A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Mihalik Sándor: Stingl Vince családja

kamatokból származó jövedelem az özvegyet illeti, mindaddig, amíg gyermekei kenyérkeresők nem lesznek, hogy keresztény nevelésben és gondozásban részesíthesse őket. III. Fél évtized múlva, 1813. január 22-én újabb vagyontárgyalást tartottak Stingl Lipót hagyatéka ügyében.

8 A gyermekek közül Lipót ekkor már 22, Aloysia 18, Vince 15, Katalin 13, Mária 11, Nepomuk 8 éves. özvegy édesanyjukat ez alkalommal még Stinglnénak nevezik, de csakhamar az ő helyzetében is változások állanak be. 1813. augusztus 29-én ugyanis, amikor az elhalt férje után az őt illető házrészét Risinger János nyergesmesternek 5300 forintért eladja, már mint „Mayerné Katalin, előbb Stingl Lipótné" szerepel. Eladott házrésze 2 boltozott szobából állott, a hozzá csatlakozó másik szobával, konyhával és a házrész feletti (közös feljárójú) padlással. Kiegészítette ezt még az a 80 négyszögöles kert, amely a város tulajdonában levő ház faláig terjedt.

9 Az egykori Stingl özvegy, de most már Mayerné, életében beállott változások következtében a 11 gyermeket Sopronban világra hozó asszony Pápára költözött át. Ennek tényleges megtörténtéről a soproni tanács 1820. október 9-én kelt azon iratából értesülünk, amely úgy emlékezik meg róla, mint aki akkor már „több év óta" Pápán lakik. Ez az irat azonos azzal a folyamodvánnyal, amelyben Sopron városa a Helytartó Tanácstól azt kéri, hogy a sok adóssággal eltűnt soproni születésű Stingl Lipót kártyafestő legény körözését és annak 1821 december végéig a városi tanácsnál való jelentkezését rendelje el.

10 Bár a Helytartó Tanács már 1820 november 21-i ülésén rendelkezett ebben az ügyben és a körözést elrendelte, a felhívást közreadta, Stingl Lipót soha többé nem bukkant elő, nem jelentkezett. Hibáját jóvá nem tette. Végül is édesanyja kényszerült fizetni helyette.

11 Stingl Lipót eltűnése és végleges nyomaveszte miatt az időközben a második házasságával Kling Fülöp polgári rézműves feleségévé vált Wimimer Katalin 1799. május 28-i ajándéklevelével az öt Stingl gyermek részére biztosított 1000 forint ügyében 1822-ben úgy döntöttek, hogy miután a megnevezett gyermekeik közül Mátyás elhalt, Lipót pedig eltűnt, az eredetileg öt gyermeknek szánt összeg a hagyatéki iratában említett Stingl gyermekek közül a még életben levők — tehát Vince, Katalin és Aloysia — között kerüljön szétosztásra.

12 Amikor ebben így intézkednek, Stingl Vince már három-négy év óta küszködik a tatai kerámiagyárban a kőedénykészítéssel. Fiatalon, 23 éves korában került az ottani Schlögel-gyár élére. Bár Tatát megelőző munkálkodásáról mindezideig még semmit sem tudunk,

13 hihető, hogy merész vállalkozásba fogott, amikor különösebb tapasztalatok és jártasságok nélkül vállalkozott a kőedénykészítés Tatán való megvalósítására. Mint tudjuk, tatai próbálkozásaiba és iparkodásaiba minden anyagi javát beleölte s 1824 végén kényszerű távozásakor koldusszegényen hagyta el Tatát. Harminc éves volt már, amikor 1827-ben a herendi vállalkozását reménytnyújtó, biztos védelemnek vélte. Sanyarú sorsa változásában és jobbulásában bízott s egyre gyarapodó gyermekei sokaságában találta örömét és vigaszát. Első fiacskája, Sándor, már féléves korában meghalt, de az 1832-ben született Nepomuk János és az 1835-ben világra érkezett Eduard Károlyban vélte munkásságának jövendőbeli haszonélvezőjét, fáradozásai gyümölcsöztetőjét. Mindez azonban csakhamar csalóka illúziónak bizonyult és szertefoszlott. Stingl Vince — családjával együtt — elhagyni kényszerült Herendet, mert Fischer Mór 1840-ben mindenéből kiszorította. Minthogy felesége 1841-ben már Pápán halt meg és legkisebb leánykája 1842^ben szintén Pápán hunyt el, úgylátszik, Herend után Stingl egyideig Pápán húzódott meg. Pápai szereplésének kikutatását nehezíti, hogy a második világháború során harci cselekmények következtében Pápa város levéltára majdnem teljesen megsemmisült. Stingl — ezután — 1847-ben egy röpke ideig a városlődi kőedény- és porcelángyárban jut még szerephez. Rövid idő múlva innen is kiszorul és nyoma vész. Élete, munkássága meghamisítódott. Eltűnt, titokzatos ködbe veszett alakja legendává vált. A családban élő emlékezés szerint — miként azt Stingl Miklós összefoglalta

14 dédnagyapjárói annyit tudnák, hogy „a meisseni gyárban dolgozott, majd 183Ö körül került Ausztriából Városlődre és néhány év múlva Herendre. Mivel ott porcelánkészítéshez megfelelő anyagot talált, porcelán-, majolika- és kőedénygyárat alapított. A gyárban úgy a maga, mint a felesége egész vagyonát befektette. A gyár fellendülését azonban már nem élhette meg, mert titokzatos körülmények között eltűnt. A Jellassich-féle betörés idején ugyanis, mint „rebellist", feleségével együtt felelősségre vonták. Stingl elindult Bécsbe, hogy igazolja magát, mert teljesen bűntelennek érezte magát, nem politizált, mindene a munka volt. Azonban Bécsbe nem érkezett meg. Utoljára állító18* 275