A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Kozák Károly: Évszámos habán kancsók és kétfejű sasos kályhacsempék a sümergi várból

kerámiáról írt munkájában közli egy 1695-ben készített, évszámos habán tál képét, amelyen középen három tulipán, a tál szélén virágdísz, fent pedig levélkoszorúban IHS monogramm van. Az egri vár feltárásán a Földbástya keleti oldalán találtunk egy olyan edénytöredéket (1961. IX.), amelyen a jezsuita címerben levő három szeget látjuk alatta a szívvel, két oldalán pedig 1768-as évszám helyezkedik el. Az egri Dobó István Vármúzeumnak egy késői (XIX. sz.) .,habán" bokályán is megtalálható a három szeg. 7 Csányi Károly: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei. Képzőművészeti Alap. 1954. 18. o. 8 Krisztinkovich Béla: Nobilis amphorarius magister. Műv. Tört. Ért. 1959. 2. sz. 134—141. (A szerző dolgozatában említ két XVIII. sz. végi habán edényt, amely az általa feloldott betűk alapján ugyancsak egyházi személyeknek készült volna. Ezen adatot azonban nem vehetjük bizonyítottnak. Ezzel szemben az IHS monogram feltehetően egyházi személyekre utal. s Gy. Krisztinkovich Mária: Az új keresztény kerámia kezdetei és európai párhuzamai. Művészettörténeti Tanulmányok. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve. 1956—58. Budapest, 1960. 69. — Erre utal az a tény is, hogy egyes mesterek lakóhelyüktől (Dávidháza) távolabb, Szalónakon, Németújváron és Rohoncon dolgoztak. (Katona Imre: A kékmázas habán kerámiáról. Kézirat. — A szerző szíves szóbeli közlése.) io Bokály. Méretei: m: 15,5 cm, sz. á.: 6,5 cm, f. á. : 7 cm. Ltsz.: S. 6'0. 3. 19. Kékmázas korsó méretei: m: 13,8 cm, sz. á.: 7,4 cm, f. á.: 9,2 cm. Ltsz.: S. 60. 3. 20. 11 Katona Imre: A habán kerámiáról. Művészet. III. évf. 7. sz. 26. 12 A talpas díszedényke méretei: m: 8 cm, sz. á.: 7,7 cm, f. á.: 4,5 cm. Ltsz.: S. 60. 3. 22. — A tál méretei: m: 6,7 cm, sz. á.: 15,5 cm. Ltsz.: S. 60. 3. 21. 13 Gy. Krisztinkovich Mária; i. m. 63. 14 A veszprém egyházmegye papságának névtára. 1963. Veszprém, 1963. 10. 15 Koppány T.—Kozák K.; i. m. 31—32. !6 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. IX. k. Budapest, 1915. 319. Sziklay János—Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, MDCCCXCVIII. 571. 17 Koppány T.—Kozák K.; i. m. 29—31. és 69—70. 18 Katona Imre; i. m. 19 A kancsó méretei: m: 11,5 cm, sz. á.: 6,2, f. á.: 5,5 cm. 20 Gy. Krisztinkovich Mária idézett dolgozatában olvashatjuk, hogy a hasonló díszítések mintakönyvekre vezethetők vissza, ez esetben azonban úgy véljük, a hasonlóság mögött talán azonos mester, vagy műhely feltételezhető. 21 Nem lehetetlen, hogy a Győrben megtelepedett jezsuitáknak — templomuk 1635—41, rendházuk 1651—57 k'.'zött épült — lehetett valamiféle szerepük a habár. ?d

