A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Kozák Károly: Évszámos habán kancsók és kétfejű sasos kályhacsempék a sümergi várból

annak lehetősége is, hogy az Iparművészeti Mú­zeumban őrzött kályhacsempe H és P, valamint a sümegi várban talált kályhacsempetöredékek M és F betűi, monogramjai esetleg nem a tulajdonos, ha­nem a készítő mester nevét jelzik. A fentiek alapján feltételezhető lenne, hogy a sümegi várban feltárt 1670-es évszámú kétfejű sasos kályhacsempe helyi mester készítménye, amely feltehetően rokonsági kapcsolatok révén még a XVII. század végén elke­rült Tüskevárra, ahol még e század elején is hasz­nálták e kályhacsempe mintakincsét. A kérdés vég­leges eldöntéséhez azonban még további kutatás szükséges. Nem tudjuk ugyanis még azt, kinek a monogramja a címer felső sarkaiban levő M F toetű. A monogram alatti ING INS feltehetően IN GINS csoportosítás­ban adja a helyes szöveget, 39 amely szerint az ere­deti kályhacsempe Kőszegen (GINS = GÜNS) ké­szült volna. Ez el is képzelhető. Hozhattak Kőszegről egy kályhát a sümegi várba, de ez esetben miért nem a püspök monogramja van a címerben ? Remél­jük, e kérdésekre is feleletet ad majd a további ku­tatás, amelynek egyik feladata lesz majd Sennyei István vasmegyei — elsősorban kőszegi — kapcso­latainak felderítése. Kozák Károly JEGYZETEK 1 Katona Imre a habán kerámiáról írt dolgozatában már említést tesz a sümegi várban előkerült habán edények­ről a „Művészet" c. folyóirat III. évf. 7. számában. 2 Koppány T.—Kozák K.: A sümegi vár. Budapest, 1958. s A sümegi várban előkerült, e dolgozatban közölt lele­tek a keszthelyi Balatoni Múzeum külön leltárkönyvé­ben, S. jelzéssel vannak beleltározva. Az 1663-as év­számú habán kancső méretei: m: 13 cm, sz. á.: 6,8 cm, f. á.: 7 cm. Ltsz.: S. 60. 3. 17. 4 Méretei: m: 14,5 cm, sz. á.: 8,3 cm, f. á.: 7,8 cm. Ltsz.: S. 60. 3. 18. 5 Az IHS monogrammnak a jezsuita címerben ismert for­mája már a középkorban kialakult, amikor a H betű szárát hosszúra húzták és az arra keresztbe húzott vo­nallal kialaktották a kereszt jelét. Az ilyformán ki­alakult monogrammot sziénai Sz. Bernardin terjesztette el 1427 körül. A monogramm alatti három szeg már az 1365-ben alapított és 1668-ban megszüntetett jezsuáta szerzetesrend pecsétjén is előfordul. A jezsuiták már egy ismert és törekvéseiket legjobban kifejező jelet vá­lasztottak címerképül, amely egyben a szerzetesrend nevét is magában foglalja. A monogramm nagy elter­jedettsége azonban a jezsuiták működése során követ­kezett be. A rend nagy és három kis pecsétjén is e jel található. (J. Grootens S. J. : Hetzegel van de Sociäteit van Jesus. Studiän-Katholiek cultureel tijdschrift, új sorozat, 72. évf. 134. rész, 1940. 195—202. Malmberg, s-Hertogenbosch. A fenti adatokat Nagy Ferencnek kö­szönöm. A rend legrégibb nyomtatványain, könyvein is megtalálható e jel, de a legújabbakon is. Jacobi Pontari de Societatae Jesu Progymnasiatum Latinitatis, sive dialogorum voluminis tertii pars prior . . . De variis re­rum generibus. Editio quinta. Ingolstadii, 1606. (Befelé sugárzó címer keretben a három szeg alatt szív látható.) Egy másik munkában, amelyet trinitárius szerzetes írt, de a nagyszombati jezsuita nyomdában készült, ugyan­csak megtalálható a „jezsuita címer", a fentiekhez ha­sonló formában. (Peregrinatio trigrammatica Phyloteae cum Charitone and dicalam Ulaviae in Pannónia Sac­ratissimae, et Individu ae Trinitati basilicam .... Per P. F. Marianum. — ezen adatokért P. Nagyfalusy L.­nak mondok köszönetet.) 6 Ezt a jelet országszerte megtaláljuk, nemcsak a jezsui­ták, hanem más szerzetesrendek templomaiban, fal­festményeken, kőbe, fába faragva, sőt fémből kiala­kítva címereken, kapuk felett, oltárokon és szószéke­ken egyaránt. Ez a monogramm látható a sümegi plé­bániatemplom egyik mellékoltára feletti freskón és a szentélyben álló, díszesen faragott padon is, amely fel­tehetően a pálosok tüskevári templomából került Sü­megre. A tüskevári plébániatemplom hajójának bolto­zatán és a plébánia épületében is egy falfestményen. Kőszegen a jezsuiták, Pápán a pálosok, Zircen és Szé­kesfehérváron a ciszterciek egykori templomaiban ép­pen úgy láthatók e jelek, mint Gyöngyösön a jezsui­ták egykori templomának sekrestyeajtaján, vagy Trencsénben a kegyes tanítórend egykori templomának ajtaján. Ezek mellett kisebb tárgyakon is gyakran elő­fordul e monogramm: Telegdi Miklós arany mellke­resztje, Padányi Biró Márton veszprémi püspök kehely­takarója, a kőszegi jezsuiták kisméretű sekrestyeszek­rénye (XVII. sz. vége), gyűrű (Xántus János Múzeum, Győr), tálca (Budapest, Üjlaky-templom, XVIII. sz.), ostyasütő 1753-ból (Dobó István Vármúzeum, Eger). A sümegi vár feltárása során egy kisebb rézdarabon is hasonló monogrammot találtunk (1961. IX.). A fenti pél­dák világosan bizonyítják e monogramm nagy elter­jedtségét. Most mégis megemlítünk még néhány oly darabot, amelynek a dolgozatban tárgyalt habán edé­nyekhez legközelebb állnak. Csányi Károly a magyar 242

Next

/
Thumbnails
Contents