrendezés ügye lassan haladhat csak. Közben a parasztok tovább nyugtalankodnak, köztük a sármellékiek is: „A már régebb óta panaszkodó sármellékieken és muraiközieken kívül újabban a kemendollának panaszolták be földesurukat, Festetics Kristófot. Ez utóbbi ügyben, aug. 15-ére már el is rendelte a vizsgálatot, a sármellékiek és muraköziek ervotr^abb elintézésére pedig az eredetileg szeptember havában esedékes megyegyűlést már aug. 27-re kihirdette."

8 „ ... az aug. 27-i megyegyűlés a helytartótanács tudomására hozva, azt is jelentette, hogy júl. 26-i rendeletnek megfelelően felhívta a parasztokat, hogy panaszaik elintézéséig nyugodtan viselkedjenek. Ennek a felhívásnak azonban nem lett meg a kívánt eredménye, mert a parasztság tovább forrong, a megye tisztviselőinek tekintélye közöttük napról-napra с ;ökken, és a parasztok nemcsak az úriszók és a megye határozataiban, hanem már a királyi rendeletekben sem akarnak megnyugodni. Példa erre a sármellékiek esete, akiknek panasza ügyében aug. 26-án megtörtént döntést éppen ezen a megyegyűlésen hirdettük ki. Minthogy az ítélet ellenük szólt, a sármellékiek kijelentették, hogy őfelségéhez fognak fellebbezni."

9 1767-ben elkészült a Mária Terézia-féle urbárium, amely korlátozza a földesúri kizsákmányolás túlzott lehetőségeit. Mária Terézia a jobbágytelkek nagyságát pl. a Zala megye által ajánlott 16—18 hold helyett 18—20—22 holdban állapítja meg. A „ .. jobbágytelkek kimérésénél a királyi öllel mért 864 négyszögöles területet 3 pozsonyi mérősnek, az 567 négyszögöles területet 2 pozsonyi mérősnek fogják venni."

10 A királynő a robot kérdésben is a jobbágyság oldalára áll, és a megye által ajánlott hetenként egyszer adandó 4 igás robotot kétigás robotra szállítja le. Igaz, hogy ebben a kérdésben, enged a királynő, de a nemességnek is engednie kell. Sármellék jobbágyainak helyzetén nem változtatott az úrbérrendezés. A földesurak és jobbágyaik közötti jogi viszonyt a Mária Terézia-féle urbárium szerint adózó falvak helyzeténél jobb helyzetet biztosító 1754-es szerződés (urbárium) határozza meg 1767 után, sőt még a XIX. század elején is. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a sármelléki jobbágyok helyzete teljesen változatlan marad a következő évtizedekben. A földesurak megtalálják annak a módját, hogy a parasztokat megfosszák földjeiktől, és így a természetes szaporodás mellett hozá járuljanak a jobbágy telkek összezsugorodásához, melyek a valóságban nemcsak a „járt földekéből állnak (kb. = 6 hold), hanem átlagosan 20—22 holdnyi irtvány (a holdak 3 pozsonyi mérősek, vagyis 864 négyszögölesek) is tartozik hozzájuk. Menedéket még ,.jó ki rálvnő"-i üknél «era tft'áJhatnak, talán még annyit sem, mint más falvak lakói, hiszen a sármellékiek egyik földesura éppen az a Festetics Pál, aki a királynő legbizalmasabb emberei közé számíthatja magát. Természetes, hogy a vitás kérdések eldöntésénél inkább a parasztság 51