j

ny Győrbe kerülésében, hisz szoros kapcsolatban állhatta)? a soproni, kőszegi, pozsonyi, nagyszombati és trencsé-Л rendházaikkal, amelyek közelében habán fazekas jk éltek. 22 A soproni Storno-gyűjtemény dolgozatban közölt két habán kancsójának fényképét Nrváirl Gyulának, a sümegi habán edénykről készített felvételeket Lenner Józsefnek és Susíts Lászlónak, a reprodukciókat Sz. Kovács Évának a rajzot Kremnicsán Ilonának köszönöm. 23 A kancsók a soproni Liszt Ferenc Múzeum kiállításán láthatók. 24 Az említett mintakönyvek mellett a vallási és mesterségbeli kapcsolatok is hozzájárulhattak a forma, valamint a mintakincs terjedéséhez a Pozsony-környéki és a Nyugat-Magyarország területén élő habán gerencsérek között. Gy. Krisztinkovich Mária említi dolgozatában, hogy a magyarországi anabaptisták kiküldöttei felkeresték Pfalz, Hessen, az Alsó-Rajnavidék és Németalföld területén élő mennonita hittestvéreiket és támogatásukat kérték. Mennyivel inkább erősebb lehetett a kapcsolat az egymához közel eső, politikailag egy egységbe tartozó terület anabaptistái között. 25 Katona Imre; i. m. 25—26. — Gy. Krisztinkovich Mária; i. m. 69. 26 A 24. jegyzet alatt említett adatok erre utalnak. — Ezt az említett adatokon kívül a Ziegelsehmid-féle krónikagyűjtemény is bizonyítja. A nyugat-magyarországi habánokat — hasonlóan az 1622 után Alvincen és Csejte környékén letelepedettekhez — a morvaországi Maskowitzáról és Alexowitzáról hívta be dunántúli birtokaira a Bethlen-párti politikus, Batthyány II. Ferenc és a cseh származású Lobkovitz-családból származó Poppel Éva 1622-ben. (Ezen adatokat Katona Imrének köszönöm.) 67 Martin Gerlach: Volkstümliche Kunst. Wien und Leipzig. I. к. 54. és 82. о. 445. kép. (, bemaltes Geschirr etc., Museum für Völkerkunde, Wien.") A munka készítésekor mindhárom darabot Brünnben őrizték (Landesmuseum). Az utoljára említett kancsó (15. kép) 1679-ben készült. Gerlach munkájának II. kötetében a 69. oldalon közli három kis házi szenteltvíztartó képét. Ezek közül az egyiknek oldalán, fehér alapon, levélkoszorúba foglalt IHS monogramm látható, hasonló a sümegi, 1673-as évszámú habán kancsóhoz. A H betűn itt is kereszt van, alatti pedig minden valószínűség szerint a szív a három szeggel. A kis házi szenteltvíz tartók habán műhelyek, vagy hatásuk alatt álló mesterek készítményeinek tekinthetők. 28 A. Kudelková—

M Zeminová: Habánská fajans. Umeleckoprumyslové Museum v Praze 1961. 18. kép. 29 Gy. Krisztinkovich Mária; i. m. 57. (10. kép). — Egy hasonló darabról készült felvételt őriznek az Orsz. Műemléki Felügyelőség Fényképtárában. Lemez sz. 50.289. 30 A. Kudelková—M. Zeminová; i. m. j.l. kép. sí A. Kudelková—M. Zeminová; i. m. 27. kép. — Ez a darab 1673-ban készült. 32 A mesterségbeli kapcsolatok a fentiekben említett okokból természetesen következnek (azonos helyről való kirajzás, eszmei közösség, anyagi támogp.tás, mintakönyvek), amelyet, az azonos poiitilrai közösségben való élés és a két terület földrajzi helyzete, közelsége, a kereskedi!-r,i útvonalak még inkább erősíthettek, tartósí thattp',-\ 33 Kr7> Károly: Kétfejű sasos kályhacsempék Magyar. r*»£doii. Budapest Régiségei XX. Budapest, 165—197. (Ltsz.: S. 60. 1. 1.) •

i4 \/égh Gyula: Bozsok. Dunántúli Szemle. Szombathely (1944.), 89—99. — „Ugyanezen (1688.) évszámmal jelzett a hatalmas zöld cserépkályha is, melynek csempéin a kétfejű sas fölötte az ifjú I. József képe látható „Josephus Koenig in Hun." körirattal, s amely mestermunka kétségkívül a kőszegi gerencsérek tudását dicsérte." 35 Iparművészeti Múzeum, Budapest. — A kályhacsempe méretei: 23,5 X 22,5 X 5 cm, a sümegi várban található darabé pedig 28,5 X 28,5 X 5,5 cm. A két kályhacsempe közti méretkülönbség arra mutat, hogy a sümegi darabról vették a másik mintáját, amely a kiégetésnél erősen összezsugorodott. 16* 243