A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Herényi István: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója

zselléreket nem tartja magával egyenrangúnak, de nem is nézi le okét. A becsületes, jó cselédet megbecsüli s nemegyszer dicséri. Kritikus szelleme is szembetűnő. Az élet bármilyen részére is mutat rá, nem riad vissza a kritikától. Különösen jó érzéke van a kirívó társadalmi rendellenességek meglátásához. A társadalom felsőbb rétegéhez sokkal szigorúbb, mint a saját nemesi rendjéhez, vagy a zsellérekhez. Még a betyárok számára is talál mentséget. A zsiványokát nagyobb megértéssel kezeli, mint az urakat és a pa

d

"pokat. Papokon azonban ő elsősorban a katolikus ' '''•' főpapokat érti s nem a református prédikátorokat. '"-' Előadásában aprólékos, magatartásában sokszor kicsinyes. Az őt érdeklő témákat a legkisebb rész-' ' letekig kidolgozza, nem hagy el semmit, ami megítélése szerint a történet elbeszéléséhez szükséges. Szeret magától értetődő dolgokat tanúságként fel-"' jegyezni. Pl. „A gyermekre nagy vigyázás köll.' Tsiplőkre és nyomtatókra szükség a vigyázás. Gyújtó eszköznek jobban gondját köllene viselni." 10. Az 1848-ban bekövetkezett változás csak 1850-től kezdve érezteti fokozatosan hatását a falvak életében. Székely János naplóját lapozva arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a napló is megállapítja a már vázolt és általános változásokat, de sajátosan új szempontot is visz vizsgálataiba. Ha egy szóval akarnánk jellemezni a napló állásfoglalását, akkor azt kellene mondanunk, hogy a napló írója a változás éveiben a különböző élethelyzetekben az erőszakot látja tipikusnak. Ezt látja a tagosításban, a követválasztásban, a pandúrok és katonák elszállásolásában, magatartásában, az igazságszolgáltatás lassúságában, eredménytelenségében, kezdetlenségében, a földesurak intézkedéseiben. Gazdasági tekintetben a tagosítást döntő intézkedésnek tartja és ha meggondoljuk, az is. Nemcsak Csögle falu szempontjából, hanem az egész magyar gazdálkodás tekintetében is. Míg azonban Székely tagosításkor annak csupán rossz oldalát, az erőszakot, az önkényt látja, elkerüli figyelmét a tagosítás egységesítő törekvése, az ezzel együttjáró gazdasági rentabilitás, a föld jobb kihasználhatósága és szervezett művelés. A későbbiek folyamán úgy látszik a tagosításba belenyugszik, de különleges jelentőségét és előnyét akkor sem fedezi fel. A zsandárok, pandúrok, katonák, az igazságszolgáltatás-, az urak magatartása a napló alapján az erőszak jegyében áll. Az általános passzív ellenállású ezzel szemben a napló minden sorából ki tudjuk olvasni. Székely egész személyiségével, a napló egész tartalmával az elnyomó császári uralom ellen emeli fel szavát, annak ellenére, hogy egyetlen nyílt izgató szó sem található munkájában. 11. Befejezésül röviden azt igyekszünk megvilágítani, mi az a többlet, amit a napló a kor, a táj, a társadalom problémáinak megismeréséhez hozzáad és az általa bemutatott kép mennyiben felel meg a történeti hűségnek. A napló azok közé a ritkaságok közé tartozik, amelyből nem sok áll a történészek rendelkezésére. A múlt század első feléből kevés naplónk van. Korának terméke. Jellemző maga a szerző személye, a napló mint írói mű. A kort nem annyira politikai és gazdasági tekintetben mutatja be, hanem a mindennapi falusi életben. A napló tehát elsősorban Veszprém megye Marcal-menti részében lejátszódó kiemelkedő eseményekről ad számot. Leírása zamatos és olvasimányos. A kor leírásában két nyomon ad többletet a napló: az insurrectió és a Marcal-menti társadalom, főleg a nemesi társadalom korszerű megrajzolásában. A táj, amelyről beszél, Veszprém megye északnyugati része, a Marcal-mente. Elkalandozik néha a szomszéd megyékbe is, de e megyék perifériáin túl nem jut. Kemenesalja és Győr megye déli része még azok a tájegységek, melyekről alkalmilag még beszél, ám nem a rendszeres ábrázolás igényévaí

; hanem inkább már csak egyes érdekesebb események kapcsán. A Marcal-menti társadalom rajzában adja a legnagyobbat. Ez a napló leggazdagabb és legértékesebb része. Nem szépíti a nemesi falu társadalmát:' Ügy rajzolja le, ahogyan valóban él. Minden'egyes

1 emberrel külön törődik. Minegyikről van egy-két szava. Nemcsak Csögle társadalmát, de a korabeli kisnemesi társadalmat élénk világosságba helyezi. Különösen jó a tagosításról és követválasztásröl szóló beszámolója. Mindkét megmozdulásban / az egymással szembenálló csoportok emberit, harcát, módszereit és eredményeit felülről igyekszik szemlélni s bár nem mentes az elfogultságtól, mégis soraiból ki lehet olvasni az objektív valóságot. Ez a belülről, a nép szemével látott valóságábrázolása a falusi életnek, ez az, ami Székely János naplóját, a kor egyik becses, részletesebb ismertetésévé és megérdemelt forrásává teszi. Herényi István 111