A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

D. Nagy Katalin: A „Veszprém megye helytörténeti lexikona” című munka vitája

A „Veszprém megye helytörténeti lexikona" című munka vitája V ч Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Tudományos Bizottsága vitát rendezett Veszprém megye helytörténeti lexiikonáról. A Tudományos Bizottság dr. Csizmadia Andor tanszékvezető egyetemi tanárt, a jogtudományok doktorát, a pécsi Tudományegyetem dékánját, Éri Istvánt, a Veszprém megyei múzeumok igazgatóját és Wallner Ernő egyetemi docenst, a földrajztudományok kandidátusát kérte fel arra, hogy a vita alapjául szolgáló bírálataikat, értékelő észrevételeiket a résztvevők számára írásban előre elkészítsék. A vitára 1965 április 22-én került sor az ELTE központi épületének tanácstermében. A vitát dr. Beér János tanszékvezető egyetemi tanár, a jogtudományok doktora, a Tudományos Bizottság elnöke vezette. A vitán a különböző tudományterületek képviselői közül mintegy 40 szakember jelent meg. A munka szerzőin és a felkért hozzászólókon kívül ott voltak: dr. Sinkovics István professzor, az ELTE Bölcsészkarának dékánja, dr. Vargyas Lajos, a néprajztudományok doktora, dr. Thirring Lajos egyetemi magántanár, a Nemzetközi Statisztikai Intézet tagja, dr. Vas Tibor professzor, a jogtudományok kandidátusa, dr. Bakács István, az Országos Levéltár osztályvezetője, Szigeti Mihály és Scherer Tibor, aa Akadémiai Kiadó szerkesztői, dr. Kenéz Győző tanár, dr. Degré Alajos és Lakatos Ernő megyei levéltárvezetők, Páldy Róbert, a Könyvtáros szerkesztője, a Közalkalmazottak Szakszervezetének képviselői és többen az Eötvös Loránd Tudományegyetem s más egyetemek oktatói közül. Az alábbiakban rövid vázlatos áttekintést adunk a vita legfontosabb részleteiről, nem térve ki Éri István bírálatára, tekintettel arra, hogy a Közlemények jelen száma azt teljes terjedelemben közli. Dr. Csizmadia Andor szerint a „Magyarország helytörténeti lexikona" című sorozat első kötetére mind a tudományos, mind a gyakorlati életnek különösen fel kelî figyelnie és a szükséges bírálatokkal a szerzők segítségéire sietni, hogy a következő kötetekben ezeket értékesíthessék. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Tudományos Bizottsága éppen ezért igen helyesen tűzte ki vitára a Veszprém megyei kötetet, mert az alapos vita feltétlenül segíti a szerzőket a további kötetek megírásánál. Ahhoz azonban a vitában résztvevőknek jól kell ismerniük, s talán használniuk is a kötetet, mert ebben a helytörténeti lexikonban a forrásoknak olyan rendkívüli mennyiségű és olyan sokoldalú anyaga van feldolgozva, melyek bírálatát akkor lehet helyesen elvégezni, ha a bíráló maga is használta már ezeket a forrásokat, tisztában van azok tudományos és gyakorlati felhasználásának lehetőségeivel. A lexikon célja, mint arra Erdei Ferenc az előszóban rámutatott, a Fényes Elek által megkezdett, majd Pesty Frigyes és Tagányi Károly által folytatott vállalkozásoknak a mai viszonyok szükségleteihez mért megvalósítása. Megyei monográfiák a Horthy-korszak alatt is készültek, de ezek alig adnak többet a lexikonban közölt népességi és közigazgatási adatoknál. A falvak népességének életéről, évszázados küzdelméről, a települések lakóinak életét meghatározó gazdasági viszonyokról ezek a monográfiák alig adnak valamit, de annál többet a falu földesurairól, a falu viriliseiről, a rendszert megszemélyesítő helyi hatalmasságokról. Napjainkban új igényként jelentkezik településeink múltjának megismerése, de a múlt megismerése azt a célt is szolgálja, hogy a jövőt megfelelően építsük. Elég sok hibát követtünk el az elmúlt években is azáltal, hogy a múlt ismeretének mellőzésével, a helyi társadalmi követelmények ismeretének hiánya mellett akartunk igazgatási reformokat végrehajtani. A valóság nem ismerése önkényes és adminisztratív intézkedésekhez vezetett, elégedetlenséget szült és a következmény a kívánt eredmény helyett sikertelenség lett. Napjaink társadalomtudományi kutatásaiban nagyobb helyet kap a szociológiai módszer, a valóság felismerése és feltárása. Ezen módszernél azonban gyakran az a veszély jelentkezik, hogy néhány adat feltárása mellett az író önmagáról is elhiszi, hogy az egész valóságot ismerte meg, pedig csak a valóságnak egy részét, s megállapításai ezért torzítottak 283