A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

legi érvénytelen és jogilag nem létező szerződést el kell vetnünk és az összes egésztelkes parasztokat egyenként 12 minden szempontból megvizsgált szántófölddel (mindegyik 3 köböl vetőmag befogadására alkalmas) kell javadalmazni ezen nemes vármegye által jóváhagyott gyakorlat szerint, ezen felül, amennyiben rétet és kaszálót nem kaptak ehhez, még négy holdat kell hozzáadni. A féltelkes parasztoknak pedig hasonló módon nyolc szántóföldet kell kijelölni, azon földek után pedig, amit a parasztok ezen fölül bírnak Ulászló decretumának 39. artikulusa szerint kilencedet tartoznak fizetni. A mészárszék javadalmát pedig, ami kizárólag csak a földesurakat illeti meg, egész évre az ő használatukra hagyjuk. Mivel a sármelléki birtokhoz szőilőhegy nem tartozik, azért az 1550. évi 36. artikulus szerint a borkimérést Szent Mihály napjátul Karácsonyig a parasztoknak engedjük át, az év többi szakában pedig a földesurak tetszésére bízzuk annak használatát. És ezért az egész-telkes parasztok minden héten egy napot, — a féltelkesek pedig két hetenként egy napot tartoznak fogattal szolgálni. Az egésztelkes napszámosokat pedig (gyalogrobotosok!) minden héten két, — a féltelkeseket pedig egy napi szolgálatra kötelezzük. Minden telepes évenként két csirkével és egy kappannal és a karácsonyi ünnepekre a tűzhely számára egy kocsifuvarral, a zsellérek pedig, ha földjük és rétjük nincs, évenként 12 napi munkával tartoznak. A vadászat, a madarászat és a halászat csak a földesurakat illeti meg. A devecseri rétet pedig, amit idáig a parasztok tartottak és birtokoltak, ezután is a közösség használatára és a birtok közös szükségleteire hagyjuk. A továbbiakban pedig a makkoltatást, a faszedést, a legeltetést és más efajta javadalmakat adófizetés ellenében a parasztok számára érvényben hagyjuk. Mindezeket a törvények előírásának megfelelően elrendeljük (meghagyva még a jövő számára az úriszéken is túlhaladó fellebbezés jogát)." A parasztok az úriszók ezen határozata ellen birtokon belül, azaz az ítélet végrehajtása nélkül fellebbeznek, és azt kívánják hogy újabb döntésig birtokon belül maradjanak. A földesurak pedig, mivel az ítélet javukra szól, az ítéletet elfogadják, és kérik annak azonnali végrehajtását, a parasztok fellebbezésének pedig birtokon kívüli elintézését kívánják. Erre az úriszék azt a határozatot hozza, hogy az ítéletet mielőbb végre kell hajtani, a fellebbezést tehát birtokon kívül kell referálni. A sármellékiek azonban bíztak ügyük igazában,, és vállalták a további harcot, amely később meg is nozza a maga gyümölcsét. A lelieDoezes ampjan i/50 szeptember 11-én Zaia megye töivenyszetKen, Zalaegerszegen tárgyalják a pert. itt a parasztok kérik az úriszék ítéletének megvaitoztatasai; és a gyakorlatban is alkalmazott urDeri szerződés hatálybantartasat. A földesurak úgyvédje pedig kéri az úriszéki ítélet helybenhagyását es annak végrehajtását. Zaia megye törvényszékén a következő, a parasztoknak igaza tadó határozatot hozták: „Az 1715. évi 101. és az 1723. évi 61. artikulus a szabadköltözködésű személyeket, amilyenek a sármelléki alperesek is, csak a megállapodás szerint kötelezi, a B. alatti megállapodást, ill. szerződést pedig, amit ugyanezek az alperesek nyújtottak be, maguk a földesurak is, osztozótársaik is, és azok utódaik is gyakorlat folytán érvényben lévőnek ismerték el, és amennyiben ennek a szerződésnek valamelyik pontját a parasztok nem tartották meg (csak) annak végrehajtása tartozik az úriszék hatásköréhez. Az érvényesség fölött (az úriszék) semmiképpen nem dönthet, (mert) abban törvényes fóruma az illetékes, és így az alpereseket is) és a földesurakat is egyformán a szerződés megtartására kötelezzük. A parasztok az ítélet kihirdetése után köszönetet mondanak a szerződés hatálybantartásáért, és kijelentik, hogy az ítélethez és a szerződéshez alkalmazkodni fognak, A földesurak ügyvédje, az ítélettel meg nem elégedvén, a királyi táblához nyújtja be fellebbezését. A parasztok erre azt vitatják, hogy a földesurak fellebbezése elfogadhatatlan, mert ezi a törvény nem engedi, és kérik a törvényszék ítéletének hiteles kiadását. A földesurak fellebbezését mindezek ellenére elfogadja a megyei törvényszók. A sármelléki parasztok 1750-ben megkezdett pere tehát nem fejeződött be a megyei törvényszéken sem. Az ügy lényegében 1754-ben oldódott meg egy újabb szerződés megkötésével. 1753. augusztus 31-én ugyanis a királyi tábla visszaküldő ítélete alapján a megyei törvényszéken a pert újra tárgyalják. A megyei törvényszék most a következő salamoni ítéletet hozza: „Mivel a Nemes Királyi ítélő Tábla visszaküldő ítélete, az alperesek által benyújtott szerződés földesurakon keresztül történő rendezésének nem áll útjában, ezért a földesurak megbízottja által idézett törvények, a gyakorlat, és ennek a nemes vármegyének szokása és kiváltképpen a szomszédos ura48