A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Füzes F. Miklós: A jutasi és ösküi avarkori temetők növényleletei

A jutási és ösküi avarkori temetők növény leletei Az 1920-as években Rhé Gyula Jutáson és öskün avarkori temetőt tárt fel. Megfigyeléseiről, tapasztalatairól több alkalommal beszámolt.

1 A jelentősebb anyagot Fettich Nándorral később közösen újra ismertette.

2 A Bakonyi Múzeum (Veszprém) régészeti adattárában őrzik Rhé Gyula e két temetővel kapcsolatos kéziratát és jegyzeteit. Ez utóbbi szolgáltatta munkánkhoz a legtöbb adatot. A kézirat tanúsága szerint a kiváló szemű ásató a növényi eredetű leleteket is megfigyelte és gyűjtötte. Számos helyen említ textil-, fonal-, fa- és gyanta darabokat; valamint égetett réteget pernyével és faszénnel. A kéziratra és a temető növényleleteire Németh Péter volt szíves figyelmünket felhívni.

3 A két temetőből 32 darabot sikerült a mai napig megőrizni. Sajnos közülük 9 darab a jutási temető ma már közelebbről meg nem határozható sírjából került elő. Ezenkívül számos darabon észlelhető, hogy hajdan szerves eredetű részekkel függött össze. Ezt az magyarázza meg, hogy a konzerválatlan állapotú anyag évről évre, kémiai és fizikai behatásokra állapotában romlott. Ezért 1964-ben az anyag konzerválása halaszthatatlannak bizonyult. így leírásuk, meghatározásuk szükségessé vált, hogy a kemikáliákkal való kezelés (konzerválás) azok eredményét ne befolyásolhassa. E munka elvégzését az is indokolja, hogy ezúton avorkori növénytani adatokat nyerhetünk. Bár anyaguk nem öleli fel a két temető minden ilyen jellegű leletét, de összetartozó sorozat révén, esetleg bizonyos következtetések lehetségesek a germán csoportok továbbélésére is. A leletek felhasználása rendszerint a kézirat és a vizsgálat eredményének összevetéséből olvasható ki. A vizsgálatokat a Balatoni Múzeumban (Keszthely) végeztük. Az egyes tárgyakat önkényesen számozott mintaként kezeltük a vizsgálat folyamán. A könnyebb áttekinthetőség miatt azonban a leírást a sírok növekvő száma szerint tárgyaljuk. Mivel a jutási anyag között 29%-nyi sírszámnélküli darab van, kénytelenek voltunk mintegy függelékként ezeket a mintákat növekvő számsorrendben a temető végén közölni. Az azonos sírból előkerült darabokat együvétartozásuk és anyagi tulajdonságaik sorrendjében adjuk. A továbbiakban a két temető anyagát ismertetjük. JUTÁSI TEMETŐ 25. sír Női sír. Vasból készült téglalap alakú csatkereten, rendkívül rossz megtartású durva vászon nyomai alig felismerhető állapotban észlelhetők. A legfontosabb technikai adatok felvétele sem lehetséges. Belőle szálasanyagot nyerni nem lehetett s így meghatározása sem sikerülhetett. Leltári száma: 63.128.40. 47. sír Férfi és nő kettős sírja. Rhé Gyula leírása szerint a női váz „nyakánál szövet (bársony?) nyomok" voltak. A ,,(bársony?)" megjegyzést a szerző később irónnal kihúzta.

4 Leletünk vassókkal (limonit) átitatott. A leírás a nyak táján nem emlékezik meg vasból készült leletekről, azonban a szerző a temető tintával írott összesítőlapján ,,Vászon nyomok" és „szövetnyomok" között különbséget tesz. A „vászon nyomok" feliratú rovatban + jelzéssel, a „szövetnyomok" feliratú rovatban pedig X jelzéssel magyarázza meg, hogy mit ért e két fogalom alatt. A vászon jele megfelel szövési módjának sematikus ábrázolásával, a szövetnyomok dőlt keresztje viszont a sávolyszövet sávolyozottságát jelöli. Ugyanezen összesítő lapon a 47/b számú női sírnál tintával húzott vonal mutatja, hogy szövet (sávoly) volt a sírban. Tehát biztosra vehető, hogy a nyaki részen kisebb, a feltárásig feloldódott vastárgy volt (pl. kapocs). A textildarabka mintegy 1,25 cm2 nagyságú. Térhatású mikroszkópon történt megfigyelés alkalmával kiderült, hogy háromrétegű. A két felső réteg szövéstechnikai szempontból azonos (sávoly). A harmadik réteg azonban a nyomok alapján vászonnak tekintendő. a) Tízsoros-, tört-, három fonalas, vetüléksávoly (1. kép). Színe a közérakódot ferri Fe + -f. 4- vegyületek miatt vöröses-barnás. Felülete térhatású mikroszkóp alatt üveges fényű. Ezt szintén limonit-féleségnek tulajdoníthatjuk. A rostok között viasz, vagy gyantaszerű anyagot nem lehetett kimutatni. A felületi pórusmentes bekérgezést áttörve tűrhető állapotú rostokhoz jutottunk. 437