A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Füzes M. Miklós: Adatok Györök György és Györök Leó életéhez

talmaz, amelyről GyÖröik L. Tivadar írja, hogy „a nyomtatott ábrák színezését ő maga sajátkezűleg végezte, mivel nyomdai színezésre nem volt pénze." A második rész címe: „IV. Béla a Margitszigeten, vagy a margitszigeti apáczák." Ez utóbbi verses egyfelvonásos történelmi színmű. „Élete utolsó éveiben Tisza-Abád Szalókon húzta meg magát... ahol egy szerényebb keretű leánynevelő intézetet alapított" — íria unokája. 1888-ban fejezte be itt küzdelmes és többre hivatott életét. Nagyműveltségű, hányatott életű egyéniség képe bontakozik ki előttünk, aki hazaszeretetéért feláldozta biztos anyagi létét, és családja jövőjét is hajlandó volt kockára tenni. Tehetsége, tudása mégsem érvényesülhetett a XIX. század második felének Magyarországán. Ugyanis a polgárosodás ez időben oly kisméretű volt, hogy a társadalom szellemi munkásainak vállalkozásai nem teremthették meg számukra a polgári életmódhoz szükséges anyagi alapot. De ugyanakkor az érvényesülés útját is bezárta előttük e társadalom. Pedig tevékenységüket ez a kor már igényelte. Ebből a kettősségből ered életének minden bukása. Fiának, Győrök Leó Györgynek, a Párizsi Kommün harcosának alapvető politikai szemlélete ebben a családi légkörben gyökerezik. Olyan légkörben, amely létéből a mostoha gazdasági lehetőségek száműzték az ún. polgári harmóniát. Nem csoda, hogy a fiú magába szívta és örökölte is a szabadságszereteten túl a forradalmi szellem csíráit is. Győrök Leó György A fiú, Győrök Leó György Pápán született 1847 április 22-én. A pápai rk. paróchián található születési anyakönyv szerint a fiú teljes neve Győrök György Ferenc Leó volt.-'- Élete folyamán azonban általában a Leó utónevet használta (képek szignója). Könyveit is „Győrök Leó Gy." néven írta. Ezért az általa használt utóneveket kívánjuk a továbbiakban alkalmazni. Keresztszülei a születési anyakönyv szerint Könnye Ferenc és Pauly Theréz voltak. Könnye Ferenc az 1847. évi pápai városi tanácsjegyzőkönyvek szerint a város főjegyzője volt. Gyermekkoráról vajmi keveset tudunk. Rajzkészsége már korán jelentkezett, amit szülei helyesen értékeltek. Győrök György, aki nemcsak kedvelője és ismerője volt az irodalomnak és a történelemnek, hanem művelője is, szívesen foglalkozott a gyors felfogású gyermekkel. „Apja a tudomány, a művészet szeretetére nevelte, s gondosan fejlesztette festői képességeit."'-' A gyermek Győrök Leóra erősen hatott atyjának az átlagon jóval felüli művészettörténeti és technikai ismerete. Atyja a későbbiek folyamán is gondos nevelést igyekezett biztosítani szamára. Középiskolába a székesfehérvári gimnáziumba irattá. Ha í'igyeiemoe vesszük, hogy a család csak néhány évvel volt az elszenvedett anyagi csőd után, világossá válik, hogy ez a lépés nem kis megterhelést jelentett. „Már itt tvemény jellemű, szókimondó ifjúnak ismerték. Ismert volt bátorsága, kemény akarata." Az 1848-as .szabadságharc eszméin nevelkedett fiú a szabadság eszméjét becsülte legtöbbre és azt kereste mindenütt. Később, egyelőre pontosan meg nem határozható időben, a fiumei Tengerészeti Akadémiára került, hogy tengerészeti pályára lépjen. Életkori sajátosságait figyelembe véve, a romantikus kalandvágy is egyik rugója lehetett a szabadságszerető diák e tettének. Életrajzi regényírója azt írja róla, hogy Fiúméban „elvégezte a tengerészeti akadémiát. Mint hadnagy bejárta a világtengereket." A családi elbeszélés és a Képzőművészeti Dokumentációs Központ Adattárának feljegyzései hasonlóan vallanak. Szinynyei Otrnár könyve ezt csak megerősíti.'-"

1 Ugyanis az egyes hajószerencsétlenségből megmenekültek régi tengerészszokás szerint a hajó katasztrófáját megíestették s azt a tersattói kápolnában függesztették ki. Az elpusztult „Peppina" nevű hajó menekültjei aa átélt borzaLmak megfestésére Győrök Leót kérték fel, „ki egykor a tönkrement hajó tisztje volt." A továbbiakban Szinnyei Otmár a megjegyzés forrásait is megjelöli s további adatot is szolgáltat: „A Tersattóról visszatértünk a hajónkra és vacsora közben a látottakról beszélgettünk. A sok vérfagyasztó jelenet, mely a tersattói barátok templomában meg van örökítve, éppen nem volt valami biztató látvány ránk nézve, kik harmadnapra kis hajónkkal hosszú tengeri útra készültünk. Barátunk és kapitányunk egész akaratlanul még olajat öntött a tűzre, mikor beszéde közben elárulta, hogy eddig még minden hajó elpusztult, a melyen ő szolgált." A „barátunk és kapitányunk" kifejezés alatt Szinynyei Győrök Leót értette. Leidenfrost Gyula könyvében azonban ezt olvashatjuk Győrök Leó életének e szakáról: „Győrök hívatásos tengerésznek készült, de a sors később szárazföldi életpályára sodorta.. . Tengerész oklevelét csak jóval később szerezhette meg."

25 Bár véleményünk szerint Leidenfrost tévedett, mégis szük130