A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Papp Jenő: Beszámoló „A Bakony természeti képe” c. kutatási programról

1964. október 6-án tartottuk meg „A Bakony természeti képe" tudományos programi 3. értekezletét. Az első két értekezleten megvitattuk mind a tudományos mind a szervezési problémákat. A tudományos problémákat csak általánosságban és főleg a szervezéssel, továbbá a kutatás elkezdésével, illetve „A Bakony természeti képé"-be való bekapcsolódással kapcsolatos részleteiben érintettük. Ezzel szemben a 3. értekezletet kifejezetten azzal a céllal rendeztük meg, hogy megtárgyaljuk a botanikai és a zoológiai kutatást mint tudományos tevékenységet. A megbeszélés vezérfonala a komplex szemléletű kutatás megvalósításának lehetőségei volt. A különböző irányú botanikai és zoológiai kutatások nemcsak egymással lehetnek összefüggésben, hanem más tudományokkal is. Ezért a botanikus és zoológus kutatókon kívül résztvett az értekezleten pedológus és geomorfo'lógus kutató is. — Az értekezleten az alábbi intézmények kutató ja(i), munka társa(i) jelentek) meg: Allatorvostudományi Egyetem Parazitológiai Tanszék (Budapest) : Janisch Miklós. Balatonfelvidéki Állami Erdőgazdaság (Veszprém): Iharos Frigyes és Csötönyi József. Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőműveléstani Tanszék (Sopron): Dr. Majet Antal. Erdészeti Tudományos Intézet (Budapest): Dr. Járó Zoltán. ÉRTI Alpokaljai Kísérleti Állomása (Sopron): Dr. Márkus László. Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Növénytani Tanszék (Budapest) : Dr. Terpó András. Kittenberger Kálmán Növény és Vadaspark (Veszprém): Vécsey Ervin. Madártani Intézet: Dr. Kéve András. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (Budapest): Szűcs László. Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya (Veszprém): Szabó János és Gyarmati Tibor. Móra Ferenc Múzeum (Szeged): Dr. Marián Miklós. Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya (Budapest) : Kovács István. Savaria Múzeum (Szombathely): Horváth Ernő. TTM Allattára: Szabó István. TTM Növénytára: Baráth Zoltán, dr. Tóth Sándor és dr. Verseghy Klára. Magánkutatók: Dr. Darnay-Dornyay Béla, dr. Iharos Gyula, Papp József, dr. Pintér István, Szabó László, Tóth Sándor. Az értekezletet Szabó János, a Veszprém Megyei Tanács Művelődési Osztályának osztályvezetőhelyettese üdvözölte. A Megyei Tanács és általában Veszprém megye nevében köszönetét fejezte ki „A Bakony természeti képe" résztvevőinek, hogy összefogtak a Bakony természettudományi tanulmányozására. Bár nem szakember, mégis tudja, hogy szinte áttekinthetetlen az a sok probléma, mely kapcsolatos a Bakony növény- és állatvilágával. A megkezdett kutatások bizonyára sok érdekességet fognak felfedni. A problémák ugyan a kutatások előrehaladásával változnak és soha sem szűnnek meg, mégis ez a tény ne kedvetlenítse el, hanem ösztökélje a botanikusokat és zoológusokat a kutatásra. Oly szép és oly változatos a mi Bakonyunk, hogy megérdemli a vele való tudományos foglalkozást. A vitaindító előadást dr. Papp Jenő (Bakonyi Múzeum, Veszprém) tartotta meg: „Amikor összeállítottuk ,,A Bakony természeti képe" keretében folytatott botanikai és zoológiai kutatásokat, akkor — a többi főtémához hasonlóan — teljességre törekedtünk. A teljességet (vagy legalábbis az erre való törekvést) kétféleképp lehet értelmezni. Tudományos szempontból az az eszményi, ha valamennyi növény- és állatcsoporttal behatóan foglalkoznak az adott területen. Ennek az eszményi állapotnak korlátot szab a mindenkori tényleges helyzet: a kutatók véges (sőt, pontosabban csekély) száma. Ha a teljességet ebből a szempontból nézzük, akkor a realitások talaján maradunk. Az is igaz, hogy még ugyanazzal a problémával is foglalkozhatnak többen, hiszen egy-egy témát lehet számos szempontból tanulmányozni. Sőt, azonos szempont esetén is van értelme ugyanazt a témát vizsgálni, mivel a kutatás eredményessége az objektív lehetőségeken kívül nagy mértékben függ a szubjektivitástól: az illető kutató egyéni képességeitől. Egyelőre azonban meg kell elégednünk azzal, hogy botanikai vonatkozásban sikerült kiterjeszteni a kutatásokat a Bakony teljes vegetációjára: minden számottevő bakonyi növénycsoport kutatási téma. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy a Természettudományi Múzeum Növénytárának 6 kutatója kapcsolódott be programunkba. A többi botanikus kutató pedig szerencsésen olyan növény csoportot választott témájának, ami teljessé teszi a botanikai kutatásokat. — A kutatási lehetőségekben azonban nagy az eltolódás: míg a harasztok és a magvas növények flőrisztikai tekintetben jól ismertek és cönológiainövényföldrajzi szinten tanulmányozzuk azokat, addig az összes többi, úgynevezett alacsonyrendű növényekről (moszatok, gombák, zuzmók, mohák) mindenekelőtt részletes flőrisztikai képet kell alkotnunk ahhoz, hogy a mennyiségi és kölcsönhatásos szemléletű vegetációs kutatásokat ezekre a csoportokra is kiterjesszük. A kutatási lehetőségek egyensúlya tulajdonképpen azért billen el a harasztok és a magvas növények javára, mert a bakonyi edényes-száras növények flórájáról már két összefoglaló könyv jelent meg (Pillitz Benő: Veszprém vármegye növényzete 1908—1910, Rédl Rezső: A Bakony-hegység és környékének flórája 1942), továbbá számos, változó terjedelmű publikáció különböző folyóiratokban és kiadványokban. Zoológiai vonatkozásban távolról sem ilyen kedvező a helyzet. A Pillitz- és Rédl-féle flőrisztikai kutatáshoz hasonló rendszeres zoológiai gyűjtés és feldolgozás egyetlen állatcsoportról sem történt. Sőt, az is feltűnő, hogy a Bakonyt mint gyűjtőterületet — többi hegyvidékeinkhez viszonyítva — kevesen keresték fel. Ez talán elsősorban azzal magyarázható, hogy egyrészt Budapest felől (ahol a legtöbb magyar zoológus működött és működik) nehézkes vagy hosszadalmas a Bakony megközelítése akár vasúton akár autóbuszon, másrészt a Bakony félreesett (és részben még ma is félreesik) azoktól a területektől (pl. a 411