A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)
Füzes M. Miklós: Adatok Györök György és Györök Leó életéhez
2. kép. Győrök Lt:ô párizsi képe, 1868-ból Abb. 2. Bild des Leó Győrök Paris. 1868. ségesnek mutatkozna később ezt az adatot Fiúméban tisztázni, bővíteni. Ezt elsősorban az indokolja, hogy életének, jellemének végső kialakulása ez időben történt. Valószínűleg csalódott a hivatásában: először találkozott itt a rideg tengerészvalósággal. Minden nap láthatta a tengerész primitív életét, tapasztalhatta a durva bánásmódot s érezhette a legszörnyűbb érzést, a kiszolgáltatottságot. Ö pedig a szabadságot kereste a tengeren. Ebben az időben határozta el azt is, hogy festő lesz. Ugyanis Győrök Leó csak a tengerészéletben csalódott, de a tengerben nem. Azt igazán ebben az időben szerette meg. A nyugtalan, hullámzó tenger és romantikus vad partjai mély hatást gyakoroltak a csendes, magába zárkózott ifjúra. Fiának elbeszélése szerin-; „minduntalan elővette vázlatkönyvét, sokat rajzolt és festegetett." Megérlelődött benne az az elhatározás, hogy életét a tenger festésére szenteli. Valószínűleg 1866-ban a tengerészeti pályának hátat fordított és Angliába utazott. Ott Cardiffban talált otthonra. Szinnyei József szerint itt nevelősködésből és képeinek eladásából tartotta fenn magát. 2 " Sokkal valószínűbbnek látszik azonban Tordai György ezzel kapcsoaltos feltevése, aki nevelősködés helyett inkább nyelvtanítást feltételezett. — Atyja ez időben vajmi keveset segíthetett fiának helyzetén. A sorozatos hírlapszerkesztési kudarcot a keszthelyi „Balaton" című újság tetőzte be (1866). Utána a magányosan élő Győrök György is csekély tanári fizetéséből tartotta el önmagát. Győrök Leó Cardiffban munkája mellett nagyon szerényen élhetett, mert már valószínűleg az 1867— 68-as tanévre Franciaországba, Párizsba költözött. Ennek anyagi feltételeit elsősorban sajátmagának kellett előteremtenie. Más forrás szerint anyai örökségéből utazott Párizsba, s abból tanult. 27 Ez azonban kissé valószínűtlenül hangzik, mert akkor nem lett volna szükséges egy évig tanítással foglalkoznia Angliában. Valószínűleg itt arról van szó, hogy öröksége e célra nem volt elégséges s annak pótlásira tanított Cardiffban. — Párizsban dédelgetett tervének kívánt eleget tenni s ezért ott egyszerre f áram fakultásra iratkozott be hallgatónak. Győrök Leó tudta, hogy hazánkban ez időben a festőművész sorsa nagyon mostoha. A mérnöki tudományok különben is nagyon vonzották a volt tengerészt, beiratkozott tehát elsősorban az École des Ponts et Chaussées szakra. Beiratkozott még az École des Beaux-Arts szakra, hogy festőművész lehessen, de látogatta a Sorbonne filozófiai, vagy irodalmi előadásait is. Három szakon hallgatni az előadásokat s rendszeresen letenni a vizsgákat, bizony nem kis feladat volt. A gyors felfogású és kemény elhatározású ifjúnak azonban — ha megfeszített munkával is — de sikerült megtennie. A mérnöki szak nehéz tanulmányai után naponként a képzőművészeti stúdiumokban oldódott fel. Barátai hívhatták fel figyelmét Gustav Courbet festőiskolájára, ahova ugyanazok be is juttatták. Gyakran megfordult itt is a család elbeszélése szerint. Courbet nemcsak a festészetben volt forradalmár, de világnézetében is. S mivel Courbet feltételnélküli republikánus, forradalmár volt, iskolája a forradalmi ifjúságot magához vonzotta. A mester és Győrök Leó megismerkedtek, majd megtanulták kölcsönösen becsülni egymást. E viszony a későbbiek folyamán barátsággá mélyült. Ebből az időből egy fényképe maradt meg a Győrök család birtokában, amely Párizsban készült Larribau Fils műtermében. Ajándékozás révén a Balatoni Múzeumba került (2. kép). Hátlapján (3. kép) „Győrök" aláírás alatt „Paris, 1/1 1869" keltezés olvasható. Alatta a következő vers áll: „Éltünk rögös határain Két Genius vezet S felleg borulván utain Nyújt mindenik kezet; De bár tekint biztatón rám Vigasztalást egyik sem ád: Remény s Emlékezet. 131
