A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Füzes M. Miklós: Adatok Györök György és Györök Leó életéhez

5, kép. Győrök Leó: Az Aube nevű deportáló hajó kapitánya. Rajz 1871-ból Abb. 5. Leó Györöik: Kapitän des Deportiertenischiffes Aube. Zeichnung von 1871. Győrök egyike ama ritka művészeiknek, kik széltében-hosszában bekalandozva a Földközi-tengert, értékes tanulmányanyaggal térnek meg otthonukba."'

1 ! A bírálat és a közönség szívesen fogadta a pontos rajzú, friss színekkel festett képeit. E bátorításra még többet foglalkozott a festészettel, s ez időtől kezdve csaknem minden kiállításon szerepelt. 1884—85. tanévben a budapesti IV. kerületi községi főreáliskola „ideiglenes minőségben" alkalmazta „francia nyelv és irodalom tanítására."'

|/

' Munkájával meg lehettek elégedve, mert rendes „tanárrá Győrök L. Györgyöt a tanács 1886. augusztus hóban választotta." Ettől az időtől kezdve itt tanított élete végéig. Most, hogy biztos kenyér volt kezében, a művészettel is intenzívebben foglalkozhatott. . A tanév fáradalmait szeretett tengerén, az Adrián pihente ki. A nyári szünidőben a tengeren két hónapig szabadon vitorlázgatott. Szinnyei Otmár barátja szerint: „Szünidejét évek óta a vitorlás sportnak szentelte és bérelt bárkákon, sokszor akkorán, hogy csak kuporogva fért el benne harmadmagával, bejárta az Adriát és minden ilyen' útjáról egy jó csomó vázlattal megrakodva tért haza."''

5 Később hajót vett, de az kicsinek bizonyult. Egyetlen vágya csupán az volt, „hogy olyan kedvére való hajón járhasson^kelhessen, amelyen ő az úr, és amellyel oda mehet, a hova neki tetszik." Ezért a már említett első „kis hajóját, mely félakkora volt, mint a tervezett új vitorlás, megvette a tengerészeti hatóság és gyakorló hajónak használta." Ez utóbbi mondat arra enged kövekeztetni, hogy e kisebb hajó is jól megépített alkalmatosság volt, de Győrök Leó különleges céljaira nem felelt meg a méretei miatt. A hajó eladása utáni nyáron újra bérelt járművön járt a tengeren. Mindig vitorlást bérelt ezekre az utakra, a gőzhajót kevésbé szerette: „Sokszor mondogatta, hogy a vitorlázás a legszebb tudomány." A későbbiek folyamán ezért igyekezett a szerény tanári fizetéséből, valamint képzőművészeti alkotásainak honoráriumából céljainak megfelelő vitorlást építeni. Szinnyei Otmár idézett könyvének első fejezetében elmondja megismerkedésük történetát. Győrök Leót hallgatag, szenvedélyekkel teli szelíd embernek festette le. Első látogatásakor „a szekrény tetején ... két vitorlás-hajó modell" állott a most már tanár-festőművész lakásán. E látogatás 1889-ben zajlott le: Győrök ekkor megmutatta Szinnyei Otmárnak egy, tengeri vitorlás elkészült tervrajzait, amelyet sajátmaga tervezett. 1890-ben a hajó mar csaknem teljesen készen állt. Mint Szinnyei írja: „Eleinte vállalkozó szellemű barátunk még ácsokat is csak nagy nehezen tudott kapni, mert — mint mondották — olyan munkához nem. fognak, a mely csak felsüléssel végződik." „A vitorlás Portoréban, ezen a nagymúltú hajóépítő telepen készült. A tengerparti népség eleinte sokat mulatott a szárazföldi nyelvmesteren, aki belekontárkodott a hajóácsok mesterségébe. A csúfolódás azonban lassanként nagy tiszteletté változott át .A magyar tanár olyan hajót épített, amelynek ezen a vidéken még nem látták párját. Volt is ajánlkozó bőven, aki matróz» 137