A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

D. Nagy Katalin: A „Veszprém megye helytörténeti lexikona” című munka vitája

előtt mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy md is e lexikon feladata? Szerinte az, hogy segítséget nyújtson a helytörténetíróknak, akik az adott helység történetével kívánnak foglalkozni. Neki az a véle^ menye, hogy a szerzők önmérsékletet voltak kénytelenek gyakorolni. Ez nem jelenti azt, hogy az előzőkben elhangzott észrevételek nem megszívlelendők. Gondol a maga szempontjából arra, hogyha meg akar tudni valamit, azt keresi, hogy a helység mikor keletkezett. Osztrák szomszédaink Burgenland Landestopografie-ját adták ki, a kötetnek kb, aa a szerkezeti felosztása, mint a veszprémi köteté. Aü első kötet 423 lap volt, a második kötet 1123 oldal. Az 1910-es statisztikában megnézte, hogy az a két terület, amellyel a lexikon foglalkozik, területileg majdnem azonos. Terjedelemben mégis milyen nagy a különbség. Nem szabad azt elfelejteni, hogy pl. Csánky, amikor hozzákezdett munkájához, az elsőben 20 vármegyét dolgozott fel, a másodikban kevesebbet. A lexikonok ne akarjanak helytörténeti munkát pótolni, hanem ismertetésre szolgáljanak. Ebből az következik, hogy sokkal célszerűbb volna ezt a munkát szervezettebbé tenni, mert gondoljunk csak a hiteles helyi anyag átnézésére, több megyére terjedő anyagot néznénk át egyszerre, a munkatársak nemcsak egy megyének az adatai dolgoznák fel s így a munka gyorsabbá, eredményesebbé válna. A levéltári források nem megyénként tagolódnak. Az a véleménye, hogy a veszprémi úttörő kötet, természetes, hogy vannak hiányosságai, de azt a célt, amelyet kitűzött, hogy lexikonszerűen tájékoztassa az olvasót, megvalósította. Dr. Lakatos Ernő kiemelte a munka úttörő jellegét és azt a meggyőződését, hogy a lexikon európai szinten is kiváló munka. Az NDK-iban készült munka meg sem közelíti ezt. Felvetette, hogy mi az a terület, amelyet egy ilyen lexikonnak tartalmaznia kell. A szerzők ^Veszprém megyének régi hagyományos területét vették, ö ezt a maga szempontjából elfogadni nem tudja. Ha Pest megyét dolgozza fel, nagyrész Bács-KisKun megyére vonatkozó adatokat talál. Lehetséges, hogy a megyék változnak, de a kutatás helyi erők támogatásával folyik, éppen ezért-»hangsúlyozza, hogy Pest megye nem támogatná azt az elképzelést, hogy a szobi járás kimaradjon. Itt egy ilyen kiadvány esetén mind a két megyei tanácsot érdekeltté kell tenni. A másik megjegyzése a bevezetéssel volt kapcsolatos, ö egy lex ikon- jellegű bevezetést tart helyesnek. A munka nagyon hosszú időre készült, lehet talán egy évszázadra, nem felesleges, amit erre anyagiakban 286 ráfordítanak. Az olvasó várja a többszínű nyomást is. Egy előző felszólaló azt javasolta, hogy bizonyos statisztikai adatokat hagyjunk ki belőle, mert más statitsztikai kiadványokban is megvannak. Áttekintette két megye könyvtárát, de ott nincsenek meg ezek a statisztikai források. Egy helytörténeti lexikon minden község könyvtárába el fog kerülni és amire kíváncsiak, hogy pl. mennyi volt a népesség bizonyos években, egyszerűen képtelenek megállapítani, ha a lexikonból kimaradt. Degré Alajos a legérdemibb kérdésekben Bakács Istvánhoz csatlakozott és kijelentette, hogy a lexikon célját elérte. Természetes, mint vidéki levéltáros, a kutatók segítését várja a lexikontól, hogy az anyaggyűjtésnél felhasznált, de a lexikon keretébe bele nem férő forrásmunkákat is jegyezzék fel. Sokan dolgoznak helytörténeti monográfiákon. Hiányolja magának a lexikonnak a bevezető részében egy áttekinthető közigazgatási leírást. Végül Sinkovics professzornak válaszolva megjegyezte, hogy az „in apacitas possessorium" nem Werbőczinél, hane ma Planum Tabualre-ban van. Érdekes, hogy Veszprém megyében a XVII. században ellenkező gyakorlat volt. Molnár Lajos néprajzkutató kívánatosnak tartotta, hogy Magyarország összes megyéjének lexikona egyszerre készüljön el. A helységek helybeli természeti adottságait ő is térképen kívánta volna szemléltetni. Ember Győző könyvénél is hiányolta a térképet. Ilyen jellegű munkáknál nélkülözhetetlen a történeti földrajzi térkép. Természetes dolog, hogy ez abban az esetben valósítható meg., ha valóban egyszerre fognának hozzá több megye elkészítéséhez. Dr. Kenéz Győző tanár írásban benyújtott referátumában megjegyezte, hogy a lexikon előkészületi munkálatai olyan időben folytak — a személyi kultusz időszakára gondolt —, amikor éppen és elsősorban a társadalomtudományok területén dogmákká merevített elvek gátolták a kutatott téma és a feltárt adatok által biztosított lehetőségek teljes kibontakozását. Az a tény tehát, hogy a szerzők koncepciójukat ennek ellenére képesek voltak töretlenül megvalósítani, tudományos bátorságukat és elvhűségüket is bizonyítja. A didakszis kérdésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a helytörténet, mint tudományág, napjainkban fellendülőben van, ám ez a lendület nemcsak pozitívumokat hoz, hanem eltévelyedések veszélyét is magában rejti. A félig vagy egészen műkedvelő, többet ártó, mint használó helytörténészkedés megzabolására, okos korlátok közé