A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

B. Blickle Ilona: A tanácsrendszer létrehozása és a tanácsok kezdeti tevékenysége Veszprém megyében (1950–1954)

vb elnökök, titkárok és az állandó bizottsági elnökök részére.

113 Nem ez a helyes módja a tapasztalatcserének — amire kétségkívül szükség van —, hanem az, amit az ilyen félresikerült kísérletek mellett már kezdettől csináltak a megyében, csak nem eléggé következetesen. A helyes módszer, amikor járási vagy megyei szinten értékelik az előző tanácsülések tapasztalatait, rámutatnak az egyes községekben jelentkező hibáikra, megkeresik e hibák okait, hogy máshol ne ismétlődhessenek meg. Az 1950 december elején tartott községi tanácsülések eredményeit és hibáit a keszthelyi járásban isimertették a községi tanácsok vezetőivel.

114 Akkor, amikor a tanácsülésekkel kapcsolatosan jelentkező hibákból felvetünk néhányat, s hiányoljuk, hogy e problémák elemzése, feltárása a tárgyalt időszakban nem történt meg kellő mélységgel, egy dologról nem szabad megfeledkeznünk. Nevezetesen arról, hogy e hibák nagyrészt a központi politikában jelentkező torzulások következményei, voltak. Feltárásuk teljes mélységükben csak akkor történhetett, amikor az országos pártvezetésben jelentkező hibákat feltárták. Ez viszont 1950—54-ben nem történt meg következetesen. Kétségkívül tény, hogy 1953—54Hben egyre többet foglalkoztak e problémával. Azonban a baloldali torzulások elleni harc nem helyes álláspontról, hanem jobboldali oppozációból történt. Épp ezért a hibákat nem felszámolta, hanem ellenkező előjelű újakkal tetézte. A tapasztalatok alapján a fentiek ellenére jó kezdeményezések is születtek. Ezek a MDP III. kongresszusát, e kongresszusnak a tanácsokkal kapcsolatos, alapjában helyes útmutatásiát követően erősödtek. Külön ki .kell emelni itt a II. tanácstörvényt. Ez az első tanácstörvénynek a tanácsülésekkel kapcsolatos hibáit is kijavította. A 3. §. értelmében közvetlenül az Elnöki Tanácsnak rendelte alá a tanácsokat. A vb tevékenységét is megfelelően szabályozta, a tanácsülést csorbító jogikörét elvette. A politika területén jelentkező hibák azonban 1954 után is fennmaradtak, a tanácsok helyes fejlődése éppen ezért csak később bontakozhatott ki teljes mértékben. Hasonlóan a tanácsülésekhez, az állandó bizottságok is testületi szervek a tanácsrendszeren belül. Feladatuk részben az államhatalmi, részben a tömegszervezeti jelleg erősítése terén van. Egyrészt segítik és ellenőrzik az igazgatási szervek munkáját, másrészt az egyik összekötő kapcsot jelentik a tanács és a tömegek között. Az első tanácstörvénybe foglaltakat részletesen az 5200—8/1950. II. 8. B. M. sz. rendelkezés fejtette ki. Előírta, hogy 1950 december 30-ig a községekben is létre kell hozni az állandó bizottságokat, A rendelkezés értelmében a megyei tanácsok mellett 10, a járási tanácsok mellett 6, a ^özségi tanácsok mellett 5 állandó bizottság volt szervezendő. A megyei és járási állandó bizottságok számában azonban rövidesen változás következett be, az új rendelkezés értelmében megyei szinten 12, járásoknál 8 állandó bizottságot kellett szervezni. Tagjai csak tanácstagok lehettek, á nem tanácstag dolgozók bekapcsolódása e munkába aktívahálózat útján történik. Az állandó bizottságo

1

" a tanácsülésnek vannak alárendelve, feladatuk tanácsülések közben az igazgatási apparátus felett a folyamatos ellenőrzést biztosítani. Ennek az elvnek a következetes érvényesülését gátolták azok a rendszabályok, amelyek előírták, hogy az egyes állandó bizottságok időnként számoljanak be a vb-^nek a munkájukról,

115 kötelezték egyes kérdéseknél (pl. albizottságok felállítása) a vb jóváhagyásának kikérésére. Az igazgatási szervejínek az állandó bizottságok területén is a hatalmi szerv fölé növését segítették elő olyan tényezők is, hogy előadói minőségben a megfelelő szakigazgatási osztályról egy-egy tagja volt az állandó bizottságoknak, bár igaz, hogy csak tanácskozási joggal.

11

' Az állandó bizottságok tapasztalataikat és a lakosság véleménye alapján javaslatokat tesznek a vbnaik, amiket az köteles záros határidőn belül megtárgyalni. Az állandó bizottság jogköre azonban a vb felé csak ellenőrző és tanácsadó, utasításokat nem adhat. Ez nagyon helyes is, hiszen ellenkező esetben a hatalmi szerv megkettőzése állana elő, sőt az is könnyen előfordulhatna, hogy a különböző állandó bizottságok egymásnak ellentmondó utasításokat adnának a vb-nalk. A továbbiakban az állandó bizottságok megszervezésének és működésének Veszprém megyéiben jelentkező néhány problémáját tesszük vizsgálat tárgyává. Kiindulásunknál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tanácstagok egy része — még pedig nem is jelentéktelen része — a tanácsüléseken sem fejt ki különösebb tevékenységet. Az állandó bizottságok megszervezése Veszprém megyében az 1950 decemberi tanácsüléseken történt. A megyei tanács vb 1950 december 8-i ülésének 3. napirendi pontja foglalkozott az állandó bizottságok felállításával kapcsolatos kérdésekkel, s a vb tagok elé terjesztette a javasolt állandó bizottsági tagok névsorát.

117 A vb ülést követően 1950 december 13-án a megyei tanácsülésen sor került a 10 megyei