A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Sági Károly: Adatok a keszthelyi munkásmozgalom történetéhez (1902–1914)

Adatok a keszthelyi munkásmozgalom történetéhez (1902-1914) 1. Keszthely sokrétű és gazdag parasztmozgalmai részben ismertek már, újabb és széleskörű feldolgozásuk is hamarosan az olvasó elé kerül.

1 A város Tanácsköztársaság idejére eső történetét 1959-ben munkaközösség dolgozta fel, az első világháborút követő eseményekkel egyetemben.

2 Dolgozatunk Keszthely munkásmozgalmának eddig feldolgozatlan szakaszához igyekezett a forrásanyagot feltárni. Célkitűzésünkből adódik az események időrendi felsorolása, másrészről a kutatás számára nehezen hozzáférhető források idézése is. Forrásaink: az egykorú helyi újságok hírei, tudósításai, továbbá Keszthely város levéltárának korabeli anyaga. Keszthely a XVII. század közepétől 1025. január l-ig két egymástól íüggetlen, önálló közigazgatási egységre oszlott: Keszthelyre és Keszthely-Polgárvárosra. Az utóbbit Kiskeszthelynek nevezték.3 A munkásmozgalom ismertetendő időszakában meg volt ugyan Keszthely igazgatási széttagoltsága, ettől azonban el kell tekintenünk és a továbbiakban a mai értelemben vett egységként kell Keszthelyt kezelnünk. A munkásmozgalmat ugyanis egy településen belül közigazgatási egységek szerint szétbontani lehetetlen. A továbbiakban tehát statisztikai, gazdasági és munkásmozgalmi szempontból is csak Keszthelyről beszélünk. Keszthelynek az 1828—1937 közötti időszakra vonatkozó népesedési statisztikáját az 1. számú képen mutatjuk be.

4 Jól szemlélhető a népesség számának fokozatos süllyedése, majd 1863-tól szabályos emelkedése. 74 év alatt a város lakossága megkétszereződött. Jankó János vizsgálata szerint 1881 és 1890 között a Balaton mellékén 1000 főre évi átlagban 38,52 születés és 28,19 halálozás esett. Az említett 10 év alatt mindössze 117 fő költözött be KeszthelyreS, a város lakosságának számbeli gyarapodása tehát a természetes szaporulattal hozható kapcsolatba. A továbbiakban azt kell megnéznünk, mi az a gazdasági tényező, ami az ehhez szükséges kedvezőbb feltételeket megteremtette 1863 óta. A város határa 13 627 katasztrális hold volt ezekben a? években. A határból 11458 katasztrális hold a Festetics hitbizományé, a 2686 katasztrális hold szántóterületből mindössze 1359 volt a város lakosságáé.6 1890-ben 716 önálló földműves élt Keszthelyen.^ A földművesek száma régebben jóval nagyobb volt, azonban sokan költöztek ki közülük a környező hegyközségekbe, ahol jobb megélhetést találtak.» Ez érthető. A népesség számának szaporodásával a paraszti gazdaságok földterülete annyira elap* rózódott, hogy 1890-ben 1—2 holdas szántóterületekkel számolhatunk már. Ugyanekkor a földek növelésére a Festetics hitbizomány miatt Keszthely lakóinak nem volt lehetősége. Az önálló keszthelyi földművesréteg reménytelen helyzetét már a kortársak is látták és az iparban és a kereskedelemben vélték felismerni Keszthely jövőjének gazdasági létalapját.9 Keszthely lakóinak jelentős része kézműves volt. 1883ban 431 férfi és 22 nő foglalkozott kézműiparral. Az általuk termiéit áru értéke ez évben 120,000 Ft-ra becsülhető.lO Az egy iparosra eső termelési érték ebből adódóan évi 265 forint körül mozoghatott. Nem csoda tehát, hogy a keszthelyi kisiparosoknak alig egynegyed része tudott megélni a saját iparából.

11 A keszthelyi kézműipar hanyatló tendenciáját mutatja, hogy az iparosok száma 1890ben már 430-ra csökkent le.

12 1904 és 1908 között 28 keszthelyi iparos ment külföldre megélhetést keresni." A mondottakkal függ össze, hogy az ipari tanulók száma is csökkent. 1907-ben még 22 ipari tanuló volt Keszthelyen.*

4 1911-ben már 9-re apadt le a számuk

15

, 1918-ban meg háromra

16

. A mondottakból látjuk, hogy Keszthely munkaerejét sem a paraszti gazdaságok, sem a kézműipar nem tudta kellően foglalkoztatni. A városban adódó egyéb munkalehetőségeket is meg kell néznünk ebből a szempontból. 1848-ban a keszthelyi Városi Tanács hitelesítette ugyan egy felállítandó szivargyár üzleti könyveit", a gyár azonban tudomásunk szerint működését nem kezdte meg. Amikor 1896-ban kimutatást készítettek Zala megye ipari vállalatairól és gyárairól, a kimutatásban Keszthelyt a Reischl-féle sörgyár képviselte csak, melynek évi termelése 3230 hl

1

». A gyárnak csak egyetlen sörfőző mestere volt

19

. Ugyanekkor Nagykanizsán 1892-ben alakított sörgyár évi 20 000 hl-t termelt, természetes, hogy hamarosan megszerezte a balatoni piacot is20. 191 l-ben az évi félmillió hl termeléssel dolgozó budapesti Dreher sörgyár főlerakatot létesített Keszthelyen is*

1

. Világos, hogy a konkurenciaharcban a kisebb tőkéjű keszthelyi gyár maradt a vesztes és működését hamarosan meg is szüntette. Regensperger Ferenc 1900-ban alapított gépesített kékfestő üzemet

22

, EZ a kezdeti sikerek ellenére reménytelen vállalkozás volt. A balkáni piacon a század első éveiben ugyan jó fogyasztóra talált az üzem, hiszen a népviselet ott még elevenen élt. 1904-ben a megnagyobbított és korszerűbben gépesített üzemet a Polgárváros területéről Keszthelyre helyezték át

2

3. A balkáni piac kiesését munkásingek gyártásával igyekeztek pótolni az első világháború idején

24

, a vállalkozás azonban csakhamar megszűnt. A város lakóinak foglalkoztatottsága szempontjából nem jelentős a század elején alapított Berényi-féle téglagyár sem, amely később Regensperger Ferenc tulajdonába 465