A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

JEGYZETEK 1 A makranci emléktáblát tudomásunk szerint Forster Gyula dolgozta fel utoljára (Arpádházi síremlékek. III. Béla magyar király emlékezete. Szerk.: Forste*.- Gy. Bp., 1900. 328—330. o. és 202. kép), aki a kő felfedezése utáni történetével és korábbi irodalmával is foglalkozott. 2 A feltárás eredményeit az ásató H. Gyürky Katalin tette közzé. Die St. Georg-Kapelle in der Burg von Veszprém. Acta Archaeologica XV. (1963.) 341—408. o. s A székesegyház építészettörténeti v

onatkoz

ású faragott kőanyagát a Bakonyi Múzeum kőtárát ismertető cikksorozat első tagjában dolgoztuk fel: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai. A Veszprém megyei múzeumok közleményei. I. Veszprém, 1964. 115— 142. o. 4 Itt kell megemlítenünk, hogy az 1907—10-ben előkerült anyaghoz képest, mint ezt említett tanulmányunkban részletesen kifejtettük (116—117. o.), az emlékek fennmaradása a sírkőplasztika vonatkozásában sem teljes. Ádám Iván (A veszprémi székesegyház. Veszprém, 1912.) a következő sírkőtöredékeket említi, amelyek ma nincsenek a múzeumban: 120. o.: vörösmárvány töredék 3 betűvel; 124. o.: töredék m betűvel; 125. o.: töredék NOSTER PPOSI feliratrészlettel (ez utóbbit Pfeiffer János közlése szerint a második világháborúig az egyház őrizte, azóta pedig nyoma veszett). Egyben utalhatunk arra is, hogy a székesegyház átépítési munkáinak kapcsán előkerült, ma is meglevő 3 töredék szaporítja azoknak az emlékeknek a számát, amelyeket annak idején a múzeum szerzeményi naplójába nem vezettek be. 5 A töredékek számozását az idézett tanulmányunk Függelékében (139—141. o.) közzétett katalógus alapján közöljük. 6 Ádám; i. m. 106. o. 7 Azt, hogy a háromkaréj-motívummal kitöltött szabályos szamárhátív lezárásként való alkalmazása XIV. századi síremlékplasztikánktól nem volt idegen, Sifridus apát (1365.) pannonhalmi sírköve igazolja. Mihályi E. : Pannonhalma. Magyar Művészet IV. (1928.) 10. o. (kép) és uo. 2. o. Ezt a párhuzamot annál is inkább indokoltnak tartjuk, mert a veszprémi töredék szabályos, de szamárhátívszerűen lezárt csúcsívébe belerajzolt háromkaréjmotívum sem a szabályos csúcsívbe, sem a szabályos szamárhátívbe szerkeszthető háromkaréjnak nem felel meg, hanem a kettő között áll; lényegében tehát itt nem a szokváns^os csúcsíves megoldásról van szó. 8 Képe: 1. 7. sz. jegyzet. 9 Dercsényi D.: A székesfehérvári királyi bazilika. Bp., 1943. 99—100. o., 83. kép. W Szőnyi O.: A pécsi dómmúzeum. Magyar Műyészet V. (1929.) 536. o., képe 532. о. Ha valóban az argesi püspök sírkövéről van sző, akkor az emlék mindenképpen 1400 után kellett hogy keletkezzék, mert György csak 1402. febr. 20-án nyerte el ezt a tisztséget (Zsigmondkori oklevéltár. összeállította: Mályusz Elemér. П

/l. k. Bp., 1956. — a továbbiakban Zso — 455. sz.). Abból, hogy az évszámból csak a százasokat írták ki, esetleg arra következtethetünk, hogy a síremlék a püspök halála előtt készült, il Horváth H.: Buda a középkorban. Bp., 1932. (Kny. Magyar Művészet.) 40. o. (kép). 12 UO. 31. O. 13 Képe: uo. 34. o. 1

4 A Stibor-síremlék (képe: uo. 35. o.) eltérő típusa miatt ilyen szempontból nem vethető össze a Borbála-sírkővel. 15 Képe: uo. 87. o. 16 Uo. 102. o., képe: 87. o. 1

7 A szövegben: „XIV. század eleje", a képaláírásnál: ,,Xiv. század közepe". is Uo. 11. (kép) és 28. o. 1

9 Dercsényi; i. m. 97. o. és 88. kép. Itt említjük meg, hogy a székesfehérvári kőtárban van még egy fehér mészkő töredék, amely hasonló típusú sírkőhöz tartozott, de a Dercsényi által összeállított katalógusban nem szerepel. Köriratának végéből és elejéből maradt fenn néhány betű: XXIf HI(C). Az anyag és a betűtípus itt is XIV. századi keltezésre vall. 20 Képe: G. Csergheő—J. Csorna: Alte Grabdenkmäler aus Ungarn. Bp., 1890. 7. о. (1. még uo. jegyzet). 21 Römer F.: Régi sírköveinkről. Archeológiai Közlemények VIII. (1871.) 210—211. о., 2. ábra. 22 Ltsz. 60.282. C. 23 Dr. Révhelyi E. : A tatai piarista rendház és múzeuma. Bp., 1938. Körirata: 24. o. Képe: XII. tábla. 24 Vernei-Kronberger E.: Magyar középkori síremlékek. Bp., 1939. 21—22. О. 25 Éri István szóbeli közlése. 26 A 75. sz. a püspöki palota Ény-i sarka előtt került elő a legfelső, törmelékes rétegből. Ebből azonban a két töredék összetartozására vonatkozólag semmiféle következtetés nem vonható le, mert ide akár az 1910-es tereprendezés alkalmával is elkerülhetett. 27 Képe: Dercsényi D.—Zolnay L.: Esztergom. Bp., 1956. 54. kép. Magyar művelődéstörténet. Szerk.: Domanovszky Gy. II. k. H. п., é. n. 403. o. A fejről részletfelvételt közöl: Horváth H.: Középkori budai fejek. Bp., 1941. XXXI. t. 28 A töredéket a Szentháromság-szobor alapozásában találták: 1. Ádám; i. m. 118. o. 29 A körirat kezdő szavai hiányzanak. A korábbi közlések (Magyar Művelődéstörténet П. 655. o. és Horváth 181