A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)
Éri István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat
tudósításait.' 0 De érkeznek Nagykanizsa társadalmi életét bíráló hírek, 51 a zalaegerszegi szárnyvasutat, mint ,,a közellátó városi politikának ezt a betegesen kisikoncepciójú", a várost gazdasági és kulturális fejlődésében gátló létesítményt bíráló hozzászólás.•'Több hír és tudósítás futott be Kaposvárról is, 5:i a lap egyik szerkesztője teszi szóvá Várpalota teljes szellemi elmaradottságát. 5 '' A már említett írásokon kívül Pápáról is érkeznek tudósítások a városi közigazgatás eseményeiről. 55 Természetes azonban, hogy a legrészletesebben Veszprém város ügyeivel foglalkozik ilyen tekintetben a Modern Dunántúl. Elsősorban az akkori közgyűlések állandó programjaként vitatott villanyáram ügyben nyilvánítanak véleményt. 511 A tárgyalt időszakban ugyanis Veszprémben c~ak éjszaka működött a villanytelep, így elektromos áramot gépek meghajtására nern lehetett igénybevenni, A polgárság egy része ellenezte újabb kiadások, tehát pótadók igénybevételét e célra, holott a város iparosításának előfeltételeként erre az áldozatra szükség lett volna. A cikkíró joggal jegyezte meg, hogy mindeddig a városi beruházások csak ,,a kényelmes életet segítették elő, a nélkül, hogy a kényelmes élethez szükséges alapfeltételt: a fokozott jövedelmet is biztosították volna." Ennélfogva közérdek lenne a nappali áramszolgáltatás biztosítása. Szintén a város iparosításának problémáit feszegeti az előzőnél élesebb hangú hozzászólás, amelyben a veszprémi munkanélküliség megszüntetésével foglalkoznak. 57 A cikkíró megállapítja: „Veszprém papi város. Már messziről szembeötlik a vár, amelyet pár házon kívül kizárólag a papság foglalt le magának. Az ő programmjuknak egyik pontja a jótékonyság, melyet gyakorolnak is, használnak is vele némely esetben, legtöbbször azonban a nemes intenciók igen furcsa eredményeket szülnek. Van egy egész városrész, mely kizárólag a papság jóvoltából él... Biztos, de rendszertelein munkájuk van." Az országban így Veszprémben található a legnagyobb számban a szegény, a munkanélküli. Ezt a helyzetet nem lehet alamizísnálkodással megszüntetni, munkaalkalmakat kellene teremteni. Mi szükséges ehhez? Tőke és munkaerő. ..Pénze a papságnak elég van, munkást az ő révükön ugyancsak eleget lehetne szerezni, ha jótékonykodás helyett munkára szoktatnák őket és szemfényvesztő keresztény-szocializmus helyett munkaszeretetre oktatnának." A gondolat megvalósítását azonban meghiúsítja az egyház félelme: „A gyár szocialistákat nevel." Ez így igaz, szükséges is volna, hogy valódi munkásöntudatra ébredjenek a kiszolgáltatottak. S e természetes követelmény helyett az egyház jótékonykodással igyekszik az elégedetlenség hangját elnémítani. „ . .. félnek már most attól a mindenesetre elkövetkezendő nagy és dicsőséges időtől, amikor az emberiség le fogja rombolni a mai társadalom szégyenfa-számba menő korlátait és mindenkit egyformává fog tenni a munka becsülete, gondolatszabadsága és egyéni tudása." Az egyház álhumánus eljárásának bírálata mellett kemény hangon foglalkoznak az éppen akkor 50 esztendős fennállását jubiláló vármegyei gazdasági egylet működésével is. 58 A cikkek, glosszák szerzője (valószínűleg Próder László) megállapítja, hogy az egylet csak a nagybirtokosok érdekeit szolgálja: „miért van az, hogy a kisgazdák érdekeit nem karolja fel az egylet, nem siet segítségükre semmi módon éppen abban a vármegyében, ahol a kivándorlás oly ijesztő arányokat ölt. Tudunk falvakat, amelyek kihaltak. Kihaltak azért, mert az őket körülölelő latifundiumok szemenkint csipegetik fel a kisgazdák birtokait és így lassankint majd mindenkit megfosztanak a megélhetés lehetőségétől... Nem hallottuk soha, hogy, az egylet beleszólt volna a munkáskérdésbe, hacsak nem a Darányi-féle rabszolgatörvény alapján." Rámutat arra is, hogy a nagybirtokosok szemérmetlenül visszaélnek a mutatkozó húshiánnyal, minden eszközzel meg kívánják akadályozni a hús importját, csak azért, hogy az árakat diktálhassák. 59 Szemfényvesztésül tenyészállatokat kíván a veszprémi egylet „a gazdaközönségnek" kiosztani. „Ki a gazdaközönség, kik annak tagjai? — veti fel a kérdést. —> Minden földmívelő, aki egyúttal állattenyésztéssel is foglakozik? Nem. Nem az a gazdaközönség. Hanem az az agrárius nagybirtokos, vagy nagybérlő, aki tagja a gazdasági egyesületnek. " Keserűen állapítja meg végezetül az egylet vezetőiről: „Könnyen, nagyon könnyen dolgoznak az agráriusok, gazdasági egyleti választmányi tag urak. Bejönnek pompás paripákon a megye székhelyére, egyet ferbliznek, pezsgőznek, másnap délelőtt vígan meghoznak egy határozatot, mi a mellett, hogy a kormány érdekeit szolgálja, nekik is hasznot hajt." Majd végezetül megállapítja: „Itt az ideje, hogy az ilyen határozatok ellen mindenki sorompóba lépjen." Ezért üdvözli örömmel az 1910 november 6-i kaposvári kisgazdakongresszust, mint jelét annak, hogy a nagybirtok hatása alól a parasztok szaba153
