A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Füzes M. Miklós: Adatok Györök György és Györök Leó életéhez

meghaltak, vagy deportálták őket. Többi barátja emigrációba kényszerült. Látta, hogy eszméit ebben az időben a haladó nyugateurópai országokban sem lehetett megvalósítani. így a polgári fejlődésnek csak most induló Magyarországon a helyzetet kilátástalannak ítélte. Meghasonlott önmagával és távoltartotta magát a kezdődő magyar munkásmozgalomtól. Magáramaradottságát fokozta az, hogy régi, meghitt kapcsolata is megszűnt atyjával. Győrök L. Tivadar a már többször idézett levelében így ír: „Én sem tudok valami sokat írni róla (t. i. Győrök Györgyről, a nagyapjáról), mivel nem volt jó viszonyban édes Apámmal, s így személyesen csak egyetlen egyszer találkoztam vele az életben." A két kemény elhatározású ember pontosan akkor veszítette el egymást, amikor egymásra legjobban rá voltaik szorulva. Mi lehetett ennek az oka? Minden bizonnyal a mindkettőjükben maglevő makacs és konok akarat. De talán az is közrejátszott, hogy Győrök Györgynek, aki 1848 polgári eszméjéért rajongott, a kommunisztikus tanok már túl merészeik voltak. Mindketten magukra maradtak s mindkettőjük tovább élte a maga emberkerülő, magábazárkózott és megnemértebt életét. „Híre megelőzte; mikor hazaérkezett, országszerte tudtak hőstetteiről. Magyarországon ugyan már nem volt üldöztetésben része, de szabadságvágyó lelke sehogysem találta helyét a dualizmus korának társadalmi viszonyai között" — írja róla Tordai. Csakhamar egy belga vasútépítő társaságnál vállalt mérnöki munkát. Állásából azonban valószínűleg 1873ban kiesik, mivel a társaság csődbe jutott. Az ismét munka nélkül maradt fiatalember megtakarított pénzének felélése után kénytelen volt újra anyai örökségéhez nyúlni. Ekkor már legalább az olasz, horvát, német, angol, francia nyelvet kellett beszélnie anyanyelvén kívül. Puskás Ti vadamé visszaemlékezése szerint nyolc nyelven beszélt. Ezért barátai azt tanácsolták, hogy tegyem nyelvvizsgát, így valószínűleg már az 1873—74. tanévben a pesti egyetemen a magyar—francia szakra be is iratkozott. Ugyanis oklevelét e szakon 1877-ben nyerte el. A fiumei főgimnáziumba került magyar— francia szakos tanárnak, ahova Trefort közoktatásügyi miniszter nevezte ki. Szabadidejét főleg rajzolásra és festésre használta fel. Hamarosan felismerte, hogy mint nyelvtanárnak is fontos munkát kell végeznie. Elkészítette a magyar nyelvtant olaszok számára. Könyve 1889ban Fiúméban jelent meg/'

0 Életének valószínűleg ebből a szakából való az a fénykép (в- kép), amelyet a család a mai napig is őriz. Életének e szakától kezdve haláláig nem találunk olyan adatot, amely politikai, világnézeti szemléletére határozott választ adna. Festményei általában tájiképek. A végtelen tenger, magányos és monumentális sziklák, a hullámokkal dacoló szirtek dominálnak képein. Máskor boiíorövezte kis tó, vagy mocsár idilli képe jelenik meg vásznán. Néha embernélküli kikötőzúgokat festett, amelyek fölött porlólábként sziklavár, vagy sziklaorom terpeszkedik. Mindezek derűs pasztell színekben kelnek életre, a felszabadult ember érzésével: E képek festésekor szabadnak érezte magát. Meghasoniottsága kicsendül ugyanakkor az olaszok számára írt nyelvtankönyvből: „Mit vonszolnak a majmok? — A fegyvereiket vonszolják." „Győznek ők? — ök nem győznek. — Más sem győz. — Senki sem győz. — Mindenki csak beszél." „A bátrak győznek. — Ti is győztök? — Mi nem győzünk. — Csak a hatalom győz." „Az ágyúk győznek." „A bátrak lőnek. — Melyik lődöz? — Ugyanazok lődöznek. — Bátor vagy te? — Mi okosak vagyunk. — Nem jó lődözni. — A jármak nem könnyűek:" „Ne siettessétek a fáradt (stanco) embert." „Sokat kell küzdenünk az életben." Nyelvtankönyve sikert aratott. A hivatalos kritika elismeréssel nyilatkozott munkájáról. A tenger szerelmese Fiúméban jól érezheti magát. Azonban Győrök Leó mégis felmondta állását 1880-ban és Budapestre költözött. Tettének oka ez ideig ismeretlen. Talán első házasságának következménye ez? Első házasságából született Gyöiök L. Tivadar nevű egyetlen gyermeke. Második házasságára vonatkozó adatot nem ismerünk. Ujabb három év következik életében, amelyről nem tudunk számot adni. Azonban az 1883. év ismét fordulópontot jelent életében: Ekkor az október 10-én a Műcsarnokban megnyíló Képzőművészeti Társulat őszi kiállításán egy „olasz tengerparti tájképpel" szerepelt először a nagyközönség előtt/'

1 Leidenfrost szerint 1882-ben a Műcsarnok kiállításán szerepelt először Zapuntello nevű szirtjéről készült képével/'- 1894-ben a Műcsarnok téli kiállításán »„Maremorto" Lacroima szigetén« című képével szerepelt. A kritika a már ismert festőművészek (Than Mór, Lotz Károly, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Vastag, Baditz, Margitay) munkái után a következőket írja: „A »Mare morto« Lacroma szigetén Győrök Leót dicséri mesteréül. Frissen, erőteljes ecsettel s a hideg színhatás szükségképeni felhasználásával festett tájkép. 136