A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

D. Nagy Katalin: A „Veszprém megye helytörténeti lexikona” című munka vitája

séges és fontos. Gondolt arra, hogy nem lenne-e helyes községenként utalni arra, hogy milyen az elvándorlás, — ami megtörténik a legújabb adatok beillesztésénél. Több gazdasági jelzőszámot kellene beiktatni, pl. a bányászat és az ipar különválasztására. A földterületekre nézve hasznosnak tartaná annak rendszeres közlését, hogy a földreform előtt a község mekkora része volt nagybirtokterület, és valamilyen adatot a termelőszövetkezetekről és az állami 'gazdaságokról. Az egyes községek gyakran összefüggenek más településekkel, nagy az ingázás, talán érdemes lenne egy nagyobb város környékére utaló kimutatást készíteni ezzel kapcsolatiban. Népességünk történetében három nagy törés volt, az 1873. évi kolerajárvány és a két világháború, — ezeket az adatokat érzékeltetni kellene. Felszólalása további részében arról szólt, hogy a kötet nagyon jó áttekintést ad a régi és újabb időkről. Az újabb adatanyag szempontjából hasznosnak gondolná azon táblák körének bővítését, amelyek jelzik, hogy a községek száma hogyan oiszlik meg a népességfejlődés és a foglalkozási ágak szerint. Többet kellene kapni — akár a bevezető fejezetekben — az életkorra vonatkozó adatokról. A népesség fejlődésére több táblázatot kapunk, amelyek azonban nem mindig világosak, egységesebb eljárást javasol. Fontos a könyv bibliográfiája, — még most is nagyon kevésnek tartja. Itt a maximumra kellene törekedni. A képek szépek, hasznosak és tetszetősek, de fontosabbak lennének a térképek. Dr. Sinfcovics István hozzászólásában utalt arra a megállapításra, amit a szerzők tettek a mű elején, hogy ti. 10 évig dolgoztak a köteten. Aki átnézi, az megérti, hogy valóban nagy munka fekszik a kötetben. Az elmondottakhoz hozzáfűzte, hogy e műnek nemcsak helytörténeti jelentősége van, hanem már ez a kötet is anyagot ad a fejlődés általános törvényeinek megismeréséhez. Kiemelte, hogy a kötet szerkezete világos, könnyen áttekinthetően adja az anyagot, jól használható. Fontos az a módszertani segítség, amelyet a kutatók számára nyújt. Bírálatában kitért arra, hogy a különböző források értékének meghatározásánál gondolni kellett volna arra, hogy az úrbéri táblák a lakosság 60 százalékát nem tartalmazzák. Felvetette, hogy a kutatómunka milyen értékes lehetőséget kínál a szomszéd országok tudományos munkásaival való együttműködésre. Már a Veszprém megyei kötetnél fel lehetett volna használni a csehek közreműködését. Teljesen egyetértett Éri elvtárssal, hogy nagyobb szervezetet kellene létrehozni és egyszerre több megyére kellene gyűjteni az anyagot. Feljegyezte, mint hiányosságot, hogy csak a ma élő helységeknek adja a névsorát, szerinte nem jelentene sem terjedelemben, sem munkában olyan nagy eltérést, hogy érdemes lenne az elpusztult helységekről lemondani. Kifogásolta, hogy 1527-tel kezdődik a kötet, szerinte az 1526 előtti anyagot is be kellett volna venni. Felvetette, hogy milyen más volna, ha nem Csánkyra való hivatkozással kezdődne egy-egy helység jellemzése. Az V. fejezet a népmozgalom címet viseli. Itt nem érti, hogy miért 1910-től kezdik a szerzők az adatok bemutatását. Jóval korábbról lehetne adatokat felsorakoztatni, ha nem is a megye egész területéről. Helytelennek tartja ő is a földrajzi nevek elhagyását, a következetesség szempontjából helyes lett volna közzétenni. Kitűnő térképvázlatok készültek, de hiányzik a hegy- és vízrajzi térkép. Ügy látja, hogy a szerzők felhasználták az 1815— 1820-as összeírást, de ezekből sokkal többet lehetne értékesíteni, mert az ott tett megjegyzések a községek egész problémájának a megértésélhez fontosak. Az általános irodalmat nem tartja szerencsésnek. Nem elég betűrendbe szedni az irodalmat, külön kellene sorakoztatni a Veszprém megyére vonatkozó leírásokat. Bizonyos hiányosságokat lehet felfedezni egy átolvasásra is. Gerő László munkája pl. Magyarország várépítéséről nem szerepel. Ha nemcsak tudósok számára készült a kötet, akkor lehetőleg ritkítani kellett volna az idegen szavakat. A történeti statisztika forrásaihoz készült egy magyarázó jegyzék, ilyen kellett volna itt is. Országosan ismerjük, hogy a jobbágyfelszabadításkor mekkora föld volt a majorsági és mekkora volt a jobbágyok kezén. Nem lehetne-e ezt a rendkívül fontos problémát megy énként megvilágítani? Szerinte a XVI— XVII—

XVIII. század nem válik el eléggé a bevezető résziben és odavezet, hogy itt-ott elsietett általánosítások vannak. Azt is kiemelte ,hogy máshol is mutatkozik elsietett általánosítás, pl. a bevezető részben, ahol arról beszélnek a szerzők, hogy a jobbágyok eladnak irtásokat vagy más földeket, azt mondják hogy itt érvényesül Werbőczi könyve. De ez tartalmilag nem helytálló, mert bizonyára egy tömeg adatot lehetne ellene felhozni. Ilyen jelenségekkel találkoznunk, de ez a jobbágy általános helyzetét nem befolyásolja. Nem tud egyetérteni azzal. hogy a nemességen kívül eső tömegeket „nem nemesi" osztálynak nevezik, ilyen nem volt. Dr. Bakács István bevezetőben a helytörténeti irodalom helyzetével foglalkozott, majd megállapította, hogy a helytörténeti lexikonok bírálata 285