A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Mihalik Sándor: Stingl Vince családja

lag Győrrévfaluban látták. Felesége, férje eltűnése után hamarosan meghalt, a kínzatások és az elszenvedett igazságtalanságok miatt". IV. A családi emlékezés ezt a megszépítő, romantikus fátylat borította Stingl verejtékes, keservekkel teli munkásságára. Stingl élete igen viszontagságos, meg nem érdemelt küzdelmek között zárult le, de úgylátszik — e regényes eltűnéssel s befejezéssel szemben ellentétesen. Életének maradandó tettét, a herendi gyár alapítását is más érdeméül el tulaj doni tokkal és a meghamisítókkal szemben az igazság felderítése érdekében és a méltatlan elf éledés ellen fegyverünk és eszközünk elsősorban a levéltári eredeti okmányokban és egyéb feljegyzésekben rejlő adatok összegyűjtése lehet. Ezekben kutatva, különös fontossággal és jelentőséggel bír a tatai városi katolikus pllébánia esketési anyakönyvének az a bejegyzése, amely arról szól, hogy a szentgáli származású, Oroszlányon lakó, 30 éves és molnármesterséget űző Stingl Károly 1865. agugusztus 29-én Tatán házasságot kötött a 25 éves özvegy Miszreiter Antalné, Paulinyi Anna tóvárosi lakossal. Ez a férfiú ugyanis Stingl Vincének az 1835-ben Herenden született, de Szentgálon keresztelt és anyakönyvezett Eduárd Károly fiával azonos. A bejegyzésben félreérthetetlenül feltűntették azt is, hogy a nőtlen házasodó Stingl Vincének és Paur Annának a gyermeke. De a legfontosabb, hogy az anyakönyv hűségesen még azt is megmondja, hogy Stingl Károly „f(iltus) Vincentii cauponis defuncti" — vagyis, hogy Stingl Károlynak az elhunyt édesapja, Stingl Vince — caupo volt. Minthogy Pariz Pápai Ferenc Dictlonariuma (Nagyszombat, 1772) világosan megjelöli, hogy caupona, cauponaria, cauponula" „kortsomátská"-t, „vendég-fogadó házatská"-t, caupo pedig korcsmárost jelent, a tatai egyháznak ebből az anyakönyvi bejegyzéséből derül fény arra, hogy a magyar kerámia készítéséből kiszorult, a herendi gyárat alapító Stingl Vince, élete alkonyán és végső szakaszában mint korcsmáros tengődött. Ezzel megrajzolódott, bezárult az a nagy kör, amelynek felfelé ívelő részében a kezdetben bőrökkel házaló, majd az Esterházyak korcsmabérlőjévé vált Fischer Mór beül a Stingl Vince által alapított és verejtékével működtetett herendi gyárba, porcelángyárával feltört, világhírességre tesz szert, — a kör lefelé menő része pedig a tatai kőedényt megvalósító, majd a herendi gyárat alapító s onnan Fischer Mór által kiszorított Stingl Vince életét fogja össze, aki a herendi gyárból kiszorulva, élete végén korcsmárosként kénytelen tengetni szomorú élete lepergő napjait. Oroszlány ma szénbányászatunk, iparunk egyik nagy erőssége. De egy századdal ezelőtt különösebb jelentőség nélkül húzódott meg Tatától délre, Neszmély és Mór között, a fehérvári országút mellett. Egy akkori topographiai leírás szerint

15 másfélezer lakosa többnyire szén- és mészégetésből, fuvarozásból élt. Ezek miatt gazdaságaikat elhanyagolták és igen rossz lovakat tartottak. A községben hamuzsír főzőház is volt; „az északi határként húzódó majki pusztán a néma barátok egykori régi zárdája szabadalmas szűr és posztógyárnak használtatik". Félreeső, magára hagyott, „Isten háta mögötti" helynek írja 1864. március 31-én Strba István bíró és Czabik István is, abban adatszolgáltatási ívben, amelyet a Pesty Frigyes-féle magyar helységnévtár részére készítettek és küldtek.

16 Szerintük ez, az Esterházyak gesztesi uradalmához tartozó község 1701-ben keletkezett. Nyitra, Pozsony és Trencsén megyékből népesítették. A betelepülők a temérdek erdőségben mint favágók biztos menedéket találtak. Homokos határ, rozs- és búzatermő földek, savanyú szénát hozó kaszáló, kis és nagy kenderáztatók, csekély nádas és nagyobbszabású haltenyészet volt itt. A szarvas, őz, vaddisznó oly mennyiségben, hogy a szarvasok 100—150-ig menő csoportokba verődtek és tetemes károkat okoztak az erdő szélében található vetésekben. Ide vetődött a Stingl-családnak az az ága, amely Stingl Vincének Ede Károly fiával ágazódott tovább. Ez a gyermeke művének folytatója lehetett volna, ha 1840-ben Stingl nem lett volna kénytelen elhagyni legszemélyesebb alkotását. Hosszú hányattatás után az időközben korcsmárossá változott és el is halálozott Stingl Vincének ezt a fiát 1865-ben már mint oroszlányi lakost és molnárt látjuk viszont. Házasságát Tatán köti, de Oroszlányba tér vissza, amit az is igazol, hogy 1866-ban Károly nevű fia Oroszlányban születik. Stingl Ede Károly 1894-ben Tatatóvárosban halt meg. Az Oroszlányban született Károly —, tehát Stingl Vince unokája —, Tóvárosra telepedett át és így ugyanabban a községben, ahol nagyapja egykor a kőedénygyártást bevezette és meghonosította, majd csúful távozásra kényszerült, — szintén a molnár mesterséget folytatta. Mint Pollák Mária férje, 1927. január 20-án, 61 éves korában Tatán halt meg.

17 Ismeretes még Stingl Sándor magyar államvasúti főraktáros és Finke Erzsébet nevű felesége, valamint az 1922-ben (Tata) Tó városban született Sándor Jó276