A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Fettich Nándor: A jutasi avarkori temető revíziója

9. 260. Sír 9. Grab 260. 9. La tombe № 260. 9. Могила № 260. Az egyik fibulán az ásatás idején a fibulafejnek mind a hét gombja megvolt (15. kép 1). E gombokon igen erős kopás nyomai állapíthatók meg. Eredetileg ezek teljesen aranyozottak voltak. Az erős koptatás azonban az aranyozás nyomait csaknem teljesen eltüntette. Ugyanez vonatkozik természetesen a párjára is, amelyen az ásatáskor már csak három gomb volt meg. A többi gomb a hosszas használat idején letört és elveszett. A lábak két szélső kerek rekesze kívül annyira megkopott, hogy egy kő emiatt a használat alatt kiesett (15. kép 1). Az összes kövek gránátlapok (almandinok), nem pedig üvegek, vagy „Glassteine". A vékony kőlap alatt recézett aranylemez ül. A kis domború kövek alá ilyent nem tettek. A pótolt új vaskengyel megerősítése vas és bronz (rossz ezüst?) gömbfejű szegekkel történt. A 15. kép 2 alatti fibula fejénél a gömb-alakú szegfejek ma is jól láthatók. A vas szegek egyikének nyomát a ma meglevő töredéken is jól meg lehet állapítani. A niellós csíkok kivételével az egész ezüst felület, a rekesz oldal falai is, gondosan aranyozottak voltak. A kengyel tövén levő 3—3 rovátkolt drót-keresztkötések a restaurálás előtt is megvoltak. Csupán a 15. kép 1 alatti fibulán a kengyel és a láb közötti három rovátkolt drótból csak egy maradt meg, a másik kettő pedig a hosszas használat alatt elveszett. E fibulák kialakulásáról és időrendi helyzetéről részletesen szóltam.

20 Az ott mondottakon ma sem tudok változtatni, sőt az újabb adatok és régészeti eredmények csak alátámasztják az ottaniakat. Nem lehet véletlen, hogy a Castel Trosino-i és Nocera Umbrai 7. századi langobard fibulákon, azok lábrészének két oldalán rendszeresen találunk két állatfej-típust: 1) az egyik a jutási 196. sír fibulájának nyitott szájú állatfeje, meghosszabbított és felkunkorodó végű felső ajakkal, 2) a másik a kampós csőrű madárfej.

21 Az S-alákú fibulák olyan tömegben fordultak elő északolaszországi langobard sírokban, hogy azok élete 568 után még a 7. századba is kell hogy belenyúlt 10. 1-2: Jutás, sírszám bizonytalan; 3-13: 273. sír 10. 1 -2: Jutás, Grabnummer unsicher; 3 —13: Grab 273. 10. 1 — 2: Jutas, le N*° de la tombe est incertain; 3-13; tombe №273. 10. 1 — 2:Ютащ; № Могилы неопределен; 3—13: могила № 273.