A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Veszprém megye helytörténeti lexikona (könyvismertetés)

kező, de a továbbiakban remélhetőleg kiküszöbölhető műfaji, kutatásbeli nehézségeiket s a feldolgozás szempontjának rendszeressé tétele érdekében szükséges átdolgozásokat is — melyek többleiidőt igényeltek —, az egyes megyék anyagának megjelentetése több generáción keresztül húzódnék és ez egyértelmű lenne a válalkozás csődjével. A konklúzió csak egy lehet: ha a helytörténeti lexikonsorozat megjelentetése érdeke a tudománynak, a közigazgatásnak, a jövőben az e kötetnél alkalmazott módszeren gyökeresen változtatni kell. Nem lehet kizárólag néhány kutatót, szinte egyéni vállalkozásiként e feladattal megterhelni, hanem öszszehangolt munkaterv alapján egy, vagy több intézmény (köztük a vidéki, helyi intézményeik: levél tárkönyvtár-múzeum) munkatársainak közös feladatává kell tenni a munkát, amelyet párhuzamosan, egy időben több megyére kiterjedően kell végezni. Az egész országra kiterjedő forrásanyagok kigyújt tését pedig egyszerre, egy munkafáziaban kellene elvégezni és a kötetek megjelentetésére egy-kétévenlként kellene sort keríteni. Felmerülhet még az a vélemény, hogy a most kialakított műfajon belül ebben az első kötetben maximálisan érvényesített szempontokat tovább szelektálva kevesebb adatgyűjtést, ennélfogva korlátozottabb feldolgozómunkát igénylő módszer is kialakítható, ez a terjedelemre, a kiadási időpontokra is visszahatna. Meggyőződésem az, hogy ezzel a lexikontípusísal sikerült a helységnévtár és a helytörténeti monográfia között mutatkozó üres teret egy értékelt forrásközlő munkával áthidalni, kár lenne a szempontokat, a kialakított módszert ismételten átformálni. A munka tagolása, rendszerezésének alapelvei a gyakorlatban bizonyítottan jók. A feldolgozandó megyék adottságai (a kutatottság állása, források gazdagsága stb.) amúgyis különböznek, emiatt bizonyos változtatásokra, az alapelv helyenkénti módosítására így is szükség lesz. Továbbá néhány indokolt szempont figyelembevétele gazdagítását jelentené az alkalmazott módszernek. II. Ha tudatában, is vagyunk annak, milyen, országos jelentőségű sorozat részeként folyt a Veszprém megyei kötet összeállítása, szerkesztése, ennélfogva a speciálisan mutatkozó helyi igények kielégítésére nem lehetett gondolni, a következőkben mégis helyi, ha úgy tetszik provinciális szemszögből vizsgáljuk: milyen jelentősége van a lexikonnak a megye helytörténeti irodalmában? Messzire vezetne annak oknyomozó vizsgálata: miért annyira hiányos és egyenetlenül feldolgozott Veszprém megye helytörténeti vonatkozásban? Hiá-' nyos például annyiban, hogy máig sem készült el a megye monográfiája, kisebb tájegységei is meglehetősen ritkán kerültek összefoglaló jellegű munkában feldolgozásra (így a Balaton-monográfia egyes köteteiben). Ha az egyes települések monografikus igényű (bár nem mindig kielégítő színvonalú) feldolgozásait vizsgáljuk, éppen az lila—Kovacsics kötetében adott bibliográfiák jelzik, hogy a történeti Veszprém megye 176 települése közül legfeljebb a felével foglalkozott az utóbbi 60—80 esztendőben kutató. Egyenetlennek kell mondanunk a helytörténeti irodalmunkat azért, mert helyenként kitűnő részletfeldolgozások láttak napvilágot (pl. műemléki és régészeti szempontból), másutt, még a kínálkozó adatanyag gazdagsága sem ösztönzött senkit kutatásra. A mozaikszerű részletfeldolgozások bármilyen szép számát tárja is elénk egy-egy bibliográfia,

5 részben az összefoglalások hiánya, részben az egyes szakterületen végzett feldolgozások „belterjessége" (pl. plébániatörténetek, régészeti, műemléki szakpublikációk) a jellemző. Mindezek okai közül kettőt tartok jelentősnek. Az egyik társadalmi. Veszprém megye társadalmának soha nem volt, egyes kiváló szaktudósok érdemét korántsem kicsinyelve, olyan rétege, mely a helytörténeti kutatások iránt behatóan érdeklődött volna, igényelte és támogatta volna az e fajta munkálatokat. Az érdelktelenséginek köszönhető, hogy a millenáris idők felbuzdulásaikor létesített megyei monográfia alap összege igen csekély volt (kb. 8000 korona), s tízegynéhány év alatt sem sikerült a cél érdekében elkölteni. S a közömbösséget mutatja, hogy amikor az 1910-es években, más célra kívánták a megye vezetői felhasználni, a javaslatot a törvényhatóság tagjai ellenvetés nélkül megszavazták. Cselekvésképtelen volt az 1903-ban alakult vármegyei múzeumegylet is ebből a szempontból. Némi eredményeket csak a harmincas évek elején létrejött Veszprémvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat működése, a társulat és a veszprémi múzeum publikációs tevékenysége mutatott fel e tekintetben. Társadalmi méretű érdeklődés és ösztönzés híján természetszerű, hogy a megyének helytörténeti jellegű folyóirata sem volt, s érthetővé válik a másik 293