A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története

nem is az új helyre telepítéssel kapcsolatban fejti ki. Megelégszik e tekintetben azzal, hogy utal a kivitelezés nehézségeire és tetemes költségeire. Részletesebben foglalkozik azonban a múzeumépítkezés igazi nehézségeivel. „Nagy tévedésben van Szántó akkor, amikor a hely kérdését látja nagy nehézséges akadálynak, amely miatt az illetékes tényezőknek eléggé fáj a fejük és nem képesek az építkezést elkezdeni. Megmondhatjuk mi nyíltan és egyenesen, hogy a nagyszabású és nagy fontosságú műnek megalkotása azért akadt meg a kátyúban és a belügyminisztériumban és ,egészen simán' keresztül azért nem vihető, mert nincsen hozzá sem a vármegyének, sem a városnak, sem a művelt társadalomnak elegendő anyagi és pénzbeli ereje." A vármegye pótadói 50 esztendőre le vannak előre kötve, ezért nem engedélyezte a belügyminiszter az újabb, l°/o-os kultúrpótadót. A városnak pedig nincsen újabb 50 000 koronája, hogy a kaszinóópületet megválthassa. Koller alispánnak alig 2000 koronát sikerült az építési tőkéhez gyűjteni közadakozásból. Attól eltekintve tehát, hogy anyagiak is szerepet játszanak a múzeum elhelyezésénél, a cikkíró szerint „a kultúrpalotának máshol nincsen hely városunkban, mint a piactér központja; ha máshová fog építtetni, úgy a szerencsétlen építkezések száma eggyel ismét szaporodni fog." ö is, akárcsak Szántó, utal arra, hogy az Angolkisasszonyok zárdáját és iskoláját, a vármegyeházát, a pénzügyi és igazságügyi palotát és postát már „eldugták" a városban, ami egyet jelent az izolálással. A vita, ha érintette is az anyagi nehézségeket, de mindeddig elvi síkon mozgott. Szántó viszontválaszában neim is hozakodik elő újabb argumentumok57