A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Füzes F. Miklós: A jutasi és ösküi avarkori temetők növényleletei

A vászonszövet alapsodratokból áll, lazább szövésű. A fonalak közötti hézagot ma limonitképződmények töltik ki. Fonalsűrűsége /r.rr.2 18 /C • A láncfonalak átmérője 0,28—0,4 mm között van. Sodratiránya ,,Z". Sodratszáma, a korábban elmondottak alapján, nem került mérésre. Annyi azonban megfigyelhető, hogy kevéssé sodrott, mint a vetülék. Az erősebben sodrott vetülékfonalak átlagos átmérője 0,3—0,43 mm között mozognak. Sodratiránya ,,Z", láncfonalnál erőteljesebben sodrott. Mikroszkópi képe és kemikáliákkal szemben tanúsított magatartása alapján fehérített lennek (Linum sp.) határoztuk meg. Színezetlen és kalanderezetlen kelme. Valószínűleg a d) pontban leírt anyagból való. f) Vászon. Mintaszáma: 38. Az egyik kis kerek vascsatocskán, vagy vaskarikán vászonszövet helyére rakódott limonitféleségek látszanak. Ezek nemcsak a fonalak, hanem a rostok helyére is rakódtak, így meghatározáshoz rostot nyerni nem lehetett. Technológiai megfigyelések közül is csak annyit lehet biztosnak mondani, hogy az alapsodratok ,,Z" irányban sodrottak. Talán azonos kelméjű az előzővel. g) Vászon, rojt és fa nyomokat találtunk a 218. mintán. a

) Vászon. Kis kerek vascsat felső oldalán kb. 1 cm2 méretű egyrétegű vászonszövetet találtunk, amely erősen átlimonitosodott. Színe vörösesbarnás. A textil erősen rongálódott és korrodált. Az alapsodratokból álló vászonszövet fonalsűrűsége éppen ezért nem is mérhető. A jelek szerint kissé lazább szövésű lehetett. A láncfonal iránya feltehetően a csattövissel párhuzamos. Láncfonalának átmérője 0,34—0,42 mm között változik. Sodratiránya ,,Z", a vetüléknél kevésbé sodrott. Vetülékfonalának átmérője 0,4—0,49 mm értékközben mozog. Sodratirányuk ,,Z". A láncfonalnál erősebben sodorták meg. Mikroszkópi képe és réztetraminhidroxidos oldódása alapján fehérített lennek (Linum sp.) határozható meg. A rostok közepes minőségűek. Kalanderezés, színezés nyomát nem találtuk. Háziiparszerű termelésből származó késztíménynek tekinthető? ß) Szőnyegrojt. A 218. minta vascsatjának hátsó részén a csat és a fadarabka (lásd y pontot) között 1 db sodrat és 2 db töredék van. Feltételezésünk szerint szőnyeghez tartoztak. A sodrat kétágú. Átmérője 0,79 mm körül mozog. A két ágat ,,S" irányban sodorták. Sodratszám kb. 430/m. Az alapsodratok a sodrás következtében ellapultak. Így mérhető átmérőjük 0,4 mm. Sodrásirányuk ,,Z". Meghatározásunk szerint fehérített lenből (Linum sp.) készült. Import, vagy helyi jellege nem dönthető el. Színezése, vagy egyéb kikészítés bélyege nem látszik. y) Fadarabka. A 218. minta vascsatjának hátlapján, a legalsó rétegként limonitosodott faszilánkok vannak. A törés felülete tangenciális irányú. Mechanikailag erősen rongált. Mindössze a kereszt- és tangenciális irányú felületet vizsgálhattuk. Az évgyűrű-határon hatalrfiás lumenű edények vannak. A tangenciális irányban közölt tárgyfényképen is kivehető a nagyüregű edény. Másutt az edények kb. ötször keskenyebbek. A bélsugarak 1 és soksejt szélességűek. Más bélyeget biztosan felismerni nem sikerült, így figyelmünk a Greguss-féle határozókulcs I. csoportja

7 felé irányult. Az I. csoport első négy alcsoportját figyelmen kívül kell hagynunk, mivel a bélsugár általában 1 sejtsor széles, de mellette észleltünk 10 sejtsor széles bélsugár töredéket is. Így a fa eredetét a Quercus cerris L. csoportban kereshetjük. Sajnos jelen tudásunk szerint e csoporton belül biztos eredménnyel a fajok nem választhatók szét, s anyagunk is erősen roncsolt. Koporsóból származik? h) Sodrat, levél és bőr nyomait találtuk meg a 37. mintán ismeretlen rendeltetésű vastárgyhoz limonitosodva. a) Kétágú sodrat. A vaspálcára, amely a tárgyból kiáll, háromszor-négyszer kétágú sodrat csévéltek. Ugyanezen sodrat nyomait azonban a tárgy más részén is megtaláljuk. A kétágú sodrat átlagos átmérője 0,73 mm. A két ág összesodrásának iránya „Z" és sodratszáma kb. 110/m. Sodrása egyenletes, lángszerű (viszálóval sodrott). Az alapsodratok átlagos átmérője (a sodrásból eredő ellapultság miatt) 0,43 mm. Sodratiránya „S", sodratszáma kb. 409/m. A sodratok nyers lenből (Linum sp.) készültek. Ugyanis a réztetraminhidroxidos oldás alkalmával a sűrű törésvonalú háncsrostok sejtfala duzzadni kezdett. Ez alatt a sima belső felületű bél meanderekké húzódott, s ezek szakadozása nem következett be. Mielőtt a meanderek teljesen kialakulhattak volna, a teljes oldódás bekövetkezése előtt, egyes rostok szilánkolódtak. Közepes minőségű rostból áll. E nyers lenrost szilánkolódása érdekes problémát vet fel, ugyanis hasonló megfigyelés nyers kenderrostnál is előfordult. A Kiskunfélegyháza—templomdombi Anjoukori kendertextiliáknál „egyes rostok szilánkokká hasadtak".« Tehát a szilánkolódás nem a fehérítés következménye és nem faji tulajdonság. Véleményünk szerint nagyon valószínű, hogy e jelenséget a mikrobiológiai tényezők okozzák direkt, vagy indirekt úton. Ez esetben a direkt út közvetlen szaprofitónikus lebontást jelent. Az indirekt út több tényező függvénye lenne. A szaprofitónikus úton történő más szerves eredetű anyag bomlásánál keletkezett termékek (pl. NH

3

), és a fémek korróziós termékeikkel a cellulóz és egyéb vázanyagok strukturális, s anyagi szerkezetében, változást idéznek elő. E kérdésre azonban csak mikrobiológiai laboratórium tud fényt deríteni. ß) Szálas levél. A tárgy közepén álló vaspálcára leveleket erősítettek. A felerősítést a morfológiailag meghatározhatatlan bőrszíj és az a pontban leírt kétágú sodrat biztosítja. Ezek alól vállszerűen kibukik kétoldalt a levél. Az erősen töredékes levél 6,23 mm széles, erei párhuzamosak s így a Monocotyledonopsidák bélyegét viseli. Talán a pázsitfűfélék (Gramineae) családjának valamely fajához tartozhat. A levélről epidermis készítményt, vagy keresztirányú csiszolatot készíteni nem sikerült. A 126. sír anyagát összefoglalva megállapíthatjuk; hogy a biztos megfigyelési lehetőségeket nem nyújtó mintákon kívül a kelmék között eredetére nézve kétféle textiliából származó vászon van. A 22-, 35- és a 218/

a

. minták anyaga ruházathoz tartozhatott. A 34-, 36- és 38. minták pedig valószínűleg halotti lepelből valók. A 218 /y minta tölgydeszkáján a 218/jS minta szőnyege fekhetett; azon volt a csatocska, amely felső részéhez a hajdani ruha darabkája (218/a) tapadt. E leletekkel nem függ össze a késnyél lombosfa nyele és a 37. mintaszámmal ellátott ismeretlen rendeltetésű tárgy. Ez utbbival az értékelésnél kívánunk még foglalkozni. 192. sír Férfi sír. Mintaszám: 68. Rhé Gyula leírása szerint „a medence jobb felén jobbra kapcsolódó vascsat durva vá441