A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

D. Nagy Katalin: A „Veszprém megye helytörténeti lexikona” című munka vitája

folynak, hogy kapcsolódjanak be a helytörténeti munkába, tartsák hivatali feladatuknak. Milyen jó lenne, ha a Könyvtári Főosztály hasonló utasítást adna ki. Jó lenne a feladatokat úgy megosztani, hogy a helytörténeti lexikon profiljába eső egyes munkákat, a földrajzi anyag gyűjtését a MTA Földrajztudományi Intézete, a helynévanyagokét a Nyelvtudományi Intézet végezné. Ilyen szervezettség mellett nagyon könnyű lenne elkészíteni a megyék lexikonjait, és ha a Tudományos Akadémia, vagy más szerv vállalja az ilyen munkák szervezését, előbbre fogunk jutni. Magunk tettünk ilyen jellegű javaslatot a Művelődésügyi Minisztériumnak. a MTA-nak, a Hazafias Népfrontnak, a TIT-nek, a Minisztertanács Titkárságának és megpróbáltuk az illetékes szervek figyelmét felhívni arra, hogy tartsák fontos feladatuknak e kutatásokat. A lexikon időbeli cenzúrára vonatkozó javaslatokra megjegyezte, hogy egyik javaslat az volt, hogy menjünk vissza a mohácsi vész előtti időre és hasznosítsuk azt az anyagot, amelyet Győrffy munkái hoznak, másrészt fogjunk hozzá az okleveles anyag feldolgozásához is. Zala megyénél könnyebb a helyzet, mert rendelkezésre áll Holub középkori anyaggyűjtése. A többi megyénél az szabja meg a lehetőséget, hogy rendelkezésre állnak-e olyan kutatási erők, amelyek ennek a feladatnak az elvégzésére vállalkozni tudnak. Veszprém megye kutatásait két fő végezte csupán, A másik ok:, amiért a szerzők mellőzték az 1526 előtti időszakot az, hogy számszerű források a mohácsi vészt megelőző időszakból nincsenek. Egyetért Sinkovics professzor javaslatával, hogy az anyakönyvi adatoknál célszerűbb lett volna korábbi időszakot is érinteni és nem 1910-zel kezdeni. De sajnálattal kell közölni, hogy nincsenek feltárva ezek az adatok. Egy község teljes lakosságára nézve, ha vegyes felekezetű a lakosság, nem lehet teljes képet kideríteni, a népmozgalomra még levéltári források alapján sem. A különböző felekezetek más-más időpontban kezdték meg az anyakönyvezést. Állami anyakönyvezésünk csak 1896ban indult meg. Még a KSH-nál és az Országos Levéltárnál sincsenek összegyűjtve ezek az adatok. Kissé túlzásnak tartja azokat az igényeket, melyeket e tekintetben a bíráló támasztott két kutatóval szemben. Zalánál kísérlet történik, hogy a XVIII. századtól kezdve, mégpedig olyan községeknél, ahol az anyakönyvezés folyamatos volt, kigyűjtsék az adatokat. Persze más kérdés a publikáció kérdése. A kigyűjtött adatok a községek dokumentációjában rendelkezésire állnak, nem biztos, hogy közlésre is kerülhetnek. Hogy 1940 után miért nem közöltek adatokat? Nem lehetett hozzáférni a hivatalos statisztikai dokumentumokhoz. Egyetértett azzal is, hogy jó lenne a demográfiai adatokat jobban kibővíteni. Azonban itt mindig azt a kérdést is szemelőtt kell tartani, hogy a lexikon nem demográfiai kötet, az önmérséklet itt is fontos. A legtöbb adat, amit dr. Thirring Lajos hiányolt, a veszprémi múzeumnál tárolt gyűjtésben rendelkezésre áll. Azt a kérdést, hogy a bevezetés helyes-e vagy nem helyes, véleménye szerint lehetne vitatni. Olyan megyénél, ahol van megyei monográfia, elmaradhat esetleg. Amikor a kézirat elkészült, nem volt bevezetés, a kötet lektorai kívánták és a szerzők is úgy gondolták, hozzátartozik egy ilyen kötethez. Azt lehet vitatni, hogy a bevezetést méginkább településtudományi szemlélettel kell megtölteni, mint eddig, mert a demográfiai szemlélet erősebben érvényesült. IIa Bálint válaszában néhány tárgyi kérdésre szorítkozott. így arra, hogy hogyan kellett volna felhasználni azt a sok irodalmi anyagot, amit a szerzők hoztak felszínre. A másik szervezeti kérdés. A hozzászólók úgy látják, hogy a szervezésnél kellene segíteni. Ha nem kell két embernek vesződnie vele, gyorsabban érhetnénk el eredményt. Ami a felvetett problémákat illeti, az együttműködésre is nagy szükség volna, Jugoszláviával és Ausztriával is. Egy nagy szervezet működik ezen országokban, külföldre is küldenek kutatókat. Megemlíti, hogy Csehszlovákiában 1963-ban volt egy történeti kongresszus és ott mutatkozott is hajlam az együttműködésre. Ez is elősegítené a célt. Felmerültek különböző problémák, mint pl. az, hogy miért áll a következő kitétel a lexikonban: „a jobbágyok adtákvették a földet" — ez is helyi jelenség, több esetben találkozott olyan megjelöléssel, hogy a jobbágy három nemesi telket vett. Zalában is van ilyen jelenség. A XVI—

XVII. század bizonytalan viszonyaival magyarázta, akkor még a jogviszonyok lényegesen lazábbak voltak, mint később. Felvetődtek a földrajzi nevek. IIa Bálint szerint felvethető, hogy a földrajzi nevek beletartoznak-e az ilyen kötetbe. A szövegből sóikat el kellett hagyná, ez is áldozatul esett a spórolásnak. Teljesen egyetért azzal, hogy a forrásanyagot részletesebben kell feltüntetni. Ez is takarékossági szempontok miatt történt így. A pecsét-mellélkletekkel kapcsolatban hangsúlyozta azt, hogy ezek beiktatására a tördelés után került sor. Az üres helyekre lehetett pecsétet betenni. A helynevekről sok szó esett. Győrffy György szerint a helynevek etimológiája kérdés, hogy beletartozik-e