A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

B. Blickle Ilona: A tanácsrendszer létrehozása és a tanácsok kezdeti tevékenysége Veszprém megyében (1950–1954)

napirendi pontot érdemlegesen nem lehet megtárgyalni. Ugyanakkor a Belügyminisztérium átlag 2, sőt néha 3 témát megadott a tanácsülésekre. Ezek tárgyalása kötelező volt. Zömmel a begyűjtés, az aktuális mezőgazdasági munkák, illetve az adózás kérdéseivel foglalkoztak. Jellemző, hogy a központi utasítások még az olyan napirendi pontoknál is, mint a „Beszámoló a vb munkájáról" szempontként elsősorban a begyűjtés, az adófizetés, aktuális mezőgazdasági munkák állása kérdéseket jelölték meg. A fenti napirendek a lakosság többségének körében nem váltottak ki kellő érdeklődést. Sőt az a törekvés, hogy a tanácsüléseken minél több vállalás é?, versenykihívás szülessen a begyűjtéssel kapcsolatosan,"

7 a paraszti tanácstagok körében nemegyszer olyan véleményt váltott ki, hogy célszerűbb a tanácsülésekre nem elmenni.

9

'' A begyűjtéssel kapcsolatos helytelen politika kedvezett az ellenséges erőknek. Olyan rémihíreket röppentettek fel pl., hogy általános rekvirálás lesz, s ezt a tanácstagoknak kell elvégezni. Máshol azt terjesztették, hogy a tanácsülésen meg fogják alakítani a tszcs-t stb." Az ilyen rémhíreket követően visszaesés jelentkezett a tanácsülések látogatásában az előzőekhez képest is. A központilag előírt sok napirendi pont, és a kérdésben jelentkező hatásköri problémák azt eredményezték, hogy a községek lakosságát közvetlenül érintő, érdeklődésüket elsősorban felkeltő kérdéseket ritkán tűztek napirendre, s az ilyen irányú javaslatok elintézése is sokszor megakadt a tanácsok hatásköri problémáin, szűk jogkörükön. A hatásköri problémák károsan éreztették hatásukat a munkások és a tanácsok kapcsolatánál is. A tanácsok korlátozott jogkörük következtében jogos szociális igényeket is csak gyengén tudtak kielégíteni. Ez viszont azt eredményezte, hogy sokszor a tanácsot okolták olyan igények kielégítetlenségéért is, mely kívülálló tényezőktől függött.

100 Általában a kezdeti várakozásak ellenére egyre többen hivatali szervezetet kezdtek látni a tanácsokban.

101 S ez a vélemény vissza is hatott a tanácsok munkájára. A tömegek visszahúzódása erősítette a bürokratikus vonásokat, gyengítette a tanácsok államhatalmi és tömegszervezeti jellegét. Az a helytelen álláspont, mely a tanácsülés egyik alapvető feladatának a begyűjtési munka segítését tartotta, a kommunális feladatodat pedig elhanyagolta, abban is tükröződött, ahogy az értékelő jelentések írtak e kérdésről 1950—52-ben, Azokat a tanácsüléseket tartották csak pozitívnak, ahol begyűjtéssel, vagy időszerű mezőgazdasági munkák elvégzésével kapcsolatos versenykihívás vagy felajánlás volt. Ezek aprólékos, részletekbe menő felsorolása is megtalálható e jelentésekben, ugyanekkor közérdekű javaslatról, helyi problémák megoldásáról nemigen szólnak. Ilyen jellegű kérdésekkel gyakrabban csak 1952-től találkozunk. Ezzel párhuzamosan a vállalások, versenykihívások száma csökkenni kezd az egészséges szint felé. 1953 második felétől a fokozatosan előtérbe kerülő jobboldali elhajlás következtében a vállalások és versenykihívások olyan nagyfokú visszaesése következik be, ami az ezen a területen korábban jelentkező hibákhoz hasonlóan súlyos, ellenkező előjelű hiba. Mindkét hibás álláspont hatását tekintve azonos: az egészséges kezdeményező szellem elfojtását eredményezi. Központi és helyi vezetők részéről egyaránt lépések történtek annak érdekében, hogy a tanácsülések látogatottságát emeljék, a tanácsülések elfoglalják az őket megillető helyet, kiérdemeljék a dolgozók bizalmát. Ez nem volt könnyű feladat, tudatosító, felvilágosító munka volt szükséges ennek érdeké-i ben, s az alapvető: a tanácsok munkájának a megjavítása. Ezt a felismerést tükrözte az 1951 március 31-i megyei tanácsülésen tartott beszámoló azon kitétele, hogy a tanácstagokat jobban be kell vonni a munkába, mert csak a széles tömegek alkotó kezdeményezésének szabad kibontakozásával válhatnak a tanácsok hivatali szervezetből tömegszervezetté. S bár ez a helyes elv a gyakorlatban nem került következetes megvalósítása a, mégis lassan megindult egy helyes fejlődési folyamat. Ennek erediményeképpen a helyi problémák kezdetben szórványosan jelentkező felvetése egyre gyakoribbá vált. Az 1951 decemberi tanácsülések legtöbbjén már szerepeltek ilyen kérdések. Felvetették pl. az állattenyésztés fejlődését akadályozó tényezők között, hogy a tenyészállatok átvétele nem történik határidőre. Farkasgyepűn a kultúrház rendbehozatalának szükségességét hozzák elő, s rögtön társadalmi munkát is ajánlottak fel hozzá.

102 Jó ivóvizű kutak fúrása, a kenyérellátás megjavítása, közvilágítás, kultúrotthon, fásítás, utak javítása a leggyakrabban szereplő problémák közé tartoznak. Egyre inkább nő az érdeklődés a további helyi fejlődést tartalmazó tervek iránt. A várpalotai városi tanácsülésen hiányolják is, hogy a vb nem ismeri a város távlati fejlesztési tervét.

103 Nőtt a további fejlődés érdekében tett javaslatok száma is. 258