A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

dalmak és nemes uraik birtokán régebben kialakult szokásoknak megfelelően rendelkezünk: Miszerint mindenegyes egész telket lakó telepes, minden héten saját ekéjével, vagy szekerével egy napot, reggeltől estig, robot címén ad a földesúrnak, vagyis (egy napot) köteles dolgozni. A féltelkes pedig mással összefogva szintén egy napot. Ha azonban kézi munkával szolgál, akkor az egész telkes telepes hetenként két napot, a fél telkes pedig egy napot dolgozzék. Az olyan zsellér pedig, amelyik csak házzal, ill. annak tartozékával bír, de a telekhez nem tartozik sem föld, sem rét, az „tartozás" címén minden hónapban egy napot köteles dolgozni, ha van iigavonója akkor azzal, ha nincs akkor gyalognapszámmal. Ezenkívül a földesúrnak szabad mindenegyes tartozékkal bíró háztól is, meg a zsellérháztól is aratás idején egy pár csirkét, karácsonykor pedig egy kappant követelni. Az irtás, — vagyis a telekhez nem tartozó, — földekről pedig mindenfajta terményből tized jár a földesúrnak „terragium" címén. A földesúr pedig, mielőtt az előbbi szabályzat-érvénybe lépne, köteles a nemesek bírája előtt egy egész telekhez, ami után persze hetenként saját ekéjével dolgozik, (telek) tartozók címén, tizenkét hold szántóföldet, melynek mindegyike három pozsonyi mérő vetőmagot fogad be, és hat szekér szénát termő rétet, a házhelyet és környékét nem beleszámítva kijelölni. És mivel az összeírásból kitűnik, hogy a szóbanforgó területen kevés a rét, sőt a szántóföldek is nagyobb részt csak irtásföldek, ezért szabad lesz a földesúrnak rét helyett szántóföldet kijelölni, minden egy szekeres rét helyett egy hold szántóföldet, ami az előírt mértéket elbírja (3 köböl vetőmag), és az ilyen változtatással a telepes köteles megelégedni. Ha azonban a szántóföld ilyenfajta tartozékok elosztására nem lenne elegendő, akkor a földesúr az irtásföldeket jelölheti ki a telepeseknek a tartozékok pótlására, azonban semmiesetre sem az irtás előbb megállapított értékelése, vagy munkabére szerint. A borkimérés Szent Mihály napjátul karácsony böjtjéig megengedett a falusi közösségnek. Egyébként mind a borkiméréstől és mészárszéktől, mind a vadászástól és madarászástól eltiltatnak, a bírságok összege a földesúrnak jár. A parasztnak a földesúr engedélye nélkül nem szabad irtást végezni. A házakat és irtásföldeket a földesúr tudta nélkül, a telkek tartozékait pedig semmiképpen sem szabad eladni, vagy elcserélni. Végül a halászat és makkoltatás mind a sármelléki, mind a devecseri 50 birtokon birtoknak és lakóinak szükséglete képpen minden adózás nélkül szabad lesz. Ezt a szabályzatot mint törvényes urbáriumot az alpereseknek is előírjuk, a földesuraknak is betartásra határozatképpen elrendeljük." Az ítéletet a földesurak, amennyiben az ellenük ázol, újra megieileboezik, amennyioen az számukra kedvező, eltagadják. Kéok az íieiet végrenajtását. A megyei törvényszék a telperesek Kérelmének eleget tesz, es a végrehajtásra a szolgaoírot, es esKúdtjert kiküldi. A sármelléki jobbágyok harca az 1731-ben lefektetett jogaikért nem volt hiábavaló. Ha nem is taithatják meg az 1731-es szerződést, harcukkal azt mégis elérik, hogy a nemesek új szerződést kötnek velük. Ez a szerződés még mindig jobb életlehetőségeket biztosít számukra, mint a szomszédos falvak jobbágyainak azok urbáriuma. Majdnem egy évszázadra határozza meg a jobbágyok és földesuraik közötti jogi viszonyt ez az 1754-es szerződés. Még 1806-ban is érvényben van, „ ... ámbár a szerződés érvénye már vitássá leett, s ügye most is folyamatban van."

5 A fentebb vázolt tények azt igazolják, hogy a XVIII. század második felében nagyon eleven az osztályharc a sármelléki jobbágyok és uraik között. Az a tény, hogy a harc nem dől el fél évszázadon át sem a földesurak javára, igen sok mindennek köszönhető. Ezzel a kérdéssel alább részletesen foglalkozunk. Itt most még szeretném felhívni a figyelmet a két szerződés, ill. urbárium (az 1731-es és az 1754-es) összehasonlítására, összehasonlítva a két szerződést, úgy látom, hogy a robot és a hosszúfuvar követelése az, ami leginkább felháborítja a sármellékieket, és ad erőt további harcaikhoz. A sármelléki jobbágyok főleg azért harcolhatnak viszonylag sikeresen, mert kedveznek nekik a történelmi körülmények. Mária Terézia felismerte a nemesség parasztfelkelésektől való félelmét és a jobbágyságban rejlő erőt, és e két társadalmi osztályt egymás ellen játsza ki a maga terveinek mielőbbi végrehajtása érdekében.

1

' A királynő ügynökei biztatására a parasztság nem fogadja el a vármegye peres ügyekben hozott döntéseit, hanem egyenesen a királynőhöz fordul panaszos leveleivel, — és gyakran szóbeli panaszával. Gyakoriak a Bécsbe való utazgatások abban az időben. A „jó királynő"-ben való bizakodás sokakat vezet tévútra. Ez történik a zalai parasztsággal is. Zala megyében jóval később és jóval kisebb mértékben kerül sor a parasztok nemesek elleni meg-