A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat

dúlni akarnak. „Magyarország népe tisztában van azzal, hogy a nagybirtok uralma mellett tovább megélni nem tud. Szakítani kell a régi földesúrral, a gentryvel, ki a kiérdemelt munkabér után kegyesen csókra nyújtja azt a kezet, mely olyan pénzeket gyömöszölt a zsebbe, mit a verejték, a fáradtság, a munka folytán nem ő állított elő." A lap véleménye szerint a szervezkedésnek egyetlen célkitűzése lehet csak: biztosítani a paraszti gazdaságok korszerű gazdálkodásának színvonalát, a termelés növelését. Annak igazolására, hogy a Modern Dunántúl valóban igyekezett a társadalom radikális polgári rétegének Veszprémben, a megyében s erejétől telhetően az egész Dunántúlon hangot adni, a fenti, korántsem teljes ismertetés elég tanúbizonyságot szolgáltat. Irányvonala meglehetősen körülhatáiolható: antiklerikalizmusa szorosan kapcsolódik az oktatás államosításának követeléséhez és a helyi példákkal alátámasztva nyíltan ad ennek hangot; a vármegyei és városi közigazgatás megreformálásának szándéka, a polgárság maradi, saját érdeke elleni megnyilatkozásainak bírálata szintúgy a kor haladó szellemű polgárságának véleményét tükrözi; végül a feudális kötöttségek, a nagybirtokosok és a dzsentrik uralma elleni tiltakozás sem tér el a polgári fejlődést kívánó réteg elgondolásaitól, összegezve: a lap szerkesztőinek állásfoglalása a haladás fő kérdéseiben letisztult, higgadt, minden szenvedélyessége is az igazságért igaz fegyverekkel harcoló értelmiségiekre vall. Nem többet, mint amilyenek polgári radikális példaképeik. Elképzeléseik a polgári demokratikus fejlődés szükségességének hangoztatásán nem terjednek túl, magatartásuk a munkásság és a parasztság tekintetében azon a felfogáson alapszik, hogy mindkét osztály érdekeinek egyedül a polgárság hatalomra jutása felel meg, azé a polgárságé — s ezt jól látják — amelynek önálló véleménye, összefogásra való képessége korántsincs meg s főleg a vidéken, elsősorban a Dunántúlon ez az „öntudatraébredés" még a kezdet kezdetén tart. Ludvigh Kálmán és Próder László a Modern Dunántúl megindításakor a modern irodalom és művészet kérdéseivel is foglalkozó folyóiratra gondoltak. Már említettük, hogy a lap társadalmi-politikai vonatkozású anyagának gazdagodása miatt az irodalmi-művészeti rovatokat a 6. szám megjelenése után a Modern Dunántúlból kiiktatták s a továbbiakban az Üj Igék című .kétívesre tervezett — de meg nem jelent — időszaki lapban kívánták azokat folytatni. Röviden tekintsük át azonban a Modern Dunántúl első hat számának szépirodalmi és művészeti vonatkozású anyagát is. A lapban közölt verseik javarésze helybeli szerzőktől származik, elsősorban Diego-Ludvigh, Ribó Zoltán, Főzy Gyula tollából. Ludvigh már említett, Budapesten élő harátja, Hangay Sándor szerepel ezenkívül három versével e rovatban. Köteteik megjelenése alkalmából közli le a lap Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai és Komjáthy Jenő: Viharének с versét. A megjelent néhány novella szerzői közül csak Hermanne Ludvig Blanka helybeli. Ismét szerepel Hangay egy prózai munkájával (Az utca áldozópapja). A lap első számában Nagy Lajos „A csukott ajtó" с novelláját olvashatjuk, ugyanott Fred Fokier „A virágárus lányka" с novelláját, Főzy Gyula fordításában. Említésre érdemes, hogy a lap 5. számában Thomas Mann: A ruhaszekrény с. novelláját közlik Gömöri Jenő fordításában, mutatványként a modern Könyvtár akkor megjelent első füzetéből. Ahogyan a lap politikai-társadalmi vonatkozású cikkei is igen dühödt hangot váltottak ki a helyi sajtóból, ugyanúgy gúny és értetlenség fogadta a szépirodalmi rovat anyagát is. Ezért, s éppen mert elsősorban a szimbolista versek „szemérmetlenségét" tették szóvá a kritikusok, Diego a modern szerelmi líráról ír rövidke eszmefuttatást.

60 A vidék irodalmi életének bírálatával természetesen a Modern Dunántúl sem marad adósa az őt támadóknak.

01 E rovatban néhány könyv- és életrajzi-ismertetés (Komjáthy posthumus kötetéről, Tolsztojról és Turgenyevről. a Modern Könyvtár megindulásáról) is található, ezek azonban meglehetősen sablonosak.

62 Meglehetősen gazdag a Modern Dunántúl színikritikai rovatának anyaga. Rendszeresen ugyan csak a veszprémi színház előadásait bírálják, azonban alkalmanként a pápai, kaposvári, soproni és nagykanizsai színházak működéséről is olvashatni. Alighanem "programként veszik át és közlik Gömöri Jenőnek a vidéki vándorszínész-vándortársulat rendszer ellen írott cikkét,

63 a bennefoglaltakkal, azzal ugyanis, hogy ezek a társulatok kevés kivétellel csakis üzleti válalkozások, művészi igényesség nélküli programjuk unkább az ízléstelenséget terjeszti, mint a kultúrát, a kritikák írói egyetértenek és e felfogásuknak hangot is adnak. A kritikák közül kiemelkedik Shaw „Brassbounk kapitány megtérése" с darabiának veszprémi előadásáról adott alapos elemzés, mely a darab mon154