A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Vörös Károly: Füred és vendégei 1838 egy nyári hetében

kornak nem bír semmi egyebével, mint gyarlóságaival. Egy van mi megmentheti :levetni balítéletek hieroglypháitól tarka bőrét; s megifjodni, mint a kígyó szokott s talán még hosszú s boldog életű lesz." Az idézet talán hosszú, de a rendkívül jellemző gondolatmenet önmagáért beszél. Négy év után jellemzően egészíti ki a Bártfay által feljegyzett kis epizód: a költő az apátság tövében olvastatja a visszhangba kiabáló parasztgye .ekeket, A tihanyi kirándulás az útitársak számára sem csupán fürdői időtöltés. Az apátság altemplomában, a remetebarlangokban már nem csupán Himfy németből átvett lovagtörténeteinek díszleteit, hanem azokat a valóságos előidőket keresik és idézik, melyek ezekben az években a költészet színeiben ragyogva, de egy nemzeti politika nyelvén is beszélve Vörösmarty eposzaiból ébresztik a nemzetet. 7. Hét nap mindössze, amit Bártfay ekkor Füreden tölt, —• az Anna-bál délelőttjén történt hirtelen elutazása megfoszt bennünket a ünnepély a' ő okos szemével meglátott képétől. Alaposabban megvizsgálva, e hét nap feljegyzéseiben megörökített élményeket, az élénk fürdőélet kulisszái között e rövid idő alatt is a kor haladó magyar társadalmának jellegzetes típusai vonulnak fel. S talán újabb színekkel is járul a korabeli Füred eddig inkább csak a magyar biedermeyer idillje által dominált, képéhez. Bártfay naplójából meglátjuk a fürdő új társadalmi-politikai funkcióját, s azokat a tényezőket is, melyek a funkciót kialakították és éppen ezekben az években fenntartották. Dicséretére az író jó és éles szemének s indokaként feljegyzései közzétételének. Felesége és nevelt leánya kíséri el a gyorskocsihoz. Lakásuk kapu ián kilépve először Vörösmartyért mennek: 5 órakor együtt kelnek át csónakon Budára. A hajóhíd fejéhez közel fekvő, a Hét választóról nevezett fogadó előtt már ott várakozik Bittly kocsija. Utasaink helyet foglalnak, a kocsis a lovak közé csap: megkezdődik az utazás. A szó ettől kezdve Bártfayé: „2 1. szómba t. Égiháború, menykőhullás és zápor költenek fel, de ismét elaludtam. 4 óra után felkelek s 5kor Budára Vörösmartyval. Nőm s Leni átkísérének csolnakon. Onnan a hétválasztó violádéiul indulánk el Bittly kocsiján. .Leghátul ülénk: én, Vörösmarty, fiatal rKarczag; előttünk . Zuber Imre, See Károly (budai haj fodrász) és nője; legelői pedig Szefcrényesy József és egy ismeretlen fiatal ember. Az idő kellemetes; az éjjeli zápor mind elvére a port. Mintegy llkor Baracskára jövénk. Akkor már az ég borult volt s csepegett. Ebédeltünk. Egy óra után elindulánk s 4 óra után Fejérvárra értünk. Eső csepegett. 6 óra tájban tovább indultunk: Vörösmarty, én; középet Szekrényesy, fodrász és fodrászné; elől gróf Kendeffynének két nőcseléd je: Kata asszony, és Gecse Sári mint maga. monda Fráj. — Én még soha sem voltam Fejérváron túl, s így érdekes volt előttem az út s vidék, csak az idő tisztább lett volna. Bal felől a sárrét, jobb felől szőlők s imitt amott erdő. Első helység mellyet értünk Csór; Maries és Nedeczky birtoka. Azután Inota s félórai járásnyira Palota a régi várból készült tornyos kastéllyal hegyoldalban: Gróf Zichyek bírják. Ott háltunk. Vörösmarty és Szekrényesy billiárdozták. Vacsoráért nem akart a fogadós tőlem semmi fizetést, mivel Vörösmarty egyik bátyjának komája, úgy másnap a reggeliért sem; — adtam, a pincérnek annak fejében ajándékot, melly a fizetést felérhette. Egy szobában háltam Vörösmartyval. Az ég .borús lévén ф .(csillagot — V. K.) nem ,láttam: de a harangozást haliam. 2 2d; vasárnap. —> 4 órakor felkeltünk s reggelizés után félötkor tovább indulánk. Szekrényesy sokat ingerkedett a vele szemközt ülő Sárival, s monda, hogy azt álmodá, mintha vőlegénye lett volna. — Palotát elhagyván a szántóföldeken mindenütt igen igen sok bárányfark kórót (Verbascum: Himmelbrand) láttam; azon. a tájon úgy nő az, mintha készakarva tenyésztenék. Az út mindenütt jó. A vidék dombos, völgyes, erdős. — Kikiritó — mint modják Mátyás király halas tava;, s hogy ő készíteté azon négyszegkőfalat melly két dombot csatol öszve egymásssal több száz lépésnyire a völgyön keresztül. Leszáliottunk mindnyájan, hogy azt megtekinthessük. Az út épen e kőfal gáton vonul, — Azután jön öskü helység. — M tájon a házak mind köbül vannak rakva, mert sok a kő : kivált a szántóföldeken úgy láthatni azokat, mint másutt a rögöket. — Jobbra-balra hegy-völgv. — Távolabb a dombokon sötét .zöld erdők; de a fák törpe növésűek; Bakony erdeje idáig terjed. — Mintegy óra járásnyira Hajmáskor. — Az úton sok pattantyús katonával találkoztunk gyalog és kocsikon; sokan közülök nagy kaltkával s madarakkal marsíroztak. — Az út kopár dombokon kanyarodik fel és alá; csak távolabb láthatni erdőket: némelyek sűrűbbek, mások ritkák: de a vidék általán véve saját nemű kellemetes. Balra Weszprémtől egy dombon a levegőiben látni az akasztófát, mellyen négyen száradnak együtt: köztük Milfait (Soteri társa), Mogor, és még egy társ de -neve nem jut eszem117