A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Degré Alajos: A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai

ott Kenyerest megszabadítván, ezeket hagyják helyében".

48 A nép erélyes fellépése nagy hatást tett az uradalomra is. Ezt mutatja az erről írt —, alkalmasint uradalmi tisztviselő kezétől származó vers is.

49 Kenyeres visszaérkezése után most már latin nyelvű beadványban a királynőnél jelentette fel a városi tanácsot. A beadványban elsősorban saját sérelmeit sorolta fel, de lényegileg megismételte a városi tanács elleni korábbi panaszait. Természetesen különösen azt hangsúlyozta, hogy a tanács visszaélései a királyi kincstárt is megrövidítették. Beadványt a helytartótanács már május 30-án leküldte Zala megyéhez, és vizsgálatot rendelt el. A megye bizottságot küldött ki Keszthelyre, mely ott, június 18-án Kenyeres Péter hosszabb, 25 pontból álló jegyzéke alapján vizsgálta meg a város számadásait. Bemutatták előtte a bíró, a perceptor, a borbírák stb. számadásait, Kenyeres Péter mindegyikre megtette az észrevételeit. A számadásban több kisebb kifogást találtak, némely hibás kiadás megtérítését el is rendelték és — érdekes módon — hibáztatták azt is, hogy Festetics György szolgáit kihagyták az adólajstramból. El is rendelték ennek kijavítását. Egészében véve azonban természetesen a vizsgálat nem vezetett arra az eredményre, amit Kenyeres Péter várt tőle. Szó sem esett a városi tanács leváltásáról, új városi gazdálkodás bevezetéséről stb. Csak az apróbb hibákat javítgatták.

50 Igaz, hogy ekkor már lezajlott a keszthelyiek újabb tettleges ellenállása, június 9-én, amikor a bíró által robotra kirendeltetvén a fenéki töltésre, megjelentek ugyan, de nem voltak hajlandók dolgozni, hanem megint meg akarták verni a bírót.

51 A Keszthelyre kiküldött bizottság jelentését Zala megye 1766. július 14-iki közgyűlése tárgyalta. E közgyűlésen személyesen megjelent Festetics Kristóf is. Felszólalásában azt állította, hogy az ő konvenciós szolgáinak nem Keszthelyen, hanem Keszthely-Polgárvároson van adó alá fogható vagyona, de nem ellenezte, hogy őket az adófizetők lajstromába bejegyezzék. Bemutatta azonban a keszthelyi esküdtek fent ismertetett nyilatkozatát és erélyesen hangoztatta, hogy Kenyeres Pétert mint lázítót jogosan tartóztatták le, sőt súlyosabb büntetésre is méltó volna. A közgyűlés a vizsgálóbizottság jelentését megjegyzés nélkül felterjesztette a helytartótanácshoz, de egyben felhívta a figyelmet arra, hogy Kenyeres Péter nem nemes, nem kell tehát tűrni, hogy ügyvédsége jogcímén büntetlen maradjon.

52 A nem nemes jogállását Kenyeres Péter már letartóztatása alkalmával keservesen szenvedte meg, és meg is próbált rajta segíteni. Nem hiába tanulta 1757-ben az egri jogakadémián a jogtudományt, és nem hiába volt utána egy évig Pesten esküdt táblai jegyző, a nemességszerzés gyakorlati módjával tisztában volt. Már a királynőhöz intézett panaszában is kérte, hogy a letartóztatása által ügyvédi méltóságán esett sérelem elégtételéül a királynő emelje nemesi rangra, és hivatkozott is az ősei által szerzett címeres levélre. De tudta, hogy ez nem elegendő. Ezért atyjával, Kenyeres Istvánnal is beadatott a kancelláriához egy külön kérvényt nemessége elismerése iránt. A kancellária azonban a kérvényt Zala megyéhez tette át, mely" éppen az 1766. július 14-iki közgyűlésen elrendelte annak ügyében a vizsgálatot. A vizsgálat során Sümegen az öreg Kenyeres István be is mutatott egy megyeileg 1733ban hitelesített másolatot a III. Ferdinánd által 1654-ben kiadott címereslevélről, azt állítva, hogy ezzel a joggal ősei éltek is, de mikor atya Kenyeres Gáspár a kuruc háború után Borsod megyéből

53 Keszthelyre költözött, e szabadsággal nem éltek, még mesét is költött rá, hogy miért. Érvelt azzal, hogy fiát Pétert az egri jogakadémián nemesként kezelték, és származásáról tanúkihallgatási jegyzőkönyvet is mutatott be. A bizottság azonban — noha ezeknél gyengébb bizonyítékok alapján is ismertek el nemességet —, két hónappal a keszthelyi zendülés után, 1766. augusztus 27-én nem találta a bizonyítást kielégítőnek. Gyanús volt számukra, hogy az armális eredetijét nem találják meg, hogy a másolat szerint is csak 80 évvel kiadása után hirdették ki azt Borsod megyében, végül, hogy Kenyeres István és testvére kétségtelenül nem éltek nemesi jogokkal Keszthelyen. Ezért nem ismerték el a nemességet.

54 Kenyeres Péter szülei valójában 1715 után költöztek Keszthelyre, mert az 1715. évi összeírásban még nem szerepelnek, 1730-ban azonban már igen. Kenyeres István két ökrös gazda volt, fivérének Péternek csak néhány mérőnyi gabonája és néhány akó bora volt.

55 Kenyeres István az úrbéri tabellában a plébánia zselléreként van feltüntetve,

56 ami megegyezik Kenyeres Péter előadásával. A nemesi vizsgálóbizottság zord döntése nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a nemes vármegye mint lázítót tartotta őt számon. Arra azonban nincs adat, hogy az ügyvédkedéstől eltiltották volna. Ez nem is valószínű, mivel az ügyvédek névjegyzékéből való törlést, mint fegyelmi büntetést csak 1769-ben vezették be.

57 V. A Kenyeres Péter által vezetett mozgalomban egyesült Keszthely egész polgársága. Az általa támasztott követelések, az adó arányosabb elosztása és a városi tanács leváltása főleg a vagyonosabbak ér265