A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Papp Jenő: Beszámoló „A Bakony természeti képe” c. kutatási programról

nikus és zoológus felkeres. A jól kiválasztott mintaterületen gyűjtött anyag többé-kevésbé híven tükrözi a Bakony élővilágát. A gyűjtések idejére többször kell legalább a minta-területeket íelkeresni. — A budapesti Természettudományi Múzeum Állattárának, elsősorban az entomológusoknak a bekapcsolódása nagyon fontos, mert csak velük lehet igazán intenzívvé tenni a Bakony entomológiai kutatását. A Múzeumi Főosztály igyekszik meggyőzni az Allattár entomológusait, hogy ismerjék fel a Bakonykutatás jelentőségét és ehhez mérten foglalkozzanak a terület faunájával. Szűcs László (MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest): Mint pedológus a Bakony talajtakarójának törvényszerűségeivel, elsősorban a sokfelé tapasztalható talajpusztulási jelenségekkel kíván foglalkozni. A talajtani kutatások sok indítékot kapnak a biológiától, mindenekelőtt a botanikai kutatásoktól. Ezért kívánatos, hogy bizonyos komplex együttműködés legyen a két kutatási irány között. Ebben a vonatkozásban a mintaterületek vagy résztájak kijelölése megkönnyíti a munkát oly értelemben, ahogyan erről már volt szó. Papp József (Alkotók Háza, Szigliget): A megjelent térkép igazán akkor használható, ha a területen levő községekről egy lista készülne. Így a községhatárok alapján még inkább kizárt az, hogy „kilépünk" a térképről. Dr. Kéve András (Madártani Intézet, Budapest): Valóban igaz az, hogy a Bakony nagy terület. Ezzel magyarázható, hogy a Bakony ornitológiailag — annyi más állatcsoport mellett — terra incognita. Az ismeretlenségnek tényleg egyik oka a terület nehéz megközelítése és bejárása. — A faunisztikai megismerés egyik gyorsított módja lehet a kártékony állatok intézményszerü összegyűjtése. Ez egyben a helybeliek tájékozatlanságát is elárulná az állatfajokról. — Bármennyire terhes, mégis szükséges a kutatás befejezési határidejének a meghatározása — különben nem megy a munka. A határidő nem jelenti azt, hogy utána már nem lehet kutatni a Bakonyt. Arról legyen csak szó, hogy a határidő lezár egy kutatási periódust. Véleménye szerint ez a határidő 10—15 év (1962— 1975) legyen. Szabó István (Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest): Nemcsak az Állattárat kell elmarasztalni amiatt, hogy kutatói, elsősorban az entomológusok nem vesznek részt ,,A Bakony természeti képé"-ben. Nagyon sok az országos és külföldi téma. Az elmúlt 2—3 évben pedig a „Magyarország Állatvilága" kiállítás sok időt és munkát igényelt az Allattár munkatársaitól. Lényegesen nem segítene a Bakony-kutatáson az sem, ha a Bakony lenne az Allattár tervterülete, mert a jelenlegi tervterületekre is csak 1—2 alkalommal jut el 1—l kutató gyűjteni. — A gerincesek kutatása érdekében kapcsolatokat kell kiépíteni az erdészetekkel és a vadásztársaságokkal. — Nagyon célravezető a minta- vagy súlyponti területek kijelölése. A faunakutatáshoz legsürgősebben „A Bakony zoológiai bibliográfiája" megjelenése szükséges. Ennek alapján ki-ki össze tudja állítani csoportjának kataszterét. Horváth Ernő (Savaria Múzeum, Szombathely): Az ősnövénytani kutatás rengeteg terepmunkát igényel és mégis aránylag kevés az eredmény. Miért? Kevés az ősnövénylelőhely és azokat nehéz megtalálni. Kéri a kollégákat ha legalább ősnövényekre gyanús lelőhelyre bukkannak, akkor szíveskedjenek őt erről értesíteni. Baráth Zoltán (Természettudományi Múzeum Növénytára, Budapest): Dr. Fekete Gábor könyve valóban csak jó áttekintés. Részletes terepmunkánál már nem használható. Szükséges lenne — a komplex kutatás elősegítése érdekében — a kijelölt mintaterületek vegetációjáról részletes cönológiai térképet készíteni. — Nemcsak zoológiai, hanem botanikai kataszterre is szükség van. Dr. Verseghy Klára (Természettudományi Múzeum Növénytára, Budapest): A lichenológiai kutatások csak most indultak meg a Bakonyban. A terület zuzmófajainak katasztere jelenleg készül a Növénytár meglevő gyűjteménye és a gyűjtések alapján. Kaiser Miklós (MTA Földrajztudományi Kutatócsoport, Budapest): Mint „A Bakony természetföldrajzi tájbeosztása" térkép egyik készítője elmondhatja, hogy nehézségek mutatkoztak a térkép szerkesztésekor, bármennyire is rendelkezésre állt a Bulla-féle beosztás. Bizonyos eltérés van a két térkép határa és a beosztás között. Ugyanis nincs teljes egyetértés még a geomorfológusok között sem, hogy geomorfológiai alapon hol húzzuk meg a határokat. Ezt érteni kell mind az egész Bakony mind ezen belül a résztájak határára. Kénytelen volt (M. Buczkó Emma társ-készítővel együtt) kompromisszumos megolásokat választani. Biztos benne, hogy a határok módosulni fognak még geomorfológiai vonatkozásban is, mihelyt a Bakony-kutatás keretében megbízható ismereteink lesznek a Bakony felszínéről. Dr. Terpó András (Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Növénytani Tanszék, Budapest): Felhívja a figyelmet a kivadult és vadon termő gyümölcsfák jelentőségére a Bakony vegetációs kutatásában. összefoglalva az értekezleten elhangzottakat, a következőket állapíthatjuk meg, melyek mintegy a további évek kutatási tevékenységéit is meghatározzák: 1. A gyűjtőterületet „A Bakony természetföldrajzi tájbeosztása" térkép és az eddigi botanikai és zoológiai isimeretek alapján kell kijelölni. Az itt gyűjtött anyagnak keresztmetszetben kell képviselni a Bakony élővilágát. 2. A mintaterületeket időben sokszor kell felkeresni, hogy teljes képünk legyen a vegetációs periódussal párhuzamos állatvilágról. 3. Az alapvető biológiai kutatások 1975-ben fejeződnek be, tehát a Bakony botanikai és zoológiai kutatásainak első periódusa 1962—1975 (14 év). 4. Szükséges „A Bakony zoológiai bibliográfiájá"nak minél előbbi megjelentetése. 5. A komplex kutatást el kell kezdeni, elsősorban a mintaterületek extenzív és intenzív gyűjtésével. 6. Az entomológiai kutatások csak úgy tehetők intenzívvé, ha a Természettudományi Múzeum entomológusai is bekapcsolódnak „A Bakony természeti képé"-be. Papp Jenő 414