A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története

A cikkíró átlátja, milyen cél vezette ellenfelét a parkosítás javaslatával: „Mi volna akkor, ha P. M. úr óhaja teljesednék? Akkor a piactér még akkora sem volna, mint most és azelőtt, akkor a nagy anyagi áldozat, amit a polgárság hozott, egyszerűen kidobott pénzzé válnék." Valamennyi középületet azért kellett és kell a jövőben is a város központjából kihelyezni, mert „a kereskedelem is csak valami, és ha az a pár piaci ház- és üzlettulajdonos nem tudna adót és pótadót fizetni, annak a város inná meg a levét." Éppen ezért a város érdekeinek csak az felelhet meg, ha nem mellőzik a kereskedelem szempont­jait. „Épüljön bárhová a múzeum, de a piactérre nem jöhet" — fejezi be cikkét xy. Az ellentáborból hamarosan világos válasz érke­zik, konkrét helyre címezve, ahogyan az alcím — „Válasz a háztulajdonosoknak" — is mutatja. 56 A város közönsége eddig 200 000 koronánál többet áldozott a piactér rendezésére, a városi pótadó 38%-ról 50-re emelkedett. Ennél nagyabb áldozatot a képviselőtestület már nem hajlandó hozni. „... a piactéri háztulajdonosoktól nem illő, nem méltányos és nem igazságos dolog a húrt a végle­tekig feszíteni és saját kényelmi, fényűzési és önző anyagi érdekeik kielégítésére újabb piactéri pót­rendezési költségeket pumpolni ki az amúgy is sok teherrel és adókkal megterhelt városi adófizető pol­gároktól." P. M. véleménye szerint túlzás a piac túlzsúfolt­ságáról beszélni, más, ennél jóval nagyobb varosak­nak sincs a hetipiac megtartására nagyobb helyük. A veszprémi kisiparosok az utóbbi évtizedekben olyannyira megfagytak, hogy „csekély portékáikkal a nagy piactér egyik zugában könnyen elhelyezked­hetnek." De, ha így a közös kereskedelmi érdek nem is kívánja a tér bővítését, némi iróniával ja­vasolja a cikk írója: gyűjtsenek maguk között a piactéri háztulajdonosak s váltsák meg a kaszinó­épületet a vármegyétől. „... így saját kényelmi és fényűzési érdökeik is ki lesznek elégítve, de meg a város évkönyvében is mint adakozó nagy hazafiak nevei -meg lesznek örökítve az idők végtelensé­géig ..." Most már a harmadik helyi hetilap, éppen a város virilista polgárainak orgánuma is színt vallott. 57 Leplezetlen nyíltsággal védelmezte a piactér-pártiak igazát, vagdalkozásai azonban nemcsak balra, ha­nem jobbra is irányultak. Egyrészt megállapítja a névtelen cikkíró, hogy a búzapiac nem is alkalmas kereskedők, iparosak elhelyezésére, tehát ezeknek is ide, a Rákóczi- (ma Vöröshadsereg) térre kell jönniök. A pótadó emelésére is könnyedén vála­szol: „Hát ne tetszett volna múzeumépítést és egyéb szükségtelen költekezéseket elhatározni, akkor majd nem emelnék a pótadót!" A cikk egyenesen komikusnak nevezi a múzeum­egylet határozatát, mely szerint a kaszinóépület le­bontása után „kicövekelik... a múzeum helyét s ha jól mutat, akkor megépítik a múzeumot a Rá­kóczi téren; ha pedig rosszul mutat, akkor máshová helyezik." Ezzel Koller alispánt támadja, mert ez az ötlet tőle származott. Egy .néhány nappal ké­sőbbi kommentárban még maróbb gúnnyal élcelő­dik a lap az alispán dzsentriskedő megjegyzésén. 58 Hozzászólt azonban még ingerültebben az egyik érintett virilista, Pósa Endre kereskedő és nyomda­tulajdonos is a vitához. 59 Szerinte ezeknek a ház­tulajdonosoknak teljesen mindegy volna, odaépül-e a térre a múzeum, vagy sem? De a város gazdasági érdekeit viselik a szívükön, hogy minél nagyobb legyen annak jövedelme. Hiszen, ha „a most kint (a város más piacain) áruló iparosaink és kereske­dőink nagy részét el tudjuk a belső piacon helyezni, Veszprémnek lenne oly gabona piaca, hol minden elfér és igen szép, nagy környéke szívesebben jönne hetivásárokra s így olcsóbb lesz az élelem, nagyobb a helypénz bevétel, emelkedik az összes kereskedők és iparosok forgalma s ez igenis a város vagyono­sodását jelenti." ö sem elégszik meg a kispolgárok véleményének letorkolásával, hanem azt is felhozza, hogy a vármegye, amely ebben az esetben a város sorsáról is dönt, rendelkezik az épülettel, bár még egyetlen fillért sem áldozott rá (hiszen megvásár­lását, a jelzálogkölcsön törlesztését a múzeumegy­let bonyolította le). Mint írja: „ha a múzeum a Rákóczi térre épül, úgy ez a város egészséges fej­lődését örökre megbénítja." 60 Immár harmadszor s egyben utoljára fejti ki P. M. az általa képviselt réteg véleményét a piac­ügyben Pósának adott válaszában, de, és ez most már tragikomikusán is hangzik, címében még min­dig a múzeumot aposztrofáló cikkében. 61 Argumen­tumai között az is szerepel, amire eddig a vitat­kozók ügyet sem vetettek: a múzeumegyletnek már több éve meghozott határozata ez ügyben, amit annakidején a város és a vármegye közönsége is elfogadott, tudomásul vett. (Pósa maga is tagja a múzeuimegylet választmányának.) Csakhogy annak­idején, írja a cikk szerzője, Pósa „még nem merte magát és önérdekét előtérbe tolni..." Mint már korábban volt erről szó, P. M. a két régi vásártér háztulajdonosainak, kisiparosaknak és kiskereskedőknek évszázados vásárállási jogára hi­vatkozva száll szembe Pósáék tervével s megálla­pítja, hogy szóvivőjük „a piaci tulajdonosok magán érdekét közérdekké akarja felfújni." Véleménye szerint Veszprém egyre jobban visszafejlődő keres­59

Next

/
Thumbnails
Contents