A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Beszámoló a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 1964. évi munkájáról

tak, e feladatokat gépkocsi hiányában nem is tud­tuk volna ellátni. Az elmúlt évben nagyjából kialakult a kiállító­helyek, illetőleg a múzeumok kiállításainak kidol­gozott módszer alapján történő irányítása. Ehhez lehetőséget biztosított a megnövekedett teremőri létszám. így Veszprémben, Keszthelyen, Tihanyban és a veszprémi Vármúzeumban a teremőrök köz­vetlen irányítása, a látogatókkal való foglalkozás (tárlatvezetések formájában) egy-egy ezzel megbí­zott személy feladatkörévé vált, ugyanez a személy foglalkozott a kiadványok terjesztésével, múzeumi propagandával is. A megnövekedett idegenforgal­mon kívül ez a módszer is kétségtelenül hozzájá­rult múzeumaink látogatottságának több, mint 130 000 fővel való emelkedéséhez. Tartalmi szem­pontból pedig a nyilvántartott tárlatvezetések szá­mának ugrásszerű növekedése (4200 a megye 13 múzeumában) szintén a múzeumlátogatók igényei­nek magasabb szintű kielégítését jelenti. Szolgálat­vezető teremőreink, gondnokaink számára egyéb­ként az év folyamán két ízben rendeztünk értekez­letet. Tudományos munkatársaink 1964-ben még arány­lag ritkán vettek részt értekezleteken, az 1963. évi munka kiértékelését, majd az 1964—65. évi munka­terv megtárgyalását egy-egy alkalommal, a nyár folyamán pedig a múzeumok tudományos és gazda­sági problémáinak a megye művelődési munkáját irányító vezetőinek és a Múzeumi Főosztály kikül­döttjének jelenlétében történt megvitatását tűztük napirendre. Az értekezlet összehívását szükségessé tette a köz­pontosított vezetés és a gazdasági függetlenségüket, mint működésük alapját féltő múzeumok közötti nézeteltérés, egyes tisztázatlan kérdések. A megyei szervezet vezetője beszámolójában vázolta azokat az okokat, melyek a gazdasági vezetés, de elsősorban az egységes tudományos és népművelési program lebonyolítása érdekében a központosítást szüksé­gessé tették és teszik a jövőben is. Rámutatott arra, hogy egyrészt tipikusan mutatkozó jelenségről van szó, az ország más megyéiben hasonló viták folytak és folynak. Az új megyei szervezet kialakítása olyan hirtelenül történt meg, hogy sem a vezető, sem a beosztottak számára nem volt idő különböző mód­szerek kipróbálására. A Veszprém megyei múzeu­mok helyzete másrészt speciális, hiszen az ország­ban itt van a legtöbb kismúzeum s ezek megfelelő színvonalra fejlesztése igen nagymértékben igény­bevette a központként kijelölt Bakonyi Múzeumot, annak munkatársait, egyúttal természetesen a közös megyei költségvetést is. A fejlődés a jövőben is pa­rancsolóan fogja előírni, hogy a megyei igazgatósá­gok központját létszámban, felszerelésben (pl. köz­ponti restaurátor műhely, gépkocsi stb.) erőteljeseb­ben fejlesszük, mint a többi múzeumot. A gazdasági függetlenség önmagában sem az Igazgatóság vezetőinek felelősségét nem csökkenti, sem a közösen kidolgozott és ezután kidolgozandó munkatervtől való eltérést nem indokolja. A me­gyei szervezet egységeinek a gazdálkodás függet­lenségét a tanácsi költségvetési előírások szabályai­nak figyelembevételével korlátozott mértékben 1965-től kezdve biztosítjuk. Az elhangzott hozzászólások egyrészt támogatták a központi vezetés célkitűzéseit, másrészt felhívták a figyelmet arra, hogy szükséges a jövőben gyak­i abban és részletesebben megvitatni a szervezet munkatársi gárdájának tevékenységét és a munka­terveket. Ezért a munkaértekezletek rendszeres idő­közben való megtartását határoztuk el. Erre az is alapot szolgáltat, hogy az 1963. évi hat tudományos munkatárs helyett az elmúlt év folyamán már 11-re nőtt a szervezetben aktív munkát végző muzeológu­sok száma. Igazgatóságunk növekvő szerepét a megye kultu­rális életében jól mutatja azoknak az értekezletek­nek, megbeszéléseknek növekvő száma is, amelyen múzeumi szakemberek jelenlétét szükségesnek tar­tották. Efajta alkalmakkor, a kialakuló munkameg­osztás szellemében nemcsak a megyei múzeumigaz­gató, hanem egyes tudományos munkatársak kép­viselték Igazgatóságunkat. 2. Az Igazgatóság 1964. évi költségvetése kb. 30 százalékos emelkedést mutat az előző évihez képest, „túlgyors" fejlesztését azonban indokolja a személyi és másjellegú' elmaradás, elsősorban az 1956 óta megyei kezelésben volt, kismúzeumoknál, továbbá az a bővített feladatkör, melynek ellátását a Veszp­rém megyei múzeumi szervezetnek sok esetben, mint speciálisan a Balaton-parton, mint kiemelt idegenforgalmi területen működő intézménynek vállalnia kell. Változások következtek be az év elején a mú­zeumi szervezet gazdasági vezetésében. Horváth Pál gazdasági igazgató, aki az Igazgatóság megalakítása óta másfél éven keresztül irányította ezt a sokrétű munkát, 1964 január 1-én nyugalomba vonult. Utóda dr. Bárdossy Lászlóné számára, tekintve, hogy 1962 őszétől látta el nálunk a könyvelői teendőket, a munkakör átvétele nem okozott különösebb nehéz­14

Next

/
Thumbnails
Contents