A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Füzes F. Miklós: A jutasi és ösküi avarkori temetők növényleletei

szonnyomokkal"9 került е1б. Sajnos a kézirat nem tesz arra vonatkozóan említést, hogy a csat alsó, vagy felső részén jelentkezett. Az itt előkerült vászondarabka (6. kép) mintegy 1 cm

2 nagyságú halványabb vöröses színű a közérakódott limonittól. Leletünk egyrétegű durva kelme. Megtartása közepes. A láncirány párhuzamos a kelmedarabka keskenyebb oldalával. Alapsodratokból áll. Fonalsűrűsége 15

/cm2A láncfonalak átmérője 0,46—0,92 mm között szabálytalanul váltakozik. Sodratirány „Z", közepesen sodrott, éppen úgy, mint a vetülékfonál. A vetülékfonalak átmérője 0,46—0,99 mm között szabálytalanul váltakozik. Megjegyzendő, hogy átlagos vastagságuk valamivel nagyobb, mint a láncfonalaké. Sodratirányuk ,,Z" és sodrásuk mértéke kb. azonos a láncfonalakéval. A fehérített lenből (Linum sp.) készült durva zsákvászonszerű textilia rostjai közepes minőségűek. Feltétlenül helyi-, valószínűleg háziterméknek tekintendő. Talán ruha maradványa? 204. sir Női sír. A medence, a mellette levő csigolyák és az alsó bordák bolygatottak voltak. A bal térd alatt „egymás tetejébe rakva" 5 különféle tárgy volt. Legfelül 1 db vaskésecske volt.10 Leltári száma 63. 128. 39. A vaskésen 3 mintát találtunk. a) Késnyél. Szöveti szerkezetét a fa nem őrizte meg. Közelebbről meg nem határozható lombosfa. b) Késtok. (7. kép.) A késpenge mindkét oldalán, élén és fokán farostocskák vannak. Belőlük metszetet és csiszolatot az anyag vékonysága miatt készíteni nem lehetett. Így be kellett érnünk térhatású mikroszkóp alatt történő vizsgálattal. A bélsugarak 1—3 sejtsor szélesek. Néhány helyen 4 sejtsor széles volt a bélsugár, 1—2 sejt magasságban. Egyetlen helyen halmozott bélsugár nyomára bukkantunk. Néhány edénytöredékben csavaros vastagodás jelentkezett. Az egyetlen megfigyelhető elliptikus edény áttörés egyszerű volt. Sajnos, keresztirányú törésfelületet nem lehetett megfigyelni. A tangenciális és a radiális irányba átforduló részeknél azonban megfigyelhető volt, hogy 2 edény töredéke egymáshoz hézagmentesen s vékony fallal simult. Így nagyon valószínű, hogy a késtok gyertyán (cfr. Carpinus sp.) fájából készült." c) Késtokot borító dísz. A késtok faanyagán halványabb színű bevonatot észleltünk. Ezt a részt mechanikai úton távolítottuk el a késről. Mivel mikroszkóp alatt a szenynyezések minden szerkezetet eltakartak, koncentrált sósavban a limonit szennyezéseket leoldottuk. Ez oldás után fehér lepedékszerű hártyácska maradt vissza. Mikroszkópi kép alapján ez nyírfa (Betula verrucosa Ehrh.) kérgének határozható meg (8 kép). A 9. képen a tok rekonstrukciós keresztmetszeti rajzát mutatjuk be. 209. sír Női sír. Benne 4 db nyílcsúcs is volt. Leltári számuk: 63.128.46. Közülük az egyiken kevéske teljesen átrozsdásodott nyílvessző fájából származó faszilánkok vannak és a 3 élhez közel a kötözőszer lapos lenyomata is mefigyelhető (10. kép). Rendkívül rossz megtartása miatt a fa és a kötözőszer pontosan nem határozható meg. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a kötzőszer nem növényi eredetű. Feltételezésünk szerint valószínűleg állati ínból való. A nyílvessző fájának vékonyka szilánkja edénytöredékeket tartalmaz, így valamely lombosfáből való. 275. sír E sírból néhány fakorhadék darabka került elő. Ezek eredetileg is hajlítottak voltak. Konzerválást előidéző nyomokat megfigyelni nem sikerült. Ismeretlen rendeltetésű eszközökből származnak. A legjobb darabok sem őrizték meg szöveti szerveződésüket. Meghatározhatatlan lombosfa. 3. minta Jutási temető ismeretlen számú sírjából 3 db nagyobb és több apró sodrat töredéke került elő. A réz, valamint a mikroszkópi úton kimutatott vassók a nagyobb darabokat csaknem kör alakjában keményítették meg. A sodrat (11. kép) átmérője átlagosan 1,2 mm. 3 alapsodratból sodorták össze „S" irányban. Sodratszám kb. 250/m, egyenletes sodrású. Az alapsodratok átlagos átmérője 0,396 mm. Sodratirányuk ,,Z". Sodratszáma nem mérhető, azonban megfigyelhető, hogy alig sodrott. A minta mikroszkóp alatt jellegzetes háncsrost jelleget mutat. A 126. sír h/a alatt leírt módon oldódott réztetraminhidroxidban s ezért nyers len (Linum sp.) fonalnak tartjuk. A sodratot háziiparszerű termelés termékének tartjuk. Valószínűleg tűtartó külső felületére csévélt sodratokról van szó. Rhé Gyula ugyanis a következőket írja: „A 73. és 203. sz. sírban találtaknál tűtartó külsejére tapadt vasrozsda az arra gombolyított cérnának a struktúráját megőrizte."^ Feltehetően e két sír valamelyikéből származik sodratunk. 5. minta Ismeretlen számú sírból egy háromélű nyílhegy került elő nyílvessző nyomataival. Kötözőszernek nyoma nem maradt meg. A szöveti szerveződés nem maradt meg. Annyi azonban megfigyelhető, hogy bélsugarak 1 sejtsor szélesek. Az edények jelenléte lombosfa eredetre utal. A bélsugarak körkörös elhel5'ezkedése azt bizonyítja, hogy a xylém rész centrumából készítették a nyílvesszőt. Ez minden bizonnyal néhány éves hajtást jelentett a megfelelő tulajdonságú faj vesszejéből. 30. minta Ismeretlen sírszámú sírból ismeretlen rendeltetésű vastárgy két oldalán farostok figyelhetők meg. Meghatározhatatlan lombosfa edénytöredékekkel és 1 sejtsor széles bélsugarakkal. 40. minta Ismeretlen számú sírból előkerült négyszögletes vascsat töredék felső oldalán textilia nagyon rongált darabja maradt meg. Színe halvány őzbarna az átitató vasokkertől (12. kép). 442