A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története

tele volt, hogy a leendő épület központi helyre kerüljön, el kell vetni a város peremére való kitelepítést is. Ellenben mint régi veszprémi veti fel azt a gondolatat: nem lehetne-e а vár feljárójánál a Tűztorony s a régi tűzoltólaktanya (akkoriban ipariskola) felhasználásával s a körülötte álló régi házikók lebontásával felépíteni a múzeumot? „Természetesen olyan Schulek-féle alkotást értek — írja —, nem pedig holmi bagolyvárat; olyan alkotást, amely odaülik a vár fókáira, masszív régi ízlésű s mégis modern épületet, melynek minden szöglete, csúcsa hirdeti rendeltetését. Boltíves, tornyos bejáróval, ahol a kapu komoly ívezete alatt stílszerű uniformisba öltözött portás vigyáz a belépő ós távozó látogatókra." Utal arra, hogy a tavaszi tűzvész utáni restaurálásokkal a vár északi része megújult, de a feljáró környéke elhanyagolt. S ha már az eddigi középítkezések mind szerencsétlen helyre történtek, „a »kultúrpalotát ne vigyék ki a városból, ne építsék be vele a legszebb területet, hanem helyezzék oda, ahol legméltóbban foglalhat helyet..." A Veszprémi Hírlap a katolikus klérus szócsöve volt elsősorban. Szántó cikkének a vezércikk helyén való közlése is jelezte, hogy a tervezet — mely, mint alább látjuk, valószínűleg Laczkó sugallatára íródott — a múzeumegyletben résztvevő egyháziak véleményével is megegyezett. A város kispolgári rétegének hangadó orgánuma, a Veszprémi Napló viszont azonnal tiltakozást jelentett be a terv ellen.

53 „A vezércikk írója — úgy látszik felső és belső sugalmazásra lándzsát tör a veszprémi múzeumnak a tűztorony alatt levő városi iskolaépület helyén való építése mellett" — írja P. M., de ellenérveit