A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Fettich Nándor: A jutasi avarkori temető revíziója

lőre még csak a temető sírjaiban találjuk. (166., 227., 277. sír.) Ha majd a jutási telepásatások megindulnak, az avarkori vegyes nép mindennapi életének emlékei ugyanúgy napvilágra fognak kerülni, mint Balácán is.

11 3. A PRÁGAI KÖNYV EREDMÉNYEI A sírok összes leleteit Rhé Gyula nem közölte, hanem csak a tudományos szempontból fontosabbnak vélt sírleleteket; ezeket azonban sírok szerint különkülön. 35 évvel ezelőtt mások voltak a szempontok, mint ma. Ezért most sok lelettárgy képét pótolnom kell. A lelettárgyak tudományos értékelése akkor azon a feltevésen alapult, hogy a különböző nyelvű és származású népcsoportok anyagi kultúrája is egymástól különböző volt. Ez nagyjából ma is áll, azonban az antroplógiai anyagban mutatkozó összekeveredés visszatükröződését a leletanyagban sokkal nehezebb volt nyomon követni. Az ilyen irányú értékelés 35 évvel ezelőtt szokatlanul újszerű feladat volt. Hampel J. halála (1913) után a hazai népvándorláskorkutatásban 10 éves teljes szünetelés következett be, a külföldi kutatás pedig még messze elmaradt volt Hampel mögött. Az új igényű feldolgozásra ösztönzést nagyrészt Rhé Gyula módszeres ásatásai adtak. Hiteles temetőtérképei ugyanis ,a sírok egymáshoz való viszonyának hűséges dokumentálásai, szinte megmutatták az értékelés újszerű lehetőségét. Jutáson a leletanyagban három réteget különböztettem meg. Az első réte.g a griffes-indás mintájú tömör bronzöntvények csoportja: Jutás, 1., 28., 47 a., 168., 179. sz. sírok. (Öskü, 7., 44., 47., 54., 60. sírok.) (L.: 13. kép 10—11.; 30. kép 3—ЗЪ; 31. kép 1—8.) Ezt az emlékcsoportot akkor még keletről származtattam és azt tartottam, hogy a Kárpát-medencében már tovább nem fejlesztették, hanem a keleti, hellenisztikus és perzsa mintákat itt csak tovább utánozták.

12 Ez a megállapítás nagyrészt tévesnek bizonyult

13 és legújabb ásatásim feldolgozása alapján oda módosult, hogy csak a gazdag mintakincs származik keletről, de ez sem messzebbről, mint a Dnyeper-vidékről. Ellenben az ilyen díszítésű fegyverövgarnitúrákat és lószerszámvereteket stb. nem szerteszét az országban, hanem a kagáni székhelyen készítették. Azt is meg lehetett állapítani, hogy az egyszer megalkotott tárgytípusokat és díszítő növényi, állati vagy geometrikus kompozíciókat az avar uralom végéig változatlanul ismételgették. Az avar uralom összeomlása után még sok ilyen garnitúra forgott kézen, főleg az avar periférikus területeken, és kiindulópontjává lett a 9. századi újszerű szláv és frank fémiművészetnek. A második réteg nyugatról, germán területről származik. Mennyiségileg kisebb az elsőnél, de minőségileg egy fokon áll azzal. Jutáson a 47b, 52., 116., 196., 204. sírok a jelentősebbek. (L.: 19. kép 1—6, 8; 15—16. kép; 20. kép 1—4a; 24—25. kép.) Ez a réteg öskün hiányzik. Itt az anthropológiai anyagban a mongol elem aránylag erősen van képviselve. Keletről jött nép vagy törzs ez, mely együtt maradt, nyugati és északi elemekkel nem vegyült el ugyan, mint a jutási avarság. A harmadik réteg éppen oly problematikus, mint az első : germán eredetű minták avar típusú fegyverövgarnitúrákon, ilyen Jutáson a 102., 144., és 178.; öskün a 19. és 46. sírok övgarnitúrái. i(L.: 30. kép 1. és 2.) Ezek a fegyverövgarnitúrák az avarkor első felében préselési technikában vékony arany-, ezüstvagy bronzlemezből készültek és vagy díszítetlenek, vagy többé-kevésbé vérszegény növényi, állati vagy geometrikus mintákkal díszítettek. Ilyen a jutási 167. sír bronzlemezes ezüstözött garnitúrája (18. kép 1—5), amelyben a kis szíj végek száma 3 (18. kép 2). Az övveretek mintája még préselt (18. kép 3, 4), a nagyszíjvég és a három kis szíjvég ez esetben sima. Ezekre a garnitúrákra került csakhamar a vésett és poncolt szalagfonatos germán eredetű kompozíció. Az első és a harmadik réteghez tartozó anthropológiai anyag ugyanaz öskün: (mongol). A második rétegnél erős nordicus-beütés van a vegyes jellegű anthropológiai anyagban. E régészeti rétegek egymáshoz való viszonya föltevésem szerint a különböző eredetű népelemek egymáshoz való viszonyát tükrözi vissza. E népi viszonyok további megismeréséhez az időrend meghatározása segíthet hozzá. A kiértékelés alapjául tehát a kronológia és a temetőtérkép elemzése szolgált. (2—6. kép.) Biztos időrendi támpontot a germán sírok szolgáltattak. A 116. sírt egyik érme Phokas császár mellképével (602—610) a 7. század első felére határozza meg (e sír néhány jellegzetes darabja: 20. kép 1—4). Legkorábbi germán sírnak tekintettem a 196. sz. langobard sírt (6. század vége — 7. század eleje): (15. kép 1—4, 16. kép 1—2). A germán sírok jellegzetes áttört bronz korongjainak egyik variánsa a 47. sz. kettős sír női halottjánál fordul elő (19. kép 2.). Ugyanakkor e sír férfi halottjánál az első (griffes-indás) csoportba tartozó bronzvereteket találtak.

14 A keleti és a nyugati kultúrának ezt a ritka találkozását egy síron belül értékes támpontnak tekintettem a korhatározáshoz. Akkor azonban még nem tudtam, hogy a griffes-indás bronzöntvényeket 679 előtt a Kárpát-medencében még nem 6 81