A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története

sületnek — múzeum, illetőleg kultúrpalota céljára. A „vételárból" az egylet némi engedményt adott. 4. 1908-ban állami támogatás és széleskörű gyűjtés indul meg a múzeum építési alapjára. (Jegyezzük itt meg, hogy a színházat 1907 júniusától számított egy év alatt felépítették, összesen 560 000 koronáért, beleértve a vele összekapcsolt Korona-szálló felújítását s az abban kialakított úrikaszinót is.)

19 — Elhangzanak a város polgársága részéről az első kifogások a múzeumnak a térre való építése ellen. 5. 1908—10 között a kifogások s a nem elégséges anyagi erők miatt (160 000 korona építési költségre lett volna szükség), az ügy nem haladt előre, heves sajtóvita lángol fel piac vagy múzeum jelszóval. 6. 1912-ben mindazok, akik a múzeum, illetve a kultúrpalota elhelyezésére a teret tartották legalkalmasabbnak, ellenvetés nélkül megszavazták annak a város szélére történt kitelepítését úgy, hogy Veszprém városa egy értéktelen cseretelek fejében úgyszólván ingyen jutott a Rákóczi-téri ingatlan birtokába. 7. A vásárlási tranzakcióval vagyontalanná vált múzeumegylet helyébe lépő vármegye újabb huzavona után 1913 végén kezdheti meg a múzeum építését, a munka tíz esztendőn át húzódott. A város és a vármegye urai így, bonyolult tranzakció révén, felépítették ugyan a színházat, fényes külsőben kapott „méltó" otthont az úrikaszinó. A múzeumbarátok és Wlassicsék anyagi támogatása révén így sikerült szanálni az úrikaszinót és több mint másfél évtizedig fejlődésében megakasztani a múzeumot. Egy tetszetős, de alapjában kivihetetlen gondolat felvetésével, a „kultúrpalota" centrumba építésének gondolatával sikerült a jószándékú emberek félrevezetése. Azt ugyanis, hogy a múzeumot a tervezett helyre valóban fel lehet-e építeni, a tervezetőépítész Medgyaszay Istvánon és Laczkó Dezsőn kívül nagyon kevesen hitték el. Laczkó is csak későn ébredt rá, hogy az állandó múzeumépületért folytatott szívós agitációja, mely a gondolat felé s adakozásra hajlította a közvéleményt, csupán eszköze volt egy egészen más terv megvalósításának. Túlzás lenne, ha a vármegye urainak s a városi polgárság hangadóinak az alábbiakban részletesen ismertetendő eljárását tudatos, kifejezett kultúrellenességként ítélnénk meg. Csak az tűnik ki mindebből, hogy a kérdések fontossági sorrendjében a kaszinó szanálása, majd a piactér bővítése egyaránt elabbrevaló volt a múzeum ügyénél, melyet viszont nem restelltek az illetékeseik minden megértés nélkül eszközként felhasználni. III. Ezekután lássuk, hogyan került a Nemzeti Kaszinó épülete a múzeum, a múzeumegylet, illetőleg a vármegye törvényhatóságának birtokába? Taczkó Dezső 1907-ben mégegyszer összegezte érveit s egyúttal terveit is az önálló múzeumépülettel kapcsolatban. Mint írja, nem kétséges, „hogy hazánk e legvonzóbb részei egyikének, Veszprémvármegye egész területének minden irányú kikutatása elsőrendű tudományos és kulturális érdek... S ez utóbb felsorolt követelményeknek is csak az esetben fog az intézet megfelelhetni, ha módját ejtjük annak, hogy érdekében rendszeres gyűjtések foganatosíttassanak, hogy a meggyújtott anyag hozzáférhető módon elhelyeztessék, muzeálisán kezeltessék és szakszerűen fel is dolgoztassék. Ez lenne egyszersmind az az út, amelyen haladva képesek lennénk a vármegye által régen tervbe vett megyei monográfiái munkálatokat is kellőleg megalapozni, s idővel a monográfia megírását lehetővé tenni... Az anyag muzeális kezelését egy önálló múzeumi épület felemelése, a feldolgozást pedig újabb munkatársakról való gondoskodás biztosíthatja." (Laczkó itt utal arra, hogy a múzeumhoz rendszeresített három állásból — igazgató és két muzeumőr — egy még mindig betöltetlen.) Miután a kormány elhatározása értelmében a vidéki kultúrközpontok sorába Veszprém is beleesnék, az itteni s a fentvázolt célokra alkalmas kultúrpalota építési költségének (120 000 korona) biztosítása megtörtént s ennek első részletét 1908-ban a minisztérium már ki is fogja utalni. „Az új múzeum számára kiszemelt hely és épület — írja végül — még nem a miénk, s azért áldozatot várunk e célra társadalmunk módosabb rétegeitől."

20 Az örvendetes hír bejelentésének előzményei az alábbiak voltak. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége (MKOF) 1907 márciusában, utalva Laczkónak az 1906. évről beadott jelentésére, annak e tárgyban már fentebb idézett részletére, felkérte az igazgatót, hogy „egy végleges múzeumi épület mielőbb létesíthetésének kérdésében a főfelügyelőséget kimerítő részletességgel tájékoztatni szíveskedjék."

21 Laczkó jelentése rövidesen elkészült s a következőket tartalmazta: a múzeum önálló épületének ügye komolyan foglalkoztatja a város és a megye vezetőit. Az Óváry vezette színpártoló egylet foglalkozik a belvárosi piac rendezésével. Az 47