A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Papp Jenő: Beszámoló „A Bakony természeti képe” c. kutatási programról

Kárpátok egyes tájai, Duna—Tisza köze, Börzsön, Bükk, Zempléni-hegy sor), melyeket előszeretettel kerestek fel zoológusaink gyűjtés céljából. — Még az amatőr zoológusoktól kedvelt csoportok: a lepkék (Lepidoptera) és a madarak (Aves) is alig ismertek faunisztikailag. A múltban és főleg a jelenben az országnak majdnem valamennyi táján működött amatőr ornitológus, aki lakóhelyének tág környékét vagy éppen azt a tájat, amelyben lakott, alaposan felkutatta és publikálta megfigyelései eredményeit. A Bakony területén azonban még amatőr ornitológus sem működött. Rendszeres faunisztikai enumeráció vagy összefoglalás ugyan nincs a Balaton veszprémi mellékéről, de sok ornitológiai adatunk van erről a vidékről — ennyiben tehát a Balaton parti vidéke ismertebb a többi bakonyi tájainkhoz képest. Nagyjából ugyanez elmondható a lepkefaunáról is — bár azonnal meg kell jegyezni, egyenesen érthetetlen a lepidopterológusok érdektelensége a Balaton-felvidékkel szemben. A többi állatcsoport bakonyi faunisztikai viszonyairól vagy semmit nem tudunk vagy az elmúlt másfél évtizedben (malakológia, hymenopterológia), vagy a legutóbbi 3 évben, „A Bakony természeti képe" keretében kezdtek el behatóan foglalkozni vele (pl. gerincesek). — A szárazföldi fauna legjelentősebb tagjai világszerte és így a Bakonyban is az ízeltlábúak és ezen belül a rovarok (Insecta). Sajnos még mindig nem sikerült elérni azt, hogy legalább a legfontosabb rovarcsoportoknak legyen kutatója. A veszprémi Bakonyi Múzeum folytat ugyan rendszeres rovargyűjtést, de azt sem az összes rovarcsoportokra kiterjesztve. Közismert, hogy — akármilyen vonatkozásban vizsgáljuk a dolgot — az entomológiai gyűjtés és feldolgozás oly sok kutatót és oly sok időt igényel, hogy lehetetlenség egy entomológustól megkívánni a Bakony teljes rovarfaunisztikai gyűjtését. A gyűjtött rovarok közül valószínűleg csak a legyek (Diptera), a lepkék (Lepidoptera), a kabócák (Homoptera) és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) néhány csoportját dolgozzák fel az illetékes kutatók. Ellenben olyan nagy csoportok mint az egyenesszárnyúak (Orthoptera), bogarak (Coleoptera), szitakötők (Odonata), poloskák (Heteroptera) egyelőre várják, hogy kutatójukra találjanak. Remény van arra, hogy a rovarok mellett a másik népes fajszámú csoport, a férgek is kutatási téma lesz. A MTA Talajzoológiai Kutatócsoportjának két kutatója a közeljövőben kezd el foglalkozni a bakonyi fonalférgekkel (Nemathelminthes) és a gyűrűsférgekkel (Annelida). — Zoocönológiai kutatások másfél évvel ezelőtt kezdődtek meg a Bakonyban: néhány erdőtársulásban folynak rendszeres talajzoocönológiai felvételezések. Azzal, hogy 1964-ben elkészítettük a Bakony természetföldrajzi alapon megszerkesztett és tájbeosztásos térképét, bizonyos értelemben meghatározzuk azt a területet, amit kutatni kell a Bakony faunisztikai-állatföldrajzi megismerése érdekében. Amikor majd részletes ismereteink lesznek a Bakony állatvilágáról, akkor majdnem biztos, hogy módosítani kell a meghúzott határokat — miképp a Bakony geológiai vagy flórisztikai-növényföldrajzi térképe is eltér ettől az alaptérképtől. Mégis a kutatások első periódusában ajánlatos ezt a térképet használni a faunisztikai áttekintés lebonyolításakor, mert ezzel legalább megfelelő rendszerességgel végezhetjük munkánkat. Amikor a gyülekező adatok értelmezése kezd kényszeríteni a térkép kereteitől való eltérésre, akkor lehet (sőt kell) más beosztást készíteni és aszerint folytatni a munkát, vagy akár túllépni a geomorfológiai alapon körülhatárolt Bakonyon. Az feltétlen tény, hogy a fauna kutatóival szemben a flóristák és növénycönológusok lényegesen előnyösebb helyzetben vannak, mivel rendelkezésükre áll a Bakony növényföldrajzi térképe (amit Rédl szerkesztett). Mind a flóra és vegetáció, mind a fauna kutatóinak pedig rendelkezésére áll dr. Fekete Gábor: a Bakony növénytakarója című összefoglalója. A könyv mindenféle biológiai kutatásnak alapul szolgálhat. A gyűjtőterület körülhatárolásának és beosztásának problémája lényegében a tér tényező problémájával azonos mind a flórisztikában, mind a faunisztikában. Elsősorban az utóbbiban jelentkezik, az idő problémája, tehát az, hogy az állatokat mikor gyűjtsük. Az ugyan közismert, hogy állatokat mindig lehet gyűjteni — mégis valamennyi állatcsoportot legalább az év 3 szakaszában (tavasz, nyár, ősz) egy-egy alkalommal gyűjtsük, mert így vázlatos képet kaphatunk a vegetációs periódusokkal párhuzamos állatvilágról. Természetesen a gyűjtés idejének ez a periódizálása nem elégítheti ki a részletek megismerésére törekvő faunakutatót. Törekedni kell arra, hogy necsak a vegetáció, hanem maguknak az állatoknak a szempontjából is gyűjtsünk: a kutatott állatcsoport szaporodási periódusakor minél több alkalommal (és minél több helyen) végezzünk gyűjtést, továbbá a szaporodási perióduson túl is legyenek bőséges adataink csoportunkról. Minél több adat birtokában lehet igazán faunisztikai analízist majd szintézist végezni. Zoológiai vonatkozásban problémát jelent az, hogy szükség van-e a Bakonyban megismert állatfajok kataszterére. Az előkészületben levő ,,A Bakony zoológiai bibliográfiája" című kiadvány és az állatfajok katasztere jól kiegészítenék egymást. E két összeállítás alapján ki-ki tökéletes képet alkothat arról, hogy állatcsoportja menynyire ismert (vagy helyesebben mennyire nem ismert) a Bakonyban. Így tehát szükség van arra, hogy a közeljövőben elkezdjük a kataszter összeállítását. A flórisztikai-faunisztikai-cönológiai kutatások története, a gyűjtőterület, a gyűjtési idő és az állatkataszter problémájának megvitatása előzményszerűen szükséges ahhoz, hogy a bakonyi komplex kutatásokról egyáltalán beszélhessünk. Esetünkben a komplex kutatások mindenek előtt annak a kérdésnek a felvetését jelentik, hogy lehetséges-e egyáltalán valamilyen komplex kutatás megvalósítása a különböző botanikai és zoológiai, sőt geomorfológiai, talajtani, meteorológiai stb. kutatások között. Egyelőre az látszik célszerűnek, ha nem erőltetjük a komplex kutatás következetes megvalósítását. Annyira eltérő helyzetben vannak az egyes növény- és állatcsoportokról alkotott ismereteink, hogy elhamarkodott lenne csak azért komplex szellemben kutatni őket, mert ezt más tudományos munkánál oly eredményesen tudták alkalmazni. Meg kell várni az idejét annak, míg megérik ennek feltétele a Bakony-kutatás esetében is. A komplex kutatásról azonban nem szabad lemondani. Ha jelenlegi kutatásaink során felmerül annak szüksége, hogy más kutatási szempontból ugyanazt a jelenséget megvilágítsuk, akkor azt feltétlen (és a lehetőségekhez mérten) meg kell valósítani. Fokozatosan tudatosítani kell magunkban, hogy önálló kutatómunkánk — éppen kutatásunk előrehaladása következtében — idővel elveszti talaját és összefüggését még a rokon kutatásokkal is, ha nem keressük az együttműködést legalább a többi flórisztikaifaunisztikai kutatással. Ilyen elméleti meggondolással mind inkább természetes lesz, hogy például a flórisztikai gyűjtések során szükségszerűen mikrometeorológiai méréseket végzünk, vagy malakofaunisztikai gyűjtéskor a talaj (szikla) minőségére, pH-jára stb. tekintettel vagyunk." 412