A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Molnár László: A herendi porcelángyár a szabadságharc idején

variációi, a különféle dísztárgyak használati eszközök és figurák is beletartoznak. Figyelembe véve a gyár néhány esztendős működését, csak elismeréssel lehet szólni az ott folyó munkáról és a termelés gyáron belüli megszervezéséről. Az edények sokfélesége, azok gazdag formai változata szükségszerűen maga után vonta a festőminták számának szaporodását is, azaz a különböző „dekor"-ok kialakulását és használatát. Ezek számát mintegy százra tehetjük abban az időben olyanformán, hogy a variációkat nem tekintjük külön mintának, hanem csak az alap „dekor"-okat. Számos, évszámmal ellátott herendi tárgy ezekből az esztendőkből bizonyítja a fentieket. A gyártás belső jobb megszervezése nemcsák a gazdaságosságot eredményezte, hanem hatott az edények használhatóságára, azok anyagára —, fehér színére — minőségére, továbbá a festés színvonalára is. Ennek következtében Herend termékei akkor már bármelyik nagymúltú nyugat-európai porcelángyár edényeivel állták a versenyt. A gyártásra vonatkozó ezideig előkerült adatok nem szólnak arról, hogy az eredmények kinek, vagy kiknek a munkája nyomán jöttek létre. A gyár történetének első évtizedéből alig ismerünk edénykészítőket és festőket.

5 A néhány ismert személy semmi esetre sem volt képes a fenti nagyszámú formának és díszítésnek létrehozására még akkor sem, ha az egyes edényeket núnt „formákat" vagy „mintákat" egyszerűen minden változtatás nélkül lemásolták, ami szükséges is volt a régebbi készletek kiegészítéséhez. Később nemcsak kiegészítő darabokat gyártottak, hanem teljes készleteket is olyanformán, hogy a hiányzó edényeket rekonstruálták, vagy a hazai igényeknek megfelelően egyes edénytípusokat átterveztek. Herend ilyen tevékenysége abban az időben szinte egyedülinek nevezhető Európában, többnyire ezzel vívta ki világhírét is a porcelángyárak között. Figyelmet érdemel termékeinek a társadalommal való kapcsolata, éppen a szabadságharc időszakában, ami a fentiekből adódóan nem ilyen egyszerű. A reformkor társadalmat átalakító törekvései annak ellenére, hogy az élet minden területére eljutottak, alapjában véve nem változtatták meg a társadalmat. Elindítottak egy fejlődést, mutattak egy irányt az új társadalom kialakítására, amihez előképekre is szükség volt. A „reform program" teljes egészében nem valósulhatott meg a szabadságharc kedvezőtlen eseményei miatt, de egy egészen sajátos belső társadalmi helyzet mégis kialakulhatott. Herend beilleszkedése termékeivel a korba és a társadalomba, elsősorban fennmaradása érdekében vált szükségessé, mert akkor még a külföldi érdeklődés nem volt oly mérvű, ami az egész termelést vagy annak jelentős részét igényelte —, maradt tehát a hazai igények kielégítése. — A lakosság rétegződésének vizsgálata azt mutatja az edények használatával kapcsolatban, hogy már a keménycserép a fajansszal szemben minden vonatkozásban korszerű és demokratikusabb volt. Ebből következik, hogy az akkor haladó szellemű tömegek igényüket ilyen tárgyakkal elégítették ki. A polgárság és a nemesség alsóbb rétege ezekben az évtizedekben urbanizálódik, külsőségeiben, és társadalmi pozícióiban is. Megteremtődik egy középszintű hivatalnoki réteg, ilyen vonatkozásban — tagjai igényét tekintve — az előzőkhöz sorolható. A keménycserép paraszti rétegek közötti térhódítása lassúbb, és az ott végbemenő differenciálódás hatására az igény csupán a szabadságharcot közvetlen megelőző években mutatkozik, még abban az esetben is, ha Kossuth ilyen vonatkozású propagandisztikus megállapításainak és nyilatkozatainak ezek ellentmondanak. A parasztság általánosságban még a cserépedények használatát igényli, amit az akkori fazekascéhek fejlődése új céhszabályok kérése, és a céhek szélesedő kereskedelmi tevékenysége bizonyít. Nem jelenti ez azt, hogy a fazekasság a keménycserép és a porcelán gazdagabb formavilágával, díszítésével nem termékenyítődött meg, nem vált magasabb színvonalúvá sokszor az előzőket utánzó formáival és díszítéseivel. A keménycserép használata a nép között csak a XIX. század második felében lesz általános, amikor azzal egyidőben az anyagi különbözőségek következtében a porcelánedények is megjelennek a falusi ember környezetében. A számottevő főnemesi réteg ilyen jellegű igényét ós kultúráját még nem tettük vizsgálódásunk tárgyává. Szükséges áttekinteni ezt az igényt éppen a herendi porcelángyár formavilága kialakulásának körülményei érdekében. A hazai főúri környezetben a XVIII. század utolsó harmadától általánosnak mondható a porcelánedények használta. Ekkor még azonban a legtöbb helyen együtt használták azokat a fémmel és a fajansszal. Az utóbbi edényeket a XIX. században már nem újítják fel, nem egészítik ki az ilyen készleteket, hanem egyre nagyobb teret biztosítanak környezetükben a porcelánoknak. A hazai porcelán gyártása csak a XIX. század harmincas éveiben bontakozik ki erőteljesebben, azért főuraink az edényeket külföldről szerzik be — sokan még a negyvenes években is.

6 A porcelánok a használat során a legnagyobb óvatosság ellenére is, törékeny voltuk miatt egyre fogynak. Ennek következtében kicserélésük, illetve pótlásuk szükségessé válik. A főurak anyagi körülményei még a leggazdagabbak esetében is csak ritkán tették lehetővé a teljes készletek beszerzését éppen azokban az években, amikor 283