A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Fettich Nándor: A jutasi avarkori temető revíziója

11. 1: 116. sír; 2-13: 274. sír 11. 1: Grab 116; 2-13: Grab 274. 11. La tombe № 116; 2 -13; La tombe 274. 11. 1: могила № 116; 2—13: могила № 274. légyen.

22 Ezek között sok a jutási S-alakú fibula variánsa (15. kép 4). A 196. sír fésűjéről azt írja Bóna István: „Der verzierte, sehr grosse, an beiden oberen Seiten mit Vogelköpfen verzierte Kamm des Grabes 196 von Jutas steht im ungarländischen Material vereinzelt da".

22 E fésű eredeti alakját a töredékek alapján 1963-ban rekonstruáltam (16. kép 1—la).

2s E fésű nem áll egyedül a magyarországi anyagban, mint Bóna István írja, sőt párja a jutási temetőről került elő (16. kép 3—

За). A 196. sír izolálása a jutási temetőtől tehát a fésű alapján sem indokolt. A 196. sír tűje (16. kép 2) sem áll egyedül a jutási temetőn, ugyanis a közeli 165. sírban is hasonlót találtak.

24 Ha a topográfiai adatok és egyes lelettárgyak tanúsága szerint a 196. sír szervesen hozzátartozik a jutási temetőhöz, éspedig annak régebbi felében, a temető belsejében (és nem a szélén) feküdt, akkor vizsgáljuk meg a környező sírokat abból a célból, hogy lássuk: milyen kormeghatározást adnak a 196. sír számára? Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a szomszédos sírok nem keresztezik a 196. sírt. Ez utóbbi szervesen illeszkedik azok sorozatába. A temetőnek szóbanforgó helyén három sor húzódik ÉD-irányba, nagyjából a Veszprémbe vezető kocsiúttal párhuzamosan (lásd 6. kép). Kelet felé a következő sor is megtartja egy darabig ezt a kissé görbülő irányt. Még tovább kelet felé a temető széle következik egészen rendszertelennek látszó sír elhelyezésekkel. Ennek a temetőrésznek a kialakulását tehát nagyjából leolvashatjuk a temetőtérképekről. Minél inkább közeledünk a temető széléhez, annál több a fönntartott hely (László Gy.). A 196. sír északkeleti tőszomszédságában fekvő 168. sír (6. kép) kétségtelenül későbbi betemetkezés az azon tájon fönntartott üres helybe. Ez utóbbi sír griffes-indás csoportba (első rétegbe) tartozó bronzveretes öve (13. kép 10—12) legkorábban a 700 körüli időben készülhetett és nemsokára a földbe is került. Hogy kopásnyomokat nem találtam ezeken a bronzokon, még nem lehet korhatározó. Ez esetben a hoszszas használat ellen szól inkább az a körülmény, hogy mind a négy veretnek (10) megvan a csüngője. Pedig ezek szoktak leghamarabb elveszni. Ügy látszik, hogy ezek a bronzok nem a hosszas használat alatt fogytak le ilyen csekély számra, hanem a garnitúra többi darabját a sírrablók vitték el. Erre utal a sír leírása: „Schon beim öffnen des Garabes kamen ein Beschlag aus Bronzeguss, ein eben solcher von der linken Seite des Beckens

... zum Vorschein".

25 Ez a sír annyira megközelíti a 196. sírt, hogy sarkaik összeérnek. A 196. sír dombja tehát már nem volt látható, amikor ezt a sokkal későbbi sírt a 8. sz. eleje táján megásták. A két sír között körülbelül 100 év időkülönbség van. Az északi és déli oldalon közvetlen szomszéd a 99. és a 243. sír (6. kép). Előbbiben melléklet nélküli felnőtt (146 cm testhosszal), valószínűleg nő volt. Utóbbi 60 cm mély földúlt sír volt, szegény egyeddel (koponya: Cro-Magnon). Kelet felé a közvetlen szomszédok a 169. és a 243. sírok. Mindkettő melléklet nélküli. A további legközelebbi sírok: 157., 167., 171., 243. és 233. sír (6. kép). A 157. sír melléklet nélküli. A 167 sírban préselt lemezes övgarnitúrát találunk a 175— 180 cm magas férfi halott dereka körül (18. kép 1—5). Ez tipikus, 7. század 2. felébe tartozó garnitúra, melyben már megvan a későbbi griffes-indás garnitúrák három kis szíjvége (2), az egy nagy szíjvég (1) mellett. Ez a sír jól beilleszkedik a sírok sorába, tehát korhatározó értéke van. 87