A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Somogyi Árpád: Adatok a veszprémi ötvösség történetéhez

Adatok a veszprémi ötvösség történetéhez A XVII. század vegetói dunántúli városaink egyre fokozódó művészeti fellendülése az ötvösművészet számára is juttatott jelentékeny feladatokat. A vezető szerepet ebben kétségkívül Sopron és Győr vitte, de elvitathatatlan jelentősége volt Pápa, Komárom, Kőszeg városoknak is. Az újabb kutatások viszont Veszprém ötvösségtörténeti múltját világítják meg. A török hódoltság után Veszprém és Székesfehérvár fejlődésében a feltételek azonosak voltak. Nem nagy távolságra egymástól, jó utakkal összekötve, e két város fejlődésében hasonlatosságok találhatók. Az ötvösségben Veszprém néhány évtizeddel mégis megelőzte a székesfehérvári kezdeményezéseket. Veszprém régi művészete elevenedik meg a levéltári adatok fényében. Már a XVII. század végén mesterek, művészek telepedtek le ide. A levéltári adatok XVIII—

XIX. századi építészek, kőművesek, kőfaragók, festők, szobrászok, ötvösök és más művészek veszprémi tevékenységéről értesítenek. Figyelemmel kísérhetjük őket mindkét évszázad folyamán; társadalmi életük és szerepük, gazdasági helyzetük, mindennapi életük megelevenedik a levéltári okmányokból. Veszprém ennek ellenére sem ért el privilegizált helyzetet megyéje területén. A megye más helyiségei is jelentős szerephez jutottak a barokk-kori művészet fellendülésében. Főleg Pápán élteik szépszámmal művészek, művészi-kéziművesek, de Sümeg, Keszthely szerepe sem hagyható figyelmen kívül. Pápa volt a literátus város, a dunántúli kálvinista szellemi élet központja. Ennek mintegy ellentéte Sümeg, a veszprémi püspök kuriális rezidenciája. Onnan irányította Padányi Bíró Márton az egyházmegyei rekatolizációt és az egyházbirtokok kormányzását. Megbízásai alapján az egyházmegyében építészek, festők, ötvösök dolgoztak. Babos György volt a tiszttartója, neve a XVIII. század közepétől számos művészeti vonatkozású megrendelésnél felmerült. A rekatholicizmusba vetett hite és csakis annak virágzásáért áldozott vak buzgalma vezette el a barokk-kori mecénás főpapok sorába. Keszthelyen a Festeticsek; centrumában, a kastély körül alakul ki egy másik művészeti gócpont. Sok tekintetben hasonlatos volt Keszthely helyzetéhez, Pápa ahol a cívis kálvinisták mellett nem maradtak el a főúri megrendelések sem, az Esterházyak részéről. Veszprém megye művészeti központjai, vallási, társadalmi széttagoltságuk mellett sem veszítették el a kapcsolataikat. Nem egyszer „képíró" érkezik valamelyik helységbe Pápáról, „aranyozó" indult Keszthelyről a falusi templomok feldíszítésére. Mesterek vándorlása élénkíti a Veszprém megyei művészeti életet.

1 Veszprém város ötvösségtörténete, levéltári adataink alapján a XVII. század végéig visszavezethető. 1696-нЬап Veszprémben lakott, ott házzal rendelkezett Petrus aurifaber.

2 1715-ben az oklevelekben Stephanus ötves szerepel.

8 Talán azonos volt Eötvös Istvánnal, aki tizenhárom évvel később, 1728-ban még Veszprémben tevékenykedett. Eötvös István állandó veszprémi illetőségére utaló az, hogy földdel, házzal rendelkezett ott. 1717. évben keltezett eladólevélből értesülünk, hogy a csopaki út mentén a Benke-irtásán levő két hold szántóföldjét eladta Goblus Lakatjártó Györgynek.

4 Az okmány Fülöpszállási Eötvös István néven említi, ami származására is rávilágít. 1725-ben kellemetlensége támadt a városi magistrátussal „szitkok mondása" miatt.

5 Az oklevél szerint fogadalmat tett a veszprémi jegyző előtt írásban, hogy az Istent 'többé nem káromolja. Az oklevél, melyet Eötvös István személyesen is aláírt, komor sorokat tartalmaz: fogadja a magistrátusnak, hogy amennyiben „szitkok mondásában tapasztaltatik, további kegyelem nélkül, mindennemű törvényes utaknak és mentségeinek félretételével, kirekesztésével, csak reversális levele erejével, kővel verettessen agyon." Eötvös István aurifaber 1728ban még háztulajdonos Veszprémben.

6 Az 1748. évi összeírásban ötvös Jánosné szerepel, aki bizonyára ezüstműves -mester özvegye lehetett.

7 Egyévvei később 1749-ben a conscriptiókban Nemes Gubránszky István ötvös neve szerepel.

8 A század közepén, 1751—1756 között felmerül Klancz 293