A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Veszprém megye helytörténeti lexikona (könyvismertetés)

\ oka, jobban mondva okozata ennek a helyzetnek. Forrásközlések tekintetében Veszprém megye alig tud valamit felmutatni az egy Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis sorozaton kívül. Természetes, hogy ha hiányzott az anyagiakban megmutatkozó áldozatkészség, ez a kutatásra jelentős mértékben visszahatott. Végeredményben tehát, összegezve az eddigieket, a helytörténeti kutatás megyénkben tapasztalható viszonylagos elmaradottságának okai egy, a megyében kialakult társadalmitörténelmi helyzettel magyarázhatók elsősorban. Ezen, a mindenképpen sajnálatos helyzetképen lényegileg nem módosított az sem, hogy a felszabadulás óta örvendetes változás tapasztalható. Az újabban szépszámmal napvilágot látott városmonográfiák, néprajzi, régészeti, műemléki vagy bármilyen más jelegű tanulmányok ma is csiak a színskála egyes színeit adják, de nem válnak egy spektrum szerves összetevőivé. S a legtöbb közös hibája, hogy nem támaszkodik, mert forrásközlés híján nem támaszkodhat, új levéltári anyagra. A helytörténeti lexikon veszprémi kötetét tehát elsősorban mint forrásanyagot közlő, azokra bőven is utaló művet forgatja majd hasznosan a kutató. Ugyanakkor az összegezés, a helységek életrajza alapján a helytörténetírásban mindeddig sajnálatosan nélkülözött történeti statisztikai, demográfiai szempontok és értékelések fognak újabb indítékokat, illetőleg szempontokat adni a további feldolgozásokhoz. Természetesen a lexikon sem pótolhatja mindazt, amivel a kutatás megyénkben még adós maradt, így elsősorban a megye középkori történetének kutatása szempontjából a lexikonnak a legjobb esetben is csak visszautaló szerepe van. Éppen a szerzők ismerték fel továbbá a legjobban, hogy a XVI— XVII. századi levéltári források, legalábbis amelyek az országban találhatók és átkutatottaik (a családi levéltárakat nem számítva), megyénknek köztörténetére éppúgy, mint más szempontból, alig szolgáltatnak annyi adatot, melyből halvány kontúrok volnának felrajzolhatók. Az itt mutatkozó hiányosságok éppen a lexikon anyagának közzétételével váltak általánosan ismertté, nyilván ösztönözni fognak arra, hogy helytörténészeink más forrásokhoz is folyamodjanak. A XVI—

XVII. századokra vonatkozó hiányos adatsorok miatt a megye népességének lélekszáma, társadalmi, gazdasági helyzet tekintetében ábrázolható fejlődése folyamatosan nem vázolható fel. Azonban enélkül is kiviláglik, ha csak a XVIII— 294 XIX. századi adatokra támaszkodunk, egy megdöbbentő, elgondolkodtató és feltétlen további kutatásokat igénylő jelenség, amelynek ilyen világos bemutatása a lexikon legfőbb értéke és tanulsága. A közölt adatsorokból világosan kitűnik, hogy Veszprém megye összlélekszáma, de azon belül a települések túlnyomó részének népessége a fejlődés üteméhez viszonyítva alig, vagy egyáltalán nem nőtt az elmúlt másfél évszázad alatt. (1949-ben az 1785-ös lélekszámhoz képest a megye lakossága mindössze 97,5 százalékkal gyarapodott: 165 év alatt alig több mint 0,5 százalékos az évenkénti fejlődés.) Az egyes kisközségek esetében természetesen még sokkal rosszabb a helyzet. S hogy ez a folyamat, ha más okból is, de mégis napjainkig tart, a statisztikai adatokból szintén világosan kiderül. Ha ez a jelenség csak a kis, fejlődésképtelen lakott helyek esetében volna észlelhető, magyarázatát könnyebben adhatnánk. Már korábban is tudtuk azonban, hogy magának a megyeszékhelynek is 1785—1910 között alig, hogy megkétszereződött a lakossága, ez a fejlődésképtelenségre valló tendencia tehát bizonyíthatóan a XIX. századra vonatkoztatva az egész megyére általános érvényű. Hollós István tanulmánya

6 alapján vált ismeretessé, hogy 1880—1930 között az elvándorlás csaknem 63 000 Veszprém megyei lakost érintett. így tehát csak az eddig ismertetett néhány adat és jelenség is a megye társadalmi-gazdasági történetének olyan kulcsait adja kezünkbe, melyet nemcsak a múlttal foglalkozó, de a jelent irányító és a jövőt tervező közigazgatási szakemberek, közgazdászok stb. számára is feltétlen elgondolkoztatok. S éppen e kiragadott, de talán legjellemzőbb példán keresztül mutatható be, milyen fontossága van a lexikon elkészültének. Vitatható, mert elnagyoltnak látszik a szerzők adata, magyarázata a jelenségre vonatkozóan. Nemcsak a nagybirtok szorítása, a föld hiánya egyedül az ok. Az ipari munkaalkalom hiánya is hozzájárulhatott ehhez — írják a szerzők. Főleg, ha azt nézzük, hogy a megye területén a XIX. század elején a városokban és falvakban hozzávetőlegesen 150 céh működéséről van tudomásunk s ezek a devecseri és pápai járások nyugati részén fekvő falvakon kívül csaknem minden más településen nem is jelentéktelen számú lakost tömörítettek — módosítani kell ezt az állítást. A jelek szerint, bár ez csak az eddigiékből leszűrt általánosítás, Veszprém megyében a XVIII. században az újratelepítés, az intenzívebb gazdálkodás, továbbá az egyes iparágiak újraéledése, specializáltsága ré-