A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Molnár László: A herendi porcelángyár a szabadságharc idején

A herendi porcelángyár a szabadságharc idején Az 1846-toan megrendezett III. Iparmukiállításon elért sikerek, valamint a kedvezően alakuló gazdasági helyzet, arra késztették a Herendi Porcelángyár tulajdonosát, hogy újabb beruházásokkal mozdítsa elő a termelés mennyiségi és minőségi színvonalának emelkedését. A kiállításon nyert nagy aranyérem és az Iparegyesület szokatlanul imagas összegű vásárlása,

1 felkeltette az érdeklődést a gyár termékei iránt nemcsak a főúri, hanem a gazdagabb polgári rétegek részéről is. Az 1847. nyarán megtartott kiállítási díjkiosztó ünnepségen Fischer Móric — több más kiállítóhoz hasonlóan — nem vett részt személyesen. Levélben kérte a díj Lipót fiának való átadását. A különben jelentéktelen tartalmú levél, amely német nyelvűd) gyártörténeti szempontból igen értékes. Külső záró viaszpecsétje, amely ezideig teljesen ismeretlen volt, újabb dokumentum Fischer Móric társadalmi magatartásának és politikai szerepének helyes megítéléséhez.

2 Ismeretes, hogy 1848. előtt sem magyar, sem osztrák címert, vagy gyári kiváltságára utaló szöveget — jegyet — porcelánjain, árjegyzékén nem használt. A fentiek alapján azonban feltételezhető, hogy mégis készültek nem az ismert „FM HEREND" vagy „MF HEREND" és „Herend" vagy „HEREND" jegyekkel évszámmal vagy anélküli edényeken kívül olyanok is, amelyeken valamilyen címerábrázolás volt, amit a szabadságharc utáni években készített mázfeletti kobalt festésű vonalakból és pontokból kialakított barokkos koronás Kossuth címer elődjének tekinthetünk. A szabadságharc éveire vonatkozó eddig ismert adatok a szélesebbkörű kutatás ellenére is igen szórványosak a gyárban folyó belső munkaszervezésre és a termelésre. Ha feltételezzük, hogy az 1845-ben felvett 25 000 ft. pp. kölcsön folyamatosan került a termelésbe és a különböző egyéb beruházásokba, úgy a kiállítás évében, sőt még a következőben is biztosítva volt a termelés folyamatossága. A fenti kölcsön lehetővé tette, hogy a termelés fokozódjék és ezáltal nagyobb árukészlet; félkész termék, — és fehéráru halmozódott fel. Erre szükség is volt, mert a fogyasztás egyenlő folyamatossága egyre inkább általánossá vált a boltok és lerakatok szaporodásával. A porcelán gyártása továbbra is szakaszos maradt ós éppen ilyen tekintetben bonyolult. — Az emeletes égető kemencében egyidejűleg alul a mázas, felül a biszkvitet égetik, majd a következő szakasz a festés és aranyozás. A tőkével működő kapitalista rendszerű herendi üzemen belül kialakult munkamegosztás ellenére a termelés teljesen megtartotta kézmű jellegét. Ezen megállapítás a tárgyak közvetlen előállítására; öntés, korongozás, retusálás, mázolás, égetés, és festés — vonatkozik, mert az anyagok és a massza előkészítésénél, már Fischer is alkalmazott bizonyos mechanikai eszközöket is. A termelés során egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódó árukészlet Weisz Bernát pesti nagykereskedő iparműcsarnokában és az Iparegyesület Iparműtárában kerül már a korábbi években elhelyezésére.

3 Az akkori Pest egyik legjelentősebb üzlete Weisz iparműcsarnoka, ahol az iparművészeti műipari és ipari termékek legjobb hazai előállítói mutatták be áruikat, ebben az időben már nem volt képes a gyár egyre sokasodó termékeit értékesíteni. Ezzel kapcsolatban a sajtóban megjelent közlemények és hirdetések részbeni propagandasztikus jellegét el kell fogadnunk, azonban ezekben olyan adatokat is találunk, amelyek más hiteles forrásokkal összevetve mutatják a termelés nagyfokú és gyorsütemű fejlődését a herendi gyárban. Már 1847 nyarán a hangulatos tudósítások mögött egyre inkább kiérezhetők a hazai kapitalizmus első válságának jelei, amelyek természetesen az egész gazdasági életre, közte a nem kapitalista jellegű vállalkozásokra is hatással voltak. A kialakuló tőkés termelési mód, annak ellenére, hogy még nem vált általánossá ezekben az években, mégis szükségszerűen hatott a fogyasztásra is. A Herendi gyár a termelést egyideig fokozta, aminek következtében a szokottnál jóval nagyobb készletek halmozódtak fel a gyárban és a kereskedelemben. A porcelángyártás szakaszos rendszere csak bonyolította a termelés fokozatos csökkentését, ami ne281