A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Vörös Károly: Füred és vendégei 1838 egy nyári hetében

be; a negyedik valami mészáros 3 év óta ott függ. Weszprém (hol kocsisunk itatott) minden jelentés nélküli város, hegyen völgyön építve. Amin a szem megakad, egy csoport magasabb ház s néhány torony: ez lett volna hajdan a vár. — A hely, menynyire ki vehetem, oily an Sárospatak forma, — és Ujhelynél talán alig szebb. — Weszprém megett mindinkább szaporodnak és sűrűbbek a dombok, hegyek; a völgyek mélyebbek és szűkebbek, — az erdő több. — Egy órányira zöld erdős hegy megül kibukkan Felső Örs falunak vörösfedelű tornya festőileg. Nem sokára a völgy szorulatok közit Balaton tünedez elő, — jobbra, távolabb, Tihanyt pillantani meg két tornyú templomával a szirtfokon. Az út mind inkább partról lefelé kanyarodik egész Alsó Örsig s a Balaton mentében vonul jobbra hegyek és szőlők aljában, Palozna, Nemes Kövesd és Arács helységken. — Arácstól egy negyed órányira délnyugat felé fekszik Füred (a fürdőhely), de csak akkor láthatni, midőn már az utas bele bukkan, mert katlanban fekszik. — Az egész vidék igen igen szép, és derült. — Másutt s máskor talán bővebben írom le. — Most csak azt jegyzem meg, hogy a megérkezés első pillanatában kedvtelen érzést gerjeszte bennem az, hogy a sétahely mellett, az úgy nevezett Horváth ház előtt a kocsi megállván, ott kellett állanom szállás nélkül, s magamat az oda csődült fürdői vendégek által bámultatnom. kik lármás muzsika mellett a sétahelyen fel s alá zsibongtak csinos, sőt piperézett öltözetekben, mert a borús reggel s a tegnapi eső után kiderült napfény száz meg százakat húzott ki. Az idő 10—11 közt volt délelőtt. A kedvtelen érzés még inkább növekedett, midőn a Horváth ház Inspectera azt nyilatkoztatá, hogv ott nincs üres szoba, — mások pedig azt, hogy másutt sem kaphatni sehol. — Én már arról gondolkoztam, hogy egy-két pohár savanyú vizet iszom s ugyan azon alkalommal, melly hozott s vagy két óráig etetni fog, visszamegyek. De szerencsére Stuller a maga szobáját ajánlá, bár szűken leszünk is. míg valahol ürül számunkra. —> Felmenénk Vörösmartyval, megberetválkozánk, átöltözénk — s egy óra múlva mi is úgy járánk-kelénk őgyegelve mint a többi. — Félegykor a vendéglő ház nagy termében (melly zöld-vörös-fejér színekkel van károítozva) ebédelénk, mintegy 60—70 személy, s elég jól evénk, boron s kenyerén kívül 2 : két váltó ftért. — Ebéd után egy ideig a kávéházban mulatánk. Azután, 5 óra felé, Vörösmarty fürdeni ment a Balatonba (deszkából ott is készítettek fürdőket), én pedig Lendvay színésszel a fürdő feletti dombon elvonuló s angoly park módra idomított erdőcskébe sétálni menék. — A kanyargó árnyas utakon több sétálóval találkozánk: két tisztességesen öltözött korosabb asr.zonyval is, kik között egy gyönyörű arcú leányka lépdelt, virító színekkel s ragyogó szép szemmel, rózsa szín mantillában. Elhaladván mellettök, dicséretekre fakadtam, mert valóban a lány hódító arcú volt. —' Lendvay megsúgá: hogy a két asszony kereskedik, s a leány pedig portéka, s azt árul, amit megvásárolni nem lehet. Haliam később, hogy a postaház teli van kéjlányokkal: Pestről mindenféle színű, korú és szőrű egy sereg iöve oda. — Ezeknek a sétahelyen csak akkor szabad megjelenniük, amidőn a becsületes dámák onnan eltakarodnak, azaz ollyanok, kik nyilván nem ismeretesek arról, hogy a postaházba tartoznának. — Estve a színházba menék Vörösmartyval; Falusi lakodalom című vígjáték adatott. A bemenet ára 1 húszas. — Nem vacsoráltam. Éjtszakára átengedte a ház Inspector a Horváth fiscalisa szobáját, ki más napra váratott. Én. lefeküdtem: Vörösmarty bálba ment. 23; hétfő. — Ma szobát kaptunk, a 20 számút 2ik emeletben, s beköltözködénk. Egy ideig a sétahelyen járdaltunk vízivás köziben. A séta 125 lépés hosszú. Nagylevelű hársfák (de még fiatalok) sorban vannak ültetve s talán 8 vagy 10 sétaösvényt képeznek. Mintegy a középen áll a savanyúvíz kútja. A felette álló szín vagy gloriette 8 oszlopa, mellyeken a zsindely-fedél nyugszik, toronykával a tetején. A vízivók négy oldalt akárhol állanak meg az oszlop nyílásokon, pohár víz nyújtatik fel nekik az e végre oda rendelt két szolga által. Belülről lépcsők vezetnek mind a négy oldalon le a forráshoz, melly gömbölyűre készített vörös márvány kútban fakadoz fel. A szolgák lent állanak s ollyféle botokkal merítgetik a vizeit, mint a golyókat szokták a billiard lyukakból kikapni a marqueurök. A pohár, akárki ivott belőle, minden odanyújtás előtt kiöblíttetik. A víz merítő szolgának nem fizet az ivó semmit, s annak tilalmas nem csak kívánni, de elfogadni is pénz ajándékot. Van a kút mellett asztalon könyv, mellybe akárki szabadon írhatja kívánságát, ha akarja. A sétahely végén, dél felé, (a Balaton felé) csinos kis épületkében tiszta árnyékszékek találtatnak a vízivók számára. Az orvosok úgy szokták rendelni, hogy minden félórában egy poharat kell inni, s azonközben fel s alá járkálni. Némelily ember 6—8 pohárral iszik s annyi félórát szaladgál, többnyire délelőtt; de isznak délután is 5 óra után. Reggel már 5Vor kezdik némellyek a vízivást, de legtöbben 8kor; az ivás ideje tart 11 ig: akkor 118