A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

Széke mint judicatusát abban alázatosan deputálylyuk és könyörgünk, hogy hazánk törvényei és a contractusban lévő assecuratiokat (melyeket mind nekünk mind F. Urainknak törvént tettünk) kegyes szívére és törvényes értelmére venni hogy Fölséges Asszonyunk és Тек. Földes Uraink használatára és szolgálattyára meg maradhassunk méltóztassék a Тек. Ur Széke contractusunkat megerősíteni és abban minket helybenhagyni. Ha pediglen semmiképpen sem remélhetünk az Тек. Űr Széke valamint contractusunk értelmén kívül vagy ez ellen talál úgy rendelni, mint valamint abban a Tek. Ur Széke iudicatusát már declaráltuk úgy (olvashatatlan szó!) mint bizonyos elpusztulásunknak való-ságos okát a Тек. N. Vármegye színe avagy Törvényszéke eleibe alázatosan appelláljuik, minden subscessioval, hogy minek előtte decissioját (ha contractusunk ellen lenne) végbevitetni méltóztassék mind az ellenünk (olvashatatlan rész) mind ezen alázatos könyörgő . deciarationkat а Тек. Vármegyének referálni. Többiül mind magunkat, mind ügyünket а Тек. Urak gratiájába, törvényes megtartásához és szegénység megmaradásához vonzó szeretteiben ajánlják maradván az Тек. Úr Székének Ügyefogyott szegényei Sármelléki lakosok közönségesen." Az úriszéket, amint az okleveleinkből kitűnik, 1750 augusztus 6-án Sármelléken megtartották/

1 A pert Oroszváry László és Zsuzsanna (utóbbi Roboz Ferenc felesége), továbbá Mezericzky István, — József, — Éva és Anna, Domokos Márton és Borbála, Simony Erzsébet és Contra Magdolna, — valamennyien Domokossy ősök örökösei, — mint Sármellyék és Devecser puszta örökös földesurai mint felperesek indították Bérbély János, Németh Mátyás, Sármellyék község bírái, Dencs György, Mikii Lőrinc, Pap György, Szabó Pál esküdtek, valamint a Domokossy család összes parasztjai, azaz jobbágyai mint alperesek ellen. A felperesek előadják, hogy az alperesek „sine ulla regulata norma" a földesurak kárára irtványok létesítésével, makkoltatással, fakivágással, vadászattal annyi nézeeltérést, sőt gyűlöletet okoztak a falu aránytalan elosztása folytán (!), hogy a földesurak a Tripertitum III. rész 25. címe értelmében jogaik orvoslására, és a Tripartitum I. rész 9. címében gyökerező nemesi kiváltságaik védelmére Ulászló I. decrétumának (1492) 49. törvénycikke, valamint az 1548. évi 33., — 39. t. с álapján törvényerejű szabályozást kívánnak bevezetni. A parasztok bemutatják mellékelt instanciájukat és úrbéri szerződésüket, és kérik, hogy szabályul továbbra is a szerződést vegyék, ha pedig a szerződésen felüli szolgáltatásokra köteleznék őket, a pert fellebbezésük alapján terjesszék a megyei törvényszék elé. A felperes földesurak azt vitatják, hogy a parasztok által fenntartani kívánt szerződés nem kötheti a földesurakat, különösen a jelen szerződés nem, mert azt arra nem jogosult személyek kötötték. Domokos Sámuelnek ugyanis a szerződéskötés idején semmiféle birtoka nem volt, Sármellék jövedelmeit sem szedte. Oroszváry Andrásnak sem volt joga akkor a Domokossy javakra, és így nem is rendelkezhetett velük. Épp úgy, mint ahogy az atya nem rendelkezhet fiának az anyjától örökölt jószágaival. A szerződést az igazi birtokosok nem írták alá, így azok örököseit nem kötheti. Egyébként is a község a szerződéskötés idején még lakatlan volt, és a földesurak szorgalmából, igyekezetéből és sok kiadásával került a község a jelen állapotba (solertio et industria dominorum terrestrium gravissimis expensarum profusionibus possessia Sármellyék et praedium Devecser ad tale statum provenisset), ma ugyanis az egész megyében alig van termékenyebb föld, ahol a telekhez kert, rét, szőlő is tartozik, és egy telekhez 30—40 hold szántó is. így a jelenlegi állapotra nem lehet alkalmazni a szerződést. Ilyen körülmények között nem lehet tűrni, hogy az erdőből, melynek csak makkoltatási bére is évi 200 frt-ot hoz, rendszeresen áruljanak épületfát, szőlőkarót, tűzifát, vesszőt a szomszédoknak, különösen a keszthelyieknek, továbbá halásszanak és madarásszanak. Ezért a fent idézett törvények értelmében szabályozást követelnek. Az úriszéki tárgyaláson a következő határozatot hozzák: „Az úriszéknek B. alatt benyújtott szerződés a földesurakat egyáltalán nem kötelezi, mivel a törvényszék szerint nem a földesurak tartoznak a parasztok alá, hanem a parasztok tartoznak a földesurak alá, különben is a szerződést cselekvőképességgel a tulajdonjoggal nem rendelkező szerződőfelek kötötték, több földesúr meghívása és ténykedése nélkül és így a szerződéskötők és az utódok kötelessége is megszűnik, kövekezésképpen ugyanezek számára kötelező ereje nincs, annál is inkább, mivel a parasztok az 5., 6. 7., 8. és 9. pontnak egyáltalán nem tettek eleget, és végül is az ország pozitív törvényeivel ellentétben áll, miután a borkimérés és mészárszék királyi javadalma csak a birtokló földesurakat illeti meg, ezért ezt a jeleni7