A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Papp Jenő: Beszámoló „A Bakony természeti képe” c. kutatási programról

A vitaindító előadás után a felkért hozzászólók következtek. Dr. Pintér István (Keszthely): Mint malakológus elsősorban lakóhelyének tág környékét, a Keszthelyi-hegység csigakagyló faunáját tanulmányozza másfél évtizede. Elsősorban Papp Jenő Bakony-hegységi gyűjtései alapján kiterjesztette malakológiai vizsgálatait az egész Bakonyra. Minden gyűjtési év hoz faunisztikai meglepetéseket, bármennyire is az ellenkezője látszik valószínűnek. Legutóbb a veszprémi Aranyos-völgyben a ligeti csiga (Cepaea nemoralis), az Északi-Bakony két pontján pedig egy orsóscsiga-féleség, a Clausilia parvula került elő. A faunisztikai érdekességek, továbbá a Bakony malakofaunájának tanulmányozása általában az a két ok, amiért érdemes foglalkozni ezzel a területtel malakológiai szempontból. Az eddigi adatok alapján is nyilvánvaló, hogy a Bakonynak megvan a szomszédos hegyvidékektől eltérő malakofaunája. — Hogy a csiga- és kagyló-lelőhelyeket minél tökéletesebben megismerhessük, azért elsődleges tevékenységünket kell alkossa az akár jelentéktelennek látszó gyűjtőhelyek felkeresése. Lépésről-lépésre extenzív és intenzív kutatást kell folytatni — ez egyben a komplex kutatás elkezdésének az alapja. A lelőhelyek ilyen értelmű kutatását nem lehet egy embertől elvárni akkora területen mint a Bakony. Legalább a zoológusokat kéri arra, hogy ha gyűjtéseik során malakofaunisztikailag változatos gyűjtőhelyre akadnak, akkor azt valamilyen útonmódon közöljék vele. A gyűjtés intenzitásának az emelése érdekében be kellene vonni a munkába az érdeklődő középiskolai diákokat. — Végül reflektál az állatkataszter problémájára: határozottan kijelenti, hogy szükség van állatkataszterre, hiszen — hivatkozva saját malakofanisztikai összeállítására — nagyon jól tudja ennek jelentőségét bármilyen zoológiai kutatásban. Dr. Marián Miklós (Móra Ferenc Múzeum, Szeged): Méhely Lajos működése óta, tehát mintegy 30—40 éve visszaesés mutatkozik a hazai herpetológiában. Ezen csak a legutóbbi évtized enyhített valamit: részletekbemenő herpetofaunisztikai dolgozatok-monográfiák jelentek meg a Pilisről, a Börzsönyről, a Bükkről, a Sátor-hegységről, a Somogy egyes tájairól és a Tisza-mentéről. A Bakonyban éppen ,,A Bakony természeti képe" lendítette fel a herpetológiát. Régi adatunk volt az alpesti gőte (Triturus alpestris) előfordulása az Ajka—Ürkút közti Csingervölgyből. Az elmúlt 4 évben sikerült újabb alpesi gőte lelőhelyeket felfedezni az Északi-Bakonyban (Németbánya környékén). — A minél több fajt kumutató faunisztikai kutatás azonban nem lehet a bakonyi herpetológia végcélja. A faji összetétel megismerését követnie kell az állatföldrajzi kutatások modern szemléletének: az ökológiai és cönológiai kutatásnak. Itt jelentkezik a komplex kutatás szükségessége. A növénycönológus, a mikrometeorológus, esetleg az entomológus és a geológus közös munkája tárhatja fel összefüggéseiben egy-egy herpetológiailag érdekes és karakterisztikus lelőhely természeti képét. A komplex kutatás kialakulását valóban tudatosan kell irányítani valamennyi biológiai munkában. Zoológiai vonatkozásban már van olyan kis együttes (mammológusok és parazitolőgusok), akik közösen végzik munkájukat. Ezeket a kis, tudományos munkájuk miatt egymásra utalt együtteseket kell megszervezni az eredményes és értelemszerű komplex kutatás érdekében. Kezdetben megfelelnének a rögtönzött társulások is, melyek elsősorban a Múzeumi Igazgatóság autójának közös igénybevételével alakulnak ki. Ezek a társulások aztán állandósulhatnak, aszerint, hogy a tudományos munkában tudnak-e érdemben együttműködni és nemcsak a személygépkocsi igénybevétele fogja őket össze. Dr. Márkus László (ÉRTI Alpokaljai Kísérleti Állomása, Sopron): Vázolta a Bakony erdőtörténeti kutatását, majd részletezte az északi-bakonyi (ugodi) erdőket. Jelenleg erdőszerkezeti és talajtani komplex vizsgálatok folynak ezen a területen. Másfél-két év múlva elkészül az ugodi erdők monográfiája, ami „A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" sorozatban fog megjelenni. A Bakony (elsősorban az Északi-Bakony) erdeinek monografikus feldolgozásakor szükséges lenne a zoológiai szintézis. Szabó László (Altalános Iskola, Csákvár): Ebben az évben is folytatódott a Bakony ornitológiai kutatása, és pedig közelebbről a Keszthelyi-hegységben, a Balatonfelvidéken (dr. Kéve András), a bazalthegyekben (dr. Horváth Lajos), az Eszaki-Bakonyban (Mannsberg Arvéd, Szabó László, Bécsy László). Reflektálva a vitaindító előadásra, még ma is fennforog az a tény, hogy nehéz a Bakony megközelítése és egy-egy tájnak a megismerése annak, aki menetrendszerinti vasútat, autóbuszt vesz igénybe. Ezért nagyon előnyös volna a Múzeumi Igazgatóság gépkocsijának rendszeres használata — főleg a költési időben. Az ornitológusoknak elsősorban a vegetáció kutatóival, a cönológusokkal kell kapcsolatban lenni, mivel a madarak revierje részben erdei, részben nyílt növénytársulásokhoz kötött. Nagyon jő volna, ha az ornitológusokat terepen kísérné 1—1 cönológus . . . Különben nagyon hasznavehető könyv dr. Fekete Gábor: A Bakony növénytakarója című monográfiája, mert valóban plasztikus leírást és fotókat közöl a Bakonyban előforduló és számottevő növénytársulásokról. Dr. Tóth Sándor (TTM Növénytára, Budapest): A Bakony mikroszkopikus gombáinak kutatása Moesz Gusztáv munkájával kezdődött el mintegy 30 évvel ezelőtt. Az eddigi kutatások alapján kb. 1500—2000 faj meglétét lehet feltételezni a Bakonyban. A kutatások nagyon lassan haladhatnak, mivel a Bakony meglehetősen nagy terület és másodmagával végzi a mikroszkopikus gombák kutatását. Sajnos, a jövőben sem gondolhatunk a munka meggyorsulására. Pedig ha például a csigák-kagylók esetében ajánlatos az extenzív és intenzív kutatás, akkor ez fokozottan érvényes a mikroszkopikus gombákra, tekintettel nagy fajszámukra. A vitában a következők szóltak hozzá: Kovács István (Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya, Budapest): A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya kezdettől fogva felkarolta ,,A Bakony természeti képe" programot. Sok újszerű vonás tapasztalható a vállalkozásban. A magyar tudománypolitika történetében példa nélkül áll, hogy vidéki múzeum, éspedig a veszprémi Bakonyi Múzeum a Megyei Tanács támogatásával ilyen átfogó és mindenre kiterjedő természettudományi kutatást szervezzen és finanszírozzon. Sokszor beszélünk a fővárosi és vidéki intézetek közti különbségről. „A Bakony természeti képe" egyik útja annak, hogy fővárosi szintre emelkedjék a vidéki tudományos munka. A Bakony természettudományi kutatásának szervezésével Budapestről Veszprémbe tevődött át ennek a munkának az irányítása, központja. — Nagyon helyes a komplex kutatásról beszélni mindjárt a kutatás elején. Tény, hogy a közösen végzett munka mindig előbbre visz bennünket. A komplex kutatás legyen módszerében jó és eredményekben gazdag. Mivel a Bakony meglehetősen nagy terület, azért szinte lehetetlen a tervezett 10—15 év alatt teljes részleteiben felkutatni. Különböző szempontok alapján minta-területeket kell kijelölni, amit sok bota413