A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

D. Nagy Katalin: A „Veszprém megye helytörténeti lexikona” című munka vitája

szorítására permanens kísérletek folynak. Ilyesféle kezdeményezés volt 1960-ban a Történelemtanítás (a Művelődésügyi Minisztérium minden általános és középiskolába eljutó módszertani szaklapja) szerkesztősége részéről, amikor cikket közölt a helytörténeti kutatómunka módszeréről. Nézete szerint kitűnő módszertani útmutató is lett a lexikon és senkinek sem kellett csalódnia, aki ezt várta tőle. Elveket tanulhat meg belőle forgatója. Megtanulja, hogy mindenekelőtt a kiadott, már eddig megjelent szakirodalmat kell átnéznie s csakis azután szabad írásos, levéltári forrásokhoz nyúlni. Itt is megvan a gradáció: első a helyi, majd a megyei, azután az országos anyag. Végül: láthatja az egyes településeknél, milyen szempontok szerint legcélszerűbb feldolgozni az adott helyre települt démosz életét, mi maradhat el, s mi nélkül nem demo-gráfia a demográfia! Nagyon helyes az, ha mi, szakemberek egymásközt minuciózus pontossággal bíráljuk a lexikonnak akár minden mondatát, de ne felejtsük el azt sem, hogy — mint Éri kollégánk finoman utalt is rá — közben a ma élő démoszok javában szavazzák meg saját régi démosz-elődjük történetének a feltárására az anyagi támogatást, s mégiscsak döntő szempont, gyakorlati szempont az, amikor minta van, amit kezükbe adjunk, és van módszertani útmutató, amit követhetnek! Kenéz Győző is fontosnak tartja a levéltári kutatások koordinációját. Véleménye szerint a kutatások több megyére történő kiterjesztése nem képzelhető el másként, mint maggal, mely később esetleg intézetté lenne fejleszthető, s melyet megfelelő helyre, a Statisztikai Tanszékre kellene telepíteni, és amely a kutatómunka mellett a koordinációra is megkeresné a lehetőségeket, akadémiai égisz alatt. A kutatómunka koordinációja sok tapasztalatot és igen sok tudományos tapintatot is követel. Befejezésül megállapította, hogy a helytörténeti lexikon, ha nevében lexikon is, technikai kivitele, megszerkesztése merőben új feladat elé állította az Akadémiai Kiadót és az Akadémiai Nyomdát egyaránt. Ezeket pedig mind a Kiadó, mind a nyomda kitűnően oldotta meg. Dr. Gyirnesi Sándor aspiráns megemlítette, hogy Borsod megyében megkezdődtek egy olyan megyei monográfia munkálatai, amely az 1920 utáni fejlődésre egy lexikonszerű munkát jelentene. Helyes lenne, ha ezt a munkát koordinálnák a helytörténeti lexikonnal. Ez nem történt meg. A referátumokra és hozzászólásokra elsőként d r. Kovacsics József válaszolt. Megköszönte azt a sok észrevételt, tanácsot, amit a könyv bírálói tettek. Külön is megköszönte Éri István sokoldalú, elmélyült bírálatát, mely nemcsak a Veszprém megyei lexikon szempontjából, de az egész magyar helytörténetírás szempontjából is igen értékes. Azok az észrevételek, melyek a vitán elhangzottak, véleménye szerint részben hasznosíthatók lesznek a további köteteiknél. Válaszában a helytörténeti lexikon céljából indult ki. A szerzők azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a mohácsi vésztől eltelt korszakra vonatkozóan tájékoztatást nyújtsanak a települések keletkezéséről, fejlődéséről, pusztulásáról lexikális rövidséggel. A legfontosabb igény e célkitűzésben az volt, hogy a települések lakóinak életét mutassák be. Az emberek élete meghatározott közigazgatási egységekben folyik. Kifejtette, hogy akkor tudjuk helyesen szolgálni a történettudományt és más tudományokat, ha az emberi életviszonyokat, a népesség életét, gazdálkodását meghatározott földrajzi környezetben vizsgáljuk. Az a fejlődési folyamat, amit a lexikon felölel, nagyon sok törést mutat be. A veszprémi községeknél nem egy egyenes vonalú fejlődés mutatkozik, hanem egy visszafejlődő, stagnáló kép észlelhető. A bajokat orvosolni akkor tudják a szakemberek, ha ismerik azokat az okokat, amelyek ezen települések stagnálásához vezettek. Egy lexikonban az a fontos, hogy a legjelentősebb mozzanatokat ragadjuk meg, az összes tényezők bemutatására nincs lehetőség. Válogatni kellett a forrásokban és helyesen fejezte ki Bakács István, józan önmérsékletet kellett tanúsítani a források közlésénél, amit azután könnyűvé tett, hogy az Akadémiai Kiadó meghatározta az ívterjedelmet. Itt válaszolt arra, hogy mindazok a jogos javaslatok, amelyek a települések földrajzi helyzetének pontosabb, világosabb bemutatására vonatkoztak, helytállók. A szerzők megkíséreltek több térképet közölni, meg is rajzoltatták ezeket, de a mellékletek még jobban drágították volna a kötetet, így került sor elhagyásukra. Azt a törekvést szeretnék megvalósítani, hogy nagyobb településekre vonatkozóan a jövőben térképeket is közöljenek. Egyetért azokkal a javaslatokkal, amelyek arra irányultak, hogy nagyobb apparátus vegye ki részét az ilyen munkából. Az б véleménye az, hogy egyetlen további megye elkészítéséhez sem szabad hozzáfogni addig, amíg az illetékes megyei szervek a legteljesebb támogatást nem helyezik kilátásba. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya nemrégiben kiadott egy felhívást azon múzeumok részére, amelyek területén ilyen jellegű kutatások 287