A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

Sármellék gazdasági fejlődése 1731—1850 között Hazánk török iga alóli felszabadulása után még néhány évtizedig néptelen marad Sármellék területe. Az elpusztult falvak gyorsabb ütemű felelevenedését a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc is akadályozta. A gazdasági-társadalmi élet fejlődését nem segítette elő a hosszú ideig tartó háború, de az azt követő abszolutisztikus uralom sem. A község területén néhány család élhetett csupán. Ezek is főként a Szentgyörgyvár közelében levő Kis-Devecser pusztán. A törökkorban, 1560-ban elpusztult Sármellék újjászületésére, feltámadására 1731-ben kerül sor. 1731 május 18-án Domokos Sámuel, Oroszvári András és Mezericzki István földesurak Simoncsics János szentgyörgyvári plébános közreműködésével szerződést kötnek a parasztokkal, melynek értelmében Kis-Devecser pusztát és az akkor szintén pusztának számító „Saar mellyiké"-t benépesítik. Érdemes talán megemlíteni, hogy a régi sármelléki nemesek aláírásait nem találjuk a szerződésen, viszont egészen új neveket igen. Ez nem jelenti azt, hogy a régi sármelléki nemesek mind kipusztultak, hiszen neveikkel találkozunk a későbbi okiratokban, sőt még ma is tucatjával (pl. Kálmán=Kámán), hanem arról van szó, hogy a régi nemesek elszegényedtek, a község feltámasztásában nincsen komoly szerepük. Földesúri családokként mások, talán a jobb összeköttetésekkel rendelkezők, a Bécshez jobban simulok, a politiVusabbak lépnek fel és keltik új életre községünket. A szerződés azon okmány szerepét töltti be, amely meghatározza a jogi viszonyt a földesurak és jobbágyaik között. Egy ilyen szerződést kötnek a fentebb már említett földesurak különböző helyekről összeverbuvált parasztokkal 1731-foen. A szerződés

1 teljes szövegét itt közlöm:

2 п • ;

. : : „Mi alább irották adgyuk emlékezetül: hogy mi ezen N. Szála Vármegyében levő Saar mellvike és Kiss Deveseri pusztáinkat megh szállitván ezen lako^ainkal és levelünk tenora szerént végeztünk a következő punktumok szerént: 1. Minden rajta lévő lakosinknak esztendeigh való censusa, vagy hely adója 3 ft lészen, melynek is terminussá Szt. György napja lészen. 2. Mind őszi és tavaszi vetésektül tized, avagy igaz... melynek öszvő hordása ell is készittése ezen lakosinkat illetvén, abbul az eő számokra esendő rész az földes uraktul az felsőkhöz képest a mint lenne, tehát mindenkor edgyel föllebb lészen. 3. A tized gabonának föll vétele is, ahová kívántatik, szolgálattyok lészen. 4. A sortes marháinak makkozása igaz tizedben lészen. 5. A bor árulás Szt. Mihály naptul fogva húsvétig a falu részére, az után ismét következendő képpen húsvétiul fogva Szt. Mihály napig a földes uraké lészen. 6. A földesurak számára lészen a mészárszék fél esztendőre, az után ismét fél esztendőre a falu részire engedtetik annak haszon vétele. 7. A határos Szála vizén a halászás, vagy a Balaton bozóttyán is csikázás, akár rákászás azon embereinknek szabados lészen, hanem a végre a földesurak jusára a csütörtöki halászás kötelességekben lészen. 8. Ezen jószágnak határán magunk részire mikor kívántató lészen egy-egy darab gabona földet ér. egy darab kaszálót reserváltunk. 9. A követségh. levelezés és vadászás is mikor kívántató lészen, obligatiojukban lészen. 1& Földünkről az elmenetel ugyan szabad lészen, de olyanokkal, hogy mindeneknek előtte a közönséges onusok és a földesurak obtimgense érántns jóval satisfaciállyanak és eleget tegyenek. Mely dolognak tellyes hítelire adtul közönséges atyafiak ezen cointraetuális levelünket. Actum Sármellék, 1731. V. 18. — Coram me Joanne Simmcsics (Simoncsics) plebano Szent Györgyváriensi m. p. L. S. Sámuel Domonkos m. p. Andreas Oroszvári m. p. Mezericzki Steph." A szerződés szövegével nem kívánok sokat foglalkozni, hiszen az önmaga is elég beszédes, mégis szeretnék rámutatni néhány olyan dologra, melyek jellemzően mutatják be a XVIII. sz. első felében élő földesurak és jobbágyaik közti viszony, vala43