A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Beszámoló a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 1964. évi munkájáról

tak, e feladatokat gépkocsi hiányában nem is tudtuk volna ellátni. Az elmúlt évben nagyjából kialakult a kiállítóhelyek, illetőleg a múzeumok kiállításainak kidolgozott módszer alapján történő irányítása. Ehhez lehetőséget biztosított a megnövekedett teremőri létszám. így Veszprémben, Keszthelyen, Tihanyban és a veszprémi Vármúzeumban a teremőrök közvetlen irányítása, a látogatókkal való foglalkozás (tárlatvezetések formájában) egy-egy ezzel megbízott személy feladatkörévé vált, ugyanez a személy foglalkozott a kiadványok terjesztésével, múzeumi propagandával is. A megnövekedett idegenforgalmon kívül ez a módszer is kétségtelenül hozzájárult múzeumaink látogatottságának több, mint 130 000 fővel való emelkedéséhez. Tartalmi szempontból pedig a nyilvántartott tárlatvezetések számának ugrásszerű növekedése (4200 a megye 13 múzeumában) szintén a múzeumlátogatók igényeinek magasabb szintű kielégítését jelenti. Szolgálatvezető teremőreink, gondnokaink számára egyébként az év folyamán két ízben rendeztünk értekezletet. Tudományos munkatársaink 1964-ben még aránylag ritkán vettek részt értekezleteken, az 1963. évi munka kiértékelését, majd az 1964—65. évi munkaterv megtárgyalását egy-egy alkalommal, a nyár folyamán pedig a múzeumok tudományos és gazdasági problémáinak a megye művelődési munkáját irányító vezetőinek és a Múzeumi Főosztály kiküldöttjének jelenlétében történt megvitatását tűztük napirendre. Az értekezlet összehívását szükségessé tette a központosított vezetés és a gazdasági függetlenségüket, mint működésük alapját féltő múzeumok közötti nézeteltérés, egyes tisztázatlan kérdések. A megyei szervezet vezetője beszámolójában vázolta azokat az okokat, melyek a gazdasági vezetés, de elsősorban az egységes tudományos és népművelési program lebonyolítása érdekében a központosítást szükségessé tették és teszik a jövőben is. Rámutatott arra, hogy egyrészt tipikusan mutatkozó jelenségről van szó, az ország más megyéiben hasonló viták folytak és folynak. Az új megyei szervezet kialakítása olyan hirtelenül történt meg, hogy sem a vezető, sem a beosztottak számára nem volt idő különböző módszerek kipróbálására. A Veszprém megyei múzeumok helyzete másrészt speciális, hiszen az országban itt van a legtöbb kismúzeum s ezek megfelelő színvonalra fejlesztése igen nagymértékben igénybevette a központként kijelölt Bakonyi Múzeumot, annak munkatársait, egyúttal természetesen a közös megyei költségvetést is. A fejlődés a jövőben is parancsolóan fogja előírni, hogy a megyei igazgatóságok központját létszámban, felszerelésben (pl. központi restaurátor műhely, gépkocsi stb.) erőteljesebben fejlesszük, mint a többi múzeumot. A gazdasági függetlenség önmagában sem az Igazgatóság vezetőinek felelősségét nem csökkenti, sem a közösen kidolgozott és ezután kidolgozandó munkatervtől való eltérést nem indokolja. A megyei szervezet egységeinek a gazdálkodás függetlenségét a tanácsi költségvetési előírások szabályainak figyelembevételével korlátozott mértékben 1965-től kezdve biztosítjuk. Az elhangzott hozzászólások egyrészt támogatták a központi vezetés célkitűzéseit, másrészt felhívták a figyelmet arra, hogy szükséges a jövőben gyaki abban és részletesebben megvitatni a szervezet munkatársi gárdájának tevékenységét és a munkaterveket. Ezért a munkaértekezletek rendszeres időközben való megtartását határoztuk el. Erre az is alapot szolgáltat, hogy az 1963. évi hat tudományos munkatárs helyett az elmúlt év folyamán már 11-re nőtt a szervezetben aktív munkát végző muzeológusok száma. Igazgatóságunk növekvő szerepét a megye kulturális életében jól mutatja azoknak az értekezleteknek, megbeszéléseknek növekvő száma is, amelyen múzeumi szakemberek jelenlétét szükségesnek tartották. Efajta alkalmakkor, a kialakuló munkamegosztás szellemében nemcsak a megyei múzeumigazgató, hanem egyes tudományos munkatársak képviselték Igazgatóságunkat. 2. Az Igazgatóság 1964. évi költségvetése kb. 30 százalékos emelkedést mutat az előző évihez képest, „túlgyors" fejlesztését azonban indokolja a személyi és másjellegú' elmaradás, elsősorban az 1956 óta megyei kezelésben volt, kismúzeumoknál, továbbá az a bővített feladatkör, melynek ellátását a Veszprém megyei múzeumi szervezetnek sok esetben, mint speciálisan a Balaton-parton, mint kiemelt idegenforgalmi területen működő intézménynek vállalnia kell. Változások következtek be az év elején a múzeumi szervezet gazdasági vezetésében. Horváth Pál gazdasági igazgató, aki az Igazgatóság megalakítása óta másfél éven keresztül irányította ezt a sokrétű munkát, 1964 január 1-én nyugalomba vonult. Utóda dr. Bárdossy Lászlóné számára, tekintve, hogy 1962 őszétől látta el nálunk a könyvelői teendőket, a munkakör átvétele nem okozott különösebb nehéz